Ha az élet magában nem egy vándor színház, és abban mi élő emberek, állandóan valami szerepet játszunk, akkor az én színészi pályafutásom csak egy fellépésre, előadásra korlátozódik. Igaz, az is amatőr kategóriába sorolandó, de számomra rendkívüli élménnyel gazdagodva maradt meg, valahol mélyen, nagyon mélyen. Mesélni erről valamivel könnyebb, mint írni, hisz már számtalanszor elmeséltem. Most megpróbálom leírni, először életemben.
Rengeteg emberrel leveleztem a szolgálat ideje alatt, sok volt tanítványommal is, de akad közülük egy-két leányzó, akikkel kifejezetten a szexualitás volt a téma. Nem pejoratív értelemben használom ezt a kifejezést most sem, akkor sem így tettem. Hanem a lehető legösszetettebb, legintimebb, legbonyolultabb, és még ragozhatnám, jelentésében és jelentőségében, ahol a gyarló előítéletek elől általában hallgatásba, némaságba menekül legtöbb ember, pont ezzel okozva éppen önmagának életre szóló, sokszor gyógyíthatatlan, traumákat. A szakirodalom ma már bővelkedik magyarázatokban, Casanova után szabadon, Freud, W. REICH, E. FROMM, stb. de kevesen ismerik SHERE HITE amerikai származású szexológus asszony munkásságát, amit abban az időben volt szerencsém tanulmányozni, HITE REPORT címen, eredetiben, angol nyelven, később legnagyobb örömömre ráfutottam egy horvát kiadásra is. Katonaság, szexualitás, ugye milyen szépen összejött? Belevetettem magam a könyvbe és haladva sorról sorra, jöttem rá huszonhét évesen, hogy én balga, milyen keveset tudok. Ez a hölgy több ezer nővel készített interjú kapcsán írta meg tudományos munkáját, melynek lényege a női szexualitás tabui, női szemmel vizsgálva. Férfiak itt lápra futnak, mert fogalmuk se nincs arról, mi fán terem a nő? És főleg a legbelsőbb női nemi vágyak titkai? Melyekről maguk a nők sem tudnak, nagyon sokáig, amíg fel nem fedezik önmagukat.
Belemerültem a témába, nem mondom, még bele is feledkeztem, amikor váratlanul a felderítők századából az egyik művelt kultúra barát katona, valószínűleg amatőr színjátszó, egy este megkért, hogy a december 22.-i ünnepségen lenne-e kedvem fellépni a színpadon. Először néztem rá, mint aki nem érti a felkérést, mondhatom úgy is, mint borjú az újkapura, vagy majom a zongoránál, de rávágtam. Miért ne? Van egy magánszámom. Az őrült naplója. És már vázoltam is neki a jelenetet, ahogy én elképzeltem. A színpadon egy íróasztal, egy szék, rajta sok könyv, én bejövök, leülök a székre, kezembe veszem a HITE REPORT c. könyvet és elkezdem magyarázni a női szexualitás lényegét, aminek nem megértésébe beleőrült az egész soviniszta férfitársadalom, Alaszkától, Japánon át, Csókáig, de említhetném Makót, vagy Jeruzsálemet is. Vette a lapot a srác. Ez nagyon jó lesz. AVANGARD, modern, sokkoló. Majd mentünk mind ketten a dolgunkra, mint ha mi sem történt volna.
Elérkezett a nagy nap. Az ünnep. A színházterem megtelt katonákkal, tisztikar is kivette részét a délután fő eseményének számító előadásból. Volt ott népzene, orrvérzésig, tangó, és egyéb. Hazafias és lírai versek, humoros szkeccsek, és a végén, még szerencse, Az őrült naplója. Függöny le, gyors mozdulatokkal helyére kerül az íróasztal, szék, a sok könyv. Függöny fel. Én a széken ülök, közvetlenül a színpad szélén. Köpni, nyelni nem tudok, majd lassan megszólalok. Ecsetelném a női szexualitás legnagyobb tabuit. Az első néhány mondat után látom, a tisztek egy része demonstratív feláll és elhagyja a termet, a katonák fütyülnek, a téboly elejét veszi. Az egyik pillanatban azt veszem észre, hogy egy tagbaszakadt katona, az első sorokban felugrik, és fél kézzel leemel a színpadról, a másik kezével már nyitja is a terem egyik oldalsó ajtaját és úgy visz ki a szabad levegőre. Lábaim kalimpálnak, még magasabbra emel és látom, hogy a felszabadult keze ökölbe szorul, majd ahogy arcom irányába lendülne, pozdorjává zúzva azt, hátulról egy másik katona, a „rendező” ugrik rá, elkapja a kezet, és azt ordítja: „Ez is a mi előadásunk része! Te barom!” Elfelejtettem mondani, hogy az egységek közötti fellépő szereplők teljesítményét pontozták valakik, és azért még valami szabadságféle jutalom is járt volna. És ez a szerencsétlen azt hitte, hogy a csapatába, egységébe, provokátor került, akinek az a szándéka, hogy az övéit blamálja. Én nem a felderítőknél, hanem az útászoknál szolgáltam és vendégszereplőnek lettem meghívva. A rendező mentette meg a fejemet, az, biztos. Az előadás botrányosan fejeződött be, aminek híre ment, de egyéb következménye nem lett. Ha csak az nem, hogy életemben átéltem valami transzcendens szerű tapasztalatot, amikor nem tudtam megkülönböztetni a valóságot a valótlanságtól, a lidérctől, a hallucinációtól és elég sok időre volt szükségem, amíg valóban magamhoz tértem. Szín józanon és minden kábítószer hatása nélkül. Nem kis teljesítmény. De a színészettel felhagytam egy életre. Nem így HITE tanulmányozásával. Amit ma is melegen ajánlok. Főleg férfiaknak, de nem fog ártani a nőknek sem. Sőt.
Az „udvari bolond” ezzel a fellépéssel végleg megszületett. Kalandjait a talicska, lapát, és seprű támogatta és védte a továbbiakban.
Bővebben:
The Hite Report on Female Sexuality (1976, 2004)
