Tavaly nyáron, ahogy a családnak az időben a még élő utódok emberi emlékezeténél messzebbre visszanyúló szálait bogoztam, Kalocsáig jutottam, ugyanis Adorján temploma 1918-ban leégett, az ott tárolt anyakönyvi iratok mind megsemmisültek (lásd még korábban: Felseu- és Olsowadrian, Magyar Szó, 2008. augusztus 30.). Anyai ági nagyszüleim szülőfalujának plébániája azonban korábban a kalocsai egyházmegyéhez tartozott, így annak levéltárában minden, a templomtűzben megsemmisült dokumentumról őriznek másolatot. Csongrádi Gabriella, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár munkatársa készséggel segített, s miután az archívumban megtalálta anyai nagy- és dédszüleim adatait, azok alapján pedig kiállította egészen friss keltezésű keresztleveleiket, arra kértem, nézzen utána, meddig tudjuk visszakövetni ezen a szálon a felmenőinket. Tavaly, az év végén, a két ünnep között, alig néhány nappal szilveszter előtt, mintegy megkésett karácsonyi ajándékként érkezett meg a küldemény az újabb adatokkal, anyakönyvi kivonatokkal, amelyekből kiderült, hogy dédnagyapám, az 1915-ben Gyulafehérvárra bevonult Sarnyai Mihály édesapja, tehát immár üknagyapám, Sarnayai Antal 1843. május 28-án született. Ő az édesapja keresztnevét vitte tovább, akinek ugyancsak Sarnyai Antal volt a böcsültes neve, ez utóbbi hitvese pedig Varnyú Rózsa. Üknagyapám keresztanyja a dokumentum értelmében Németh Ágnes – Oláj Pál hitvese –, ókanizsai lakos volt. Innentől kezdve tehát üknagyapámat és az ő édesapját ifj. és id. Sarnyai Antalként kell megkülönbözetnem.
Az „egybekeltek anyakönyvéből” készült kivonat tanulsága szerint ifj. Sarnyai Antal 1880. május 3-án vette feleségül a nálánál tizenegy esztendővel fiatalabb Dukay Viktóriát, dédnagyapám későbbi édesanyját, Mészáros Ignác prépost plébános előtt. Üknagyapámnak azonban ez már a második házassága volt. „A szülők (özvegyeknél a volt házastárs) neve, vallása és polgári állása” rubrikában olvashatjuk első hitvese, Ladányi Veronika nevét. Ifj. Sarnyai Antal és az akkor tizenhét esztendős, árva Ladányi Verona (a házassági anyakönyvi kivonatukon ebben a formában szerepel a neve) – utóbbi megholt Ladányi Mihály és megholt Szabó Viktor (elírás lehet a nevében Viktória helyett?) leánya – 1868. január 13-án (alig néhány hete volt ennek a száznegyvenegyedik évfordulója…) kelt egybe. A kivonat érdekessége, hogy az összes dokumentum közül ez a házasságlevél az egyetlen, amelyik a falut Adorjánként említi. A Kanizsához tartozó települést – melynek kialakulásáról és történetéről korábban már ugyancsak meséltem – az összes többi dokumentum Ókanizsaként, illetve Magyarkanizsaként jegyzi, hiszen közigazgatási önállósága, faluként való létezése nem mindig volt akkortájt még egyértelmű, illetve elismert. Kanizsa külterülete, egy-két házsor… Sokáig csak ennyinek tekintették.
Üknagyapám édesanyja már fia első házasságkötésekor sem lehetett jelen, a kivonat megfelelő, a szülőkre vonatkozó rovatában ugyanis ez olvasható: „Sarnyai Antal és megholt Szabó Rózsa fia”. Ez egy szomorú mellékzöngéje ennek a történetnek, érdekesség azonban, hogy míg fia keresztlevelében ő Vanyú vezetéknéven szerepel, addig a házasságlevél Szabóként említi. Ezt a rejtélyt Csongrádi Gabriella sem tudta (egyelőre…) feloldani, ezért üknagyanyámat a megfelelő helyeken így jegyzi: „Varnyú Rózsa (Szabó)”. Üknagyapám két házasságkötése között mindössze tizenkét esztendő telt el, tehát, ha figyelembe vesszük, hogy Ladányi Verona (Veronika) házasságkötésükkor mindössze tizenhét éves volt, a huszonkilenc éves kort már egészen biztosan nem élte meg. Rövid élete során, eddigi ismereteim szerint, gyermeke nem született.
Egy újabb nemzedéknyit visszalépve az időben, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban máig is őrzött dokumentumok tanulsága alapján üknagyapám szülei 1837. november 20-án kötöttek házasságot. A vőlegény, idősebb Sarnyai Antal – Sarnyai András és Fazekas Rúzsa fia – ekkor húszesztendős volt, a menyasszony, az ugyancsak rövid életű Varnyú Rúzsa (mert ez az okirat meg ilyen formában említi a nevét…) – Varnyú Mihál és Sárházi Erzsébet leánya – pedig nálánál három évvel fiatalabb, ekkor még csak a tizenhetedik életévében járt.
Anyai dédnagyapám, az 1915. július 15-én Gyulafehérvárra bevonult Sarnyai Mihály katonáskodásáról, katonaéveiről nem sokat, szinte semmit sem tudok, s ahogy a nagyapja, Hajnal Jenő alaszkai hadifogolytáborban készült fotóit a Rubicon történelmi magazin szerkesztőségébe beküldő, balatonalmádiban élő Balogh István fogalmazott: „Ma már senki sincs, akit megkérdezhetnék erről.” Hazatérve – ekkor már „néhai Sarnyai Antal és néhai Dukai Viktória” gyermeke (itt a fentebb említett ifj. Sarnyai Antalról van szó) – 1918. november 27-én feleségül vette dédnagyanyámat, Sóti Rozáliát, Sóti Lukács és Ujvári Eszter római katolikus földművesek leányát. A folytatás pedig innen már ismert volt Csongrádi Gabriella tavaly, a karácsonyfa alól ugyan egy-két nappal lemaradt, mégis fontos küldeményének megérkezése előtt is.
A történet apró kis fintora – a határok fejünk feletti vándorlásán és szabad áramlásán túl –, hogy Gyulafehérvár neve, az ismert román, német és latin nyelvű megnevezései mellett, a szláv Beograd városnévből ered. Belgrád ez is, akárcsak a mai Szerbia fővárosa. A fehér mészkőből épült római kori falmaradványok alapján az itt letelepedett szlávok nevezték el így, s ennek tükörfordításaként alakult ki a település egyik (mert több is van…) német neve, a Weissenburg, valamint a magyar Fehérvár. A románok nem kínlódtak a fordítással, ők a szláv eredeti alapján sokáig ugyancsak Belgradnak hívták a várost, amelyiknek csak később alakult ki mai román neve, az Alba Iulia. Azzal tehát, hogy dédnagyapám az Osztrák–Magyar Monarchia katonájaként Gyulafehérvárra ment bevonulni, igazából Belgrádba utazott, még ha ez történetesen nem is az a Belgrád, amit ma ezen a néven ismerünk. Mert nem mindig lehet egyértelműen tudni, hogy hol a külföld, és hol a bel… A családtörténetek pedig gyakran több határon is átívelnek. Csak a fehér mészkőből épült falak változatlanok, ügyes római kezek egyszer felépítették, s azóta is ugyanúgy állnak ott nemcsak az évszázadokkal, de az időnként átvonuló hatalmakkal, nagyhatalmi érdekövezetekkel is viaskodva.
