Mint mondják, az új szolgáltatás célja, hogy a korral foglalkozó szakemberek mellett a közvélemény is részleteiben megismerkedhessen a hétköznapok apró híreivel, akárcsak a korszakos változások MTI-s lenyomatával. A http://1989.mti.hu címre kattintva dátum alapján keresgélhet az olvasó az MTI (abban az időben napi 250-300 anyagot tartalmazó…) hírkiadásaiban, és az akkor archivált fotók között is. A Nyílt Társadalom Alapítvánnyal (OSA) kialakított együttműködés eredményeként – a kezdeményezők reményei szerint –, „a történelmi változásokat hozó 1989-es esztendő eddig kevésbé ismert dokumentumai” is hozzáférhetőek lesznek az oldalon. Feltöltik az internetre a Kossuth és a Szabad Európa Rádió (SZER) adásainak leiratait, az MSZMP (fiatalabbak okulására: Magyar Szocialista Munkáspárt…) Politikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyveit, az állambiztonsági szolgálatok Napi Operatív Információs Jelentéseit, valamint a Magyar Televízió 2-es csatornájához érkezett nézői-hallgatói telefonok tartalmi összefoglalóit is. Emellett hozzáférhetővé válnak azok az összefoglalók is, amelyekből megtudható, hogy milyen hallgatói megjegyzések érkeztek egykoron a müncheni SZER-stúdióba. (Ezeket a dokumentumokat mostanáig az OSA iratai között őrizték…) Ha töredékesen is, de fennmaradtak más rádiók – így az Amerika Hangja és a BBC magyar adásainak – leiratai is, ezek szintén olvashatók a http://1989.mti.hu internetes címen. „Az OSA, az Index hírportál és az MTI együttműködéseként a közvélemény napról napra új információkkal gazdagodhat a húsz évvel ezelőtti történelmi jelentőségű folyamat kronológiájáról és az események hátteréről.” Annak érdekében, hogy az érdeklődők minél szélesebb körből meríthessenek, a szerkesztők fotókat, videókat és ezekhez kapcsolódó élménybeszámolókat várnak a honlap látogatóitól is – azaz bárki beszámolhat két évtizeddel ezelőtti emlékeiről. „Ha nem hozzáférhetők a múlt dokumentumai, nem lehet tanulni belőlük” – mondta a nemrég indult új szolgáltatás céljáról Lovas Zoltán szerkesztő.
Gazdag, és felettébb hasznos dokumentumgyűjteménynek ígérkezik hát a Magyar Távirati Iroda új, mai szemmel nézve immár történelmi vonatkozású hírportálja. Szerencsére azonban a topolyai buszállomás kockásabroszos kávézójában füzetlapra körmölt naplófeljegyzés, amelyikről néhány héttel ezelőtt már meséltem ezeken az oldalakon, s amelyikben – az időközben, sajnos, elhunyt Bacsó Péterrel (1928–2009) való véletlenszerű megismerkedésünk igaz története mellett (Isten nyugosztalja!) – többek között kitértem arra is, hogyan tébláboltunk, illetve tévelyegtünk tanácstalanul Budapesten a megváltozott utca- és térnevek miatt, kimarad ebből a válogatásból. Egy rendszerváltó kalandozáson (a régi várostérkép szerint...) ugyanis mi még a Felszabadulás térre indultunk el, de aztán mégis a Ferenciek terén kötöttünk ki. (Akkor persze még nem is sejthettem, hogy lányom, aki akkor még csak az anyaméhben, de már velünk tartott ezen az utazáson, egyszer még majd oda jár iskolába…) Ez a naplófeljegyzés minden bizonnyal kimarad ebből a dokumentumgyűjteményből, ugyanis az Egy színinövendék naplójából című sorozat egyik, a pillanat hevében – személyes vonatkozásai miatt – közlésre le nem adott és nem publikált részletében kapott helyet:
„Topolya, 1993. december 7., kedd
Péntek este fél tizenkettőkor indultunk, és egy shoping-túra erejéig megjártuk az utat Budapestig oda-vissza. No persze, a valódi ok, amiért útra keltem, az volt, hogy időközben megjelent az a Kapun kívül című kötet a Pelikán és a Kriterion Kiadó közös gondozásában, amelyikhez még valamikor a tavasszal adtam le három novellát (melyekből csak kettő került bele) Faragó Kornéliának, a vajdasági anyag szerkesztőjének. Vajdaságból négyen kerültünk bele ebbe, a Határon túli magyar írók antológiája alcímet viselő kötetbe: Lovas Ildikó, Jódal Kálmán, Hász Róbert és jómagam. A többiek listája kicsivel hosszabb lesz: Fábián Nóra, Grendel Lajos, Győri Attila, Hogya György, Jakabffy Tamás, Kisgyörgy Réka, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Mórocz Mária, Talamon Alfonz, Vida Gábor és Visky András. A kötetnek összesen négy szerkesztője volt: Faragó Kornélia, Grendel Lajos, Kántor Lajos és Szabó István. Nos, igen, Grendel Lajos a saját írásait is beszerkesztette – erről máris hallottam rosszalló megjegyzéseket.
Habár a csütörtök esti, az Újvidéki Színházban megtartott Forumos könyvbemutatón Faragó Kornélia már a kezembe nyomott két példányt a kötetből, az utazást már nem mondtam le. Meg hát motivált az utazásra az az ötezer forintos tiszteletdíj is, ami ugyan nem sok, de jugoszláv viszonylatban manapság nem is elhanyagolható, hiszen itt hónapokig el lehet éldegélni belőle – ha ugyan hazahozza az ember, mint ahogy én nem tettem. […] Volt is elég bajunk a metrózgatással, mert bár első ízben ezúttal még jegyet is váltottunk, az utcanévváltozások alaposan megkeverték az életünket. Mert hiába hagyták kint az utcasarkokon a régi, áthúzott utcanévtáblákat is az újak mellett, a metróban semmi sem jelzi, hogy egyik-másik térnek mi lehetett a neve az elmúlt negyven évben. Így például mi a jól ismert Felszabadulás tér felé indultunk, de aztán mégis a Ferenciek terén kötöttünk ki. De például Élmunkás tér sem létezik többé…” Tévelyegtünk tehát egy kicsit, mert a metróban, a feliratokon és a hangosbemondókban is már a megváltozatott, visszaállított, számunkra akkor még új utcaneveket használták, de mi a kezünkben tartott várostérképről és a korábbi hasonló utazásaink emlékeiből még a régebbi megnevezéseket ismertük…
A lényeg azonban, akárcsak az akkori, az utcanevek megváltozatásához is vezető politikai változásokban, ebben a történetben is az, hogy végül mi is odataláltunk úticélunkhoz, az V. kerületi Irányi utca 17-be, a Pelikán Kiadó akkori székhelyére, s ma már a rendszerváltásról is úgy beszélünk, mint történelmi eseményről.
