Amíg az ember fiatal, ritkán jut eszébe magán élet- vagy egészségbiztosítást kötni, hiszen olyan távolinak tűnik az öregség. Úgy érezzük, felesleges, mert ebben a korban – amennyiben egészségesek vagyunk, és nincs semmilyen krónikus betegségünk – ritkán járunk orvoshoz, és egyébként mindenkinek, aki munkaviszonyban van, ingyenesen jár az egészségügyi ellátás. Azonban tisztában kell lennünk azzal is, hogy a betegség nem válogat, nem korhoz kötött, és az évek múlásával elkerülhetetlenül megszaporodnak az egészségügyi problémák. Hogy mégis milyen életkorban ajánlatos kiegészítő magán egészségbiztosítást kötni, nehéz megmondani, de talán 30–35 éves kor felett érdemes utánanézni a lehetőségeknek, ugyanis sokat jelent, hogy az orvosi magánrendelőkben, -klinikákon egy-egy vizsgálatra vagy műtétre nem kell hetekig-hónapokig várni.
Nem emlékszem pontosan, hány éves koromtól fizetem céges csomagban az egészségügyi biztosítást, de mindig arra gondoltam, egyszer majd jól jön. Bár ne lett volna igazam. Sajnos az élet úgy hozta, hogy három évvel ezelőtt daganatos betegség miatt magánkórházban műtöttek meg, és az egyhetes ott-tartózkodást követően, a kezelőorvos általi elbocsátásomkor az ápolónő megkérdezte tőlem, van-e valamilyen kiegészítő egészségbiztosításom. Eszembe jutott, hogy éppenséggel van. Azt ajánlotta, próbáljam meg visszaigényelni a műtéti költségek egy részét. Megfogadtam a tanácsát, és a felépülésem után, a szükséges orvosi dokumentáció – a diagnózist, a műtét nevét és leírását tartalmazó zárójelentés, a számla, valamint a kitöltött kárbejelentő lap – kíséretében benyújtottam a kárigényt. Két hét elteltével értesítettek, hogy a szakorvosokból álló bizottság jóváhagyta, és a biztosító megtérítette a műtéti költségek felét.
Mivel a sebészemnek magánpraxisa van, tehát nem állami kórházban dolgozik, kénytelen vagyok hozzá járni ellenőrzésekre, és az általa kért vizsgálatok nagy részét is magánrendelőkben bonyolítom le. Legutóbb a recepciós hölgy afelől érdeklődött, van-e esetleg olyan kiegészítő egészségbiztosításom, amely fedezi ezeket a vizsgálatokat (CT, vérvizsgálat, ultrahang stb.). Mivel tudtommal a mi céges biztosításunk műtétek vagy kórházi kezelések költségeinek fedezésére irányul, arra gondoltam, kötök egyet magánszemélyként ugyanannál a biztosítótársaságnál. Úgy véltem, sima ügy, elmegyünk az egyik intézményükbe (legalább négy van a városban, csak mindegyik másmilyen biztosításokkal foglalkozik, de ezt akkor még nem tudtam), és aláírom a nekem tetsző, és az igényeimnek megfelelő szerződést. Mivel a Vasút utcai bizonyult a legközelebbinek, oda vettük az irányt. Az épületben kellemes hűvös fogadott bennünket, a portás útbaigazítása nyomán helyet foglaltunk, és vártuk, hogy sorra kerüljünk. Ez hamarosan meg is történt, amikor az előttünk lévő ügyfél megkötötte az utasbiztosítását. Miután elmondtam a fiatalembernek, mi járatban vagyunk, értetlenül nézett rám, szerencsére az idősebb kollégája és a másik asztalnál ülő kolléganője a segítségére sietett. A hölgy valóban segítőkész volt, a kórképem ismeretében felhívta a másik intézményükben dolgozó kolléganőjét, majd abban maradtunk, másnap tájékoztat, milyen biztosítás megkötésére van lehetőségem. Ha másnap nem is, de harmadnap felhívott, és együttérzően közölte velem, hogy a betegségemből kifolyólag kockázatot jelentek rájuk nézve – így a kérdőív kitöltése után valószínűleg elutasítanának. Mint kiderült, a biztosítók a meglévő panaszokkal vagy krónikus betegségekkel rendelkezőket gyakran kizárják, vagy magasabb díjat számolnak fel.
Őszintén meglepődtem ezen az üzletpolitikájukon. Mert gondoljunk csak bele: én már túl vagyok a műtéten, a kezeléseken, és évek óta csak ellenőrzésekre járok, viszont milyen garancia van arra, ha tegyük fel biztosítást kötnek egy látszólag ép és egészséges személlyel, hogy nem támadja meg a biztosítás időszak alatt a gyilkos kór, amely sürgős orvosi beavatkozást igényel? Számomra ez a felfogás értelmetlen, és az összes daganatos betegre nézve hátrányos megkülönböztetést jelent.
Érdekesmód, a céges egészségügyi biztosításunk, amely kizárólag műtétekre terjed ki, nem támaszt semmilyen követelményt az aláíróval szemben. Egyszerű a matematika: mivel a céges csomagban több ügyfél is benne van, és bár minden biztosított jogosult a szerződésbn felsorolt szolgáltatások igénybevételére, a statisztika szerint nem él mindenki ezzel a lehetőséggel. A biztosítást nem azért fizeti valaki, hogy visszakapja a pénzét, hanem a biztonságért. Ez működteti a biztosítótársaságokat, akik a bankokhoz hasonlóan nem az ügyfelek kényelmét és jólétét szolgálják, hanem a nyereségüket helyezik előtérbe. Az együttérzést pedig ne itt keressük.
Nyitókép: Pixabay
