Nem lenne teljes a kép az alvászavarokról, ha elkerülnénk a legújabb tudományos felismeréseket álmaink jelentéséről, pontosabban jelentőségéről. Az alváskutatók szerint mindenki álmodik, nem is egyszer, 6–8-szor éjszakánként, de álomképeinket többnyire elfeledjük vagy száműzzük őket tudatunkból. Kevés olyan emberi jelenséget ismerünk, amelyhez az évezredek múlásával annyi hit és hiedelem társult, mint az álmok értelmezéséhez.
Jelenleg ott tartunk, hogy az emberi agy ébrenléti tevékenységéről is keveset tudunk, éjszakai aktivitása, az álmok világa pedig tudományosan még nehezebben közelíthető meg, hiszen az évezredek alatt jócskán befödték a felgyülemlett mítoszok és spekulatív magyarázatok. Az álmodásnak, akár más módosult tudatállapotnak, például az epilepsziának, az emberi történelem folyamán mindig is különleges jelentőséget tulajdonítottak. A lényegi kérdés az volt és ma sem más: vajon az álmaink kívülről jövő, a természetfeletti erők által közvetített üzenetek, amelyek közvetlenül befolyásolhatják jövőnket, vagy az emberi agy tudatalatti termékei, elnyomott vágyaink jelképei. Van egy harmadik oldala is az álomlátás teóriájának, amely az utóbbi évek tudományos feltárásaira támaszkodva magyarázza álmaink üzenetét. Nézzük sorjában mindhárom kategóriát!
A sorsformáló álom
Három évezrede tartja magát a klasszikus ókor egyiptomi, görög, babilóniai népeinek hiedelme, mely szerint az álom az istenektől jött látomás, amelynek jövőformáló jelentése a papok kezében van. Kivételt képeznek a rémálmok, azok nem isteni irányítottságúak, hanem ördögi megszállottságra mutatnak. Templomok és jósdák szolgáltak az álomfejtés otthonaiként, némelyik világhírnévnek is örvendett, mint a delphoi és a mai Egyiptomhoz tartozó Szíva oázisban Ámon isten temploma, ahova Nagy Sándor is elzarándokolt. Az álmok a gyógyászatot is szolgálták, egyes görög templomokat a mai kórházak elődeinek is tekinthetjük: zömében betegek látogatták őket, akik a templom egy külön helyiségében éjszakáról éjszakára élelmet, szállást kaptak, olyan álomra várva, amelyet a főpap felgyógyulásuk esélyeként szentesített. Nem kisebb elmék hódoltak a sorsfordító álmoknak, mint Cicero, Shakespeare, Montaigne, a francia filozófus, Goethe vagy a mi Petőfi Sándorunk. „Anyám, az álmok nem hazudnak” – írta Jövendölés c. versében, s ezzel tápot adott mindazok hitének, akik az álmok sorsformáló erejében bíztak. Ma már inkább a média szórakoztató ágaiban talált menedéket az effajta felfogás, a kártyavetés, horoszkóp és kávézaccolvasás mellett. Az 1960 években az álomfejtést felkarolta az ezotéria világa, vagy ahogyan magukat nevezik, „a titkos tanok beavatottjainak társasága”, egy olyan irányzat, amely a világ „nagy kérdéseire” szeretne választ adni. Teszi ezt azonban olyan eszközökkel, amelyektől korunk tudományos világképe elhatárolja magát, illetve amelyeket kizár szemléletéből. Számtalan álmoskönyv született és születik ma is. Az újabbak a sorfordító álom és a freudista álomkép kategóriájának mezsgyéjén íródtak. Ezekből a könyvekből „kiolvashatjuk” bajainkat álmaink alapján, sőt a gyógyításra is adnak tippeket. Az álmoskönyvekhez más nem kell, a hiszékeny emberen kívül. Magyar nyelvterületen ma is közkedvelt nagy írónk, Krúdy Gyula Álmoskönyve, amelyben összegezte több évszázad álomfejtését.
Freud álomképe
Az álmoknak első tudományos magyarázatát, amely mindmáig hatással van az orvostudományra, az irodalomra, a közéletre egyaránt, Sigmund Freud adta a XIX. és XX. század fordulóján. A felnőtt ember életvitelét kénytelen az erkölcsi törvényekhez, a társadalmi elvárásokhoz és környezetének kívánalmaihoz igazítani – mondja Freud –, ha nem akar a törvény és a közösség perifériájára sodródni. Vágyaink, ösztöneink egy része tehát éber állapotban az adott világban megvalósíthatatlan. Ezek a vágyak azonban nem vesznek el, nem törlődnek ki agyunkból, hanem tudatunk egy rejtett zugában, az agy szürkeállománya, a felettes én által ellenőrzött „tudatalatti – mai szóhasználattal: tudattalan – rétegeiben” léteznek, és csak az adott pillanatra várnak, hogy felszínre jussanak. Ez a pillanat adva van, amikor a „rend őre”, agyunk szürke kérge kikapcsol a mély alvás idejében. Ilyenkor álom formájában a felszínre sereglenek elfojtott vágyaink, megélt, de kezeletlen traumáink, eltitkolt törekvéseink, de nem a valós, hanem módosított, leplezett formában, az álomlátó számára felismerhetetlenné álcázva. A leplező burkolat, máz miatt álmaink legtöbbször értelmetlen zagyvaságoknak tűnnek, amelyeken mihamar igyekszünk túltenni magunkat. Sajnos a visszatérő kezeletlenül hagyott álmok idővel nyomot hagynak személyiségünkön, pszichés és fizikai megbetegedések formájában bosszulják meg a kezelés kihagyását. Az álmok leleplezése, pontos értelmezése orvos, illetve pszichiáter vagy pszichológus feladata, tanulatlan ember nem képes a magyarázatukra. Az álomkép felfedése és magyarázata nemcsak fényt vet valódi személyiségünkre, hanem szorongásunk, depressziónk, más pszichés betegségeink is gyógyírra találnak ezen a réven. Ez a dióhéjban vázolt freudizmus szinte a görög templomokban eltöltött éjszakai álomvárást idézi, amit egyedül a főpap tudott kezelni. Hozzátenném: ma talán színesebb és modernebb kivitelben. Nem csoda, a tudás lombozata egy törzsről, az édeni törzsről fakad, semmi sincs előzmények nélkül. A freudista terápia ma is eredményesen működik Jung és más Freud-tanítványok javításaival, akik főképpen a szexualitás mindent felülmúló jelentőségével nem értenek egyet. A pszichoanalízis, mint mondottam, ma is működőképes a neurózisok gyógyításában, elérhetősége azonban nem könnyű. A kezelés hosszadalmas munkát, többszöri beszélgetést, meghallgatást igényel, ami manapság jórészt csak a magánpraxisban hozzáférhető. A következő írásban az álomlátás harmadik kategóriájáról szólok, amely az utóbbi évek tudományos feltárásait összegzi.
