Az országban 2012-ben 1 966 000 diófát ültettek el, ebből 1 670 000 termést hoz, gyümölcsfaként 9,5 kilogrammot.
– Szerbiában évente 23 938 tonna dió terem, lehetne növelni a termelést, ennek ellenére nem indokoltan, nagy mennyiségben szállítanak be az országba diót. Szerbia kivitelének 3 százalékát a dió teszi ki, ugyanakkor a behozott dió mennyisége ennél jóval több – jelentette ki Rade Miletić, a mezőgazdasági tudományok doktora, a čačaki Gyümölcstermesztési Intézet tanácsadója.
Szerbiában 13 514 hektáron termesztenek diót, legtöbbet a Drina és a Morava mentén, a Timok völgyében, valamint Vajdaságban.
– A fák száma alapján a dió a hetedik, leggyakrabban ültetett gyümölcsfa az országban, ugyanis 2006 és 2011 között 21 500–25 200 tonna dió termett. A gazdaságos termelés érdekében tanácsos a diófák közé sárgabarackfákat ültetni. Egy hektáron 116 diófát és 348 sárgabarackfát ültettünk el. A facsemeték, a felszerelés és a befektetett munka 4650 euróba került, a következő négy évben további 3750 eurót fizettünk ki. Egy ilyen dió- és sárgabarack-ültetvény létrehozásának költsége még így is háromszor-három és félszer olcsóbb, mintha alma- vagy körtefákat ültettünk volna ugyanazon a területen. Ha egy hektáron csak diófát ültetnénk el, szám szerint 116 facsemetét, akkor a mostani árak szerint évente tisztán 8 ezer eurót lehetne keresni az eladott dióbélből – magyarázta Miletić.
A mezőgazdasági tudományok doktora elmondta, hogy a diófa az építőipar nagyon értékes alapanyaga, és a piacon kétszer-háromszor drágább a mahagónifánál. A diófa a legminőségibb bútorok és furnérok, a hadiipar, a fafaragás, valamint a hangszerek alapanyagaként nagyon keresett fafajta. A dióbél antioxidáns hatása, a dióolaj pedig egészség megőrzése céljából kedvelt árucikk.
