Amikor az ember külföldre készül, amellett, hogy többször is leellenőrzi, nála van-e az útlevele, arra is fokozottan odafigyel, hogy határátlépés után ne érje semmilyen kellemetlen meglepetés. Ezért ajánlatos az út előtt utasbiztosítást kötni, amely fedezi az orvosi ellátást, a kórházi költségeket, hiszen a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is megtörténhet egy baleset vagy betegség. Ez a biztosítás azonban nem terjed ki a külföldi telefonhasználatból fakadó kiadásokra. De miért is terjedne? – merül fel jogosan a kérdés, hiszen mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy utazás előtt elolvassa a külföldi telefonhasználat előnyeit és hátrányait, és azoknak tudatában induljon útnak. Mivel a roamingnak köszönhetően a készüléket külföldön is használhatjuk, eldönthetjük, hogy még itthon aktiválunk olyan csomagot, amellyel gond nélkül tudunk internetezni és telefonálni, vagy külföldön veszünk helyi számot, és azt használjuk. Ha az első mellett döntünk, mobilszolgáltatótól függően kiválaszthatjuk, mit tartalmazzon a csomag, és ezért fix összeget fizetünk a következő hónapban, amennyiben számlás előfizetők vagyunk. Feltöltőkártyás ügyfeleknek is van lehetőségük roamingra, ebben az esetben – mint ahogy a nevében is benne van – befizetünk tetszés szerinti összeget a kártyánkra, és aktiválunk egy roamingcsomagot. Idáig mindenki számára érthető, és teljesen rendben van. A baj ott kezdődik, ha mindezek ellenére a telefonunk „önkéntelenül” barangolni kezd, ezt nevezik szándékolatlan roamingnak.
Magát a kifejezést nem ismertem, viszont volt benne részem nyaralásunk nulladik napján, az utazásunk hajnalán, miután gyanútlanul bekapcsoltam a telefonomat Zadar környékén, és 8 perc múlva érkezett az üzenet, amelyben arról tájékoztattak, hogy a roamingszolgáltatáson keresztüli fogyasztásom elérte a 15.000 dinárt, forgalmi adó nélkül.
No, de ne szaladjunk ennyire előre.
A tavalyi nyaralásunk előtt aktiváltattam a céges, előfizetéses telefonszámomon a roamingszolgáltatást, amely hét napra szólt, és 1900 dinárba került. Mivel ezt sokalltam – a havi számlám ennek kb. harmada –, úgy gondoltam, az idén nem aktiváltatom, inkább a férjem feltöltőkártyás telefonszámán aktiválok egyhetes roamingcsomagot 899 dinárért. Amint a szerb–horvát határra értünk, kikapcsoltam a telefonomat, azzal a szándékkal, hogy csak a szálláson kapcsolom vissza, ahol rácsatlakozok a wifire. Mivel éjjel utaztunk, inkább pihenni szerettem volna, nem a képernyőt bámulni, így csak 1 óra tájban, Zadar környékén küldtem el az aktivációs sms-t. Mire annak rendje és módja szerint megérkezett a válasz, hogy az egyenlegből levonták az összeget, és aktiválták a kért szolgáltatást. De nem így történt. (Mint utólag kiderült, azért, mert még a határ innenső oldalán kellett volna ezt megtennem. Az felettébb érdekes, hogy maga a tranzakció külföldről megvalósult, viszont az aktiváció nem.) Ezen felbosszantottam magam, felkapcsoltam a sajátomat, hogy megnézzem, van-e rajta QR-kód olvasó, mert beraktam a táskámba egy röplapot, amelyen külföldi mobilnetet reklámoztak, és arra voltam kíváncsi, le tudom-e olvasni a szálláshelyen. Megérkezett a horvát mobilszolgáltató üdvözlő sms-e, benne, hogy mennyibe kerül roamingban egy perc beszélgetés, egy sms, valamint, hogy 100 kB internet 60 dinár. Küldtem édesanyámnak egy rövid üzenetet Messengeren. Ebben a pillanatban jött a hazai szolgáltatótól az sms a 15.000 dináros számláról. Olyan sokkhatás alá kerültem, hogy rögtön kikapcsoltam a telefont, és nem tértem magamhoz. Az út további részében másra sem tudtam gondolni. Azt számolgattam, mennyi gigabyte-ot használhattam el néhány perc alatt, ami 150 eurómba fog kerülni. Ha azt vesszük alapul, hogy 100 kB internet 60 dinár, akkor itt rengeteg elfogyasztott GB-ról van szó, amit képtelenség ilyen rövid idő alatt elhasználni.
