Szerbiának az idén 5,1 milliárd euróra lesz szüksége adósságának törlesztésére, és a költségvetési hiány pótlására. Ez az összeg a hazai bruttó termelés 14 százaléka. A költségvetési tanács az előbbi adatok nyilvánosságra hozatalán kívül figyelmeztetett arra is, hogy az állam pénzügyi kötelezettségének csak akkor tehet eleget, ha kérelmezi hitelei visszafizetésének átütemezését, és újabb kölcsönökért folyamodik.
Az Európában végigsöpört adósságválság miatt a bankok bizalmatlanabbak, elővigyázatosabbak, s ha úgy ítélik meg, hogy Szerbiát fizetésképtelenség fenyegeti, elutasíthatják a pénzügyi támogatást, s ez elkerülhetetlenül adósságválságot okozna.
A pénzügyi tanács aggodalmában osztozik a közgazdászok egy része. Szerintük egyre nehezebb lesz külföldi kölcsönhöz jutni, s ha jóvá is hagyják, megszigorítják a törlesztési feltételeket. A tanács és a szakemberek egyöntetűek abban is, hogy reális Szerbia összeomlásának, az államcsődnek a veszélye, és ez csak külföldi segítséggel kerülhető el.
A bajt tetézi, hogy az állandóan romló gazdasági helyzet miatt mind többen nyomorognak. A statisztikusok úgy számították ki, hogy Szerbiában a szegénységi küszöb alatt él az, aki havonta kevesebbet keres 8500 dinárnál, vagyis valamivel több mint 80 eurónál. Ez az összeg elegendő az áramszolgáltatási díj fizetésére, egy vekni kenyérre, egy liter tejre és maroknyi burgonyára.
A szerbiai gyakorlattal ellentétben Európában úgy számították ki, hogy a szegénységi küszöb alatt él az, akinek havi bevétele 598 euró. Ebből az összegből törleszthető a közművesítési díj, elegendő élelmiszer vásárolható, sőt részben a művelődési igény is kielégíthető.
Szem előtt tartva a szerbiai árakat, a statisztikai hivatal és az illetékes minisztérium képviselői is elismerik, hogy havi 8500 dinárból nem lehet megélni. Ezt a saját bőrén érzi az a több mint 700 000 polgár, aki hivatalosan is a szegénységi küszöb alatt tengődik. Megdöbbentő, hogy a nyomorgók 1,7 százaléka felsőoktatási végzettségű.
Az emberek úgy könnyítenek áldatlan helyzetükön, hogy kertészkednek, tűzifát gyűjtenek, falusi vagy külföldi rokonaik támogatják őket. A legelesettebbek a népes családok tagjai és az iskolázatlanok.
A másik csoport idős falusiakból, munkanélküliekből, a 65 évnél idősebbekből, a 14 év alatti gyermekekből áll. A lakosság 9,2 százaléka, a gyermekek 13 százaléka nyomorog. A legkevesebb szegény Belgrádban, Vajdaságban, Közép-Szerbiában, a legtöbb az ország déli és keleti részén él.
A havi 8500 dinár nem elegendő annyi élelem fogyasztására, amennyit az Egészségügyi Világszervezet előírt. Az éhező gyermekek száma 120 000-re becsülhető. Nemcsak tanszerekről, könyvről kell lemondaniok, ruhára sem jut nekik, s húst sem esznek.
Vajon az idén javul-e a nyomorgók sorsa? A szakemberek egybecsengő véleménye szerint nem, sőt számuk tovább növekszik.