Másnap hangot adtam a felháborodásomnak, beszéltem a munkatársammal, aki a mobilszolgáltatóval tartja a kapcsolatot. Kiderült, nem én vagyok az első (és a jelek szerint az utolsó sem), akivel ez megtörtént, ezért reklamációt küldtünk a mobilszolgáltatónak. Mivel mindez augusztus utolsó napján történt, hamarosan kiküldték a havi számlámat, amely 19.000 dinárra rúgott. Érdekesmód a híváslista augusztus 30-án 22 órakor fejeződött be, amikor kikapcsoltam a telefont a határon, és nem szerepelt rajta az elhasznált adatmennyiség. Felmerült a kérdés, mit is szeretnének valójában megfizettetni?
Néhány napon belül megérkezett a válasz a mobilszolgáltatótól, amelyben az állt, hogy az összegnek „csak” a 30 százalékát kell megtérítenem, a többitől eltekintenek. Kérdések cikáztak a fejemben. Legelőször az, hogy ha szerintük valóban elhasználtam ezt az adatmennyiséget, akkor miért nem fizettetik meg a teljes összeget? Ha viszont tudják, hogy nem használtam el, akkor milyen jogon és mire fizettetik meg a 30 százalékát?
A dolog nem hagyott nyugodni, ezért a neten kerestem rá választ. Szörnyülködve olvastam mások hasonló tapasztalatait, volt több olyan eset is, amikor a befizetett roamingcsomag mellett érkezett az sms a 15.000 dináros, sőt ettől jóval nagyobb számláról. Azt hozzá kell tennem, hogy mindhárom hazai mobilszolgáltatónál jártak így emberek.
Kiderült, hogy abban az esetben kerül sor szándékolatlan roamingra, ha a telefonunk automatikus hálózatválasztásra van állítva, minek következtében a határ közelében átválthat a külföldi szolgáltató hálózatára. Ez megtörténhet a tudtunk nélkül is, mivel előfordulhat, hogy a határ közelében nagyobb a külföldi hálózat térereje, mint a hazai szolgáltatóé. Viszont ez csak abban az esetben történik meg, ha a mobilszolgáltatónk egy adott pillanatban kérésünkre aktiválta a roamingszolgáltatást. Ha mi magunk nem kérjük annak kikapcsolását, attól függetlenül aktív marad, hogy nem fizetünk elő semmilyen csomagra. Ezt a szolgáltatók „elfelejtik” közölni a számlás ügyfeleikkel. A feltöltőkártyásak ilyen szempontból nincsenek veszélyben, tőlük legfeljebb azt az összeget vonhatják le, ami a kártyán van. A mi esetünkben ez nem történt meg, csak az én számlás telefonom roamingolt szándékolatlanul, a férjem feltöltőkártyásának esze ágában sem volt „elbarangolni”.
Egy N1-es cikk szerint, amennyiben a felhasználó nyílt nemzetközi vizeken tartózkodik, amelyek nem tartoznak egyetlen országhoz sem, és az eszköze automatikus hálózati csatlakozásra van beállítva, a készülék egy Malta-szatellit nevű műholdas hálózathoz csatlakozik (ez a műhold neve, nem az országé, mivel nyílt vizeken nincsenek bázisállomások, hanem a mobiljel műholdakon keresztül biztosított). Ezt úgy tudjuk a legegyszerűbben kivédeni, ha mobiltelefonunkat időben kézi hálózatválasztásra állítjuk, így nem tud átlépni más szolgáltató hálózatára, és mi sem 200 feletti vérnyomással és feszült idegállapotban indítjuk a felhőtlennek ígérkező nyaralást.
Nyitókép: A határátlépés után nemcsak az útlevelet, hanem a mobilhálózatot is érdemes ellenőrizni (Fotó: Pixabay)
