Ennek a vonatozásnak a legszebb részét már valahol valamelyik írásomban említettem. Ez London és Párizs között, mint szerelem első látásra maradt meg emlékeimben, amikor a Viktória állomáson megpillantottam őt, Máriát, a mexikói csodát.
Párizs ezért a legszebb város az én életemben, a szerelem városa, függetlenül mindentől, tőlem is természetesen, a világ egyik legcsodálatosabb kavalkádja, sajátos hangulatával, laza bohémságával. Aki egyszer elkeveredik ide, mindig visszavágyik. Volt idő, amikor magam is visszajártam, csak úgy útközben és megmutattam a hozzám legközelebb álló embereknek. Egyszer még szüleimet is elhoztam ide, hogy saját szemükkel csodálják meg a különös varázst, melyet emberek teremtettek évszázadokon át a várost átszelő Szajna partján.
Kosta barátomnak volt egy különös ötlete, amivel elő is rukkolt, amikor még maradt egy hetünk a jegyünk alapján. Ha már jártunk Londonban, Párizsban, akkor ugorjunk le Rómába is, hisz az örök várost még nem látta egyikünk sem. Így frissen, alig pár hét leforgása alatt olyan élményben lehet részünk, amire valamikor az embereknek évekre volt szükségük. Egymás után látni a három legszebb európai fővárost, sajátos, egyéni meghatározás, nem adatik meg nekünk sem minden alakalommal. Elfogadtuk érvelését és már írtuk is be a jegyünkbe a következő úti célt.
Minden út Rómába vezet! A miénk is.
Azt nem állítom, hogy nem volt fárasztó a hatalmas távolság síneken történő, már latinos megtétele, de megérte. A vonat tömve, ülőhely alig akadt. Az út egy részét a koszos folyosókon szenvedtük végig, néha csak fél lábon állva, de a fiatalság mindent kibír elve segített. Tömött hátizsákjainkat, ha már levehettük vállunkról, mennyben éreztük magunkat.
Korán reggel, Rómába érve az első dolgunk volt, hogy valamilyen olcsó szálás helyet találjunk, ahol kipihenhetjük magunkat, mielőtt még összeroppannánk úgy fizikailag, mint lelkileg. A szerencse mellénk pártolt ez esetben is. A központi pályaudvar környékén kaptunk egy szobát három ággyal és fürdőszobával. Én olyan mély álomba szenderültem, hogy csak valamikor este ébredtem. De a többiek sem ugráltak körülöttem, amikor szemeim tágra nyíltak és valami furcsát érzékeltem a kintről beszűrődő fények alapján. Lassan derült csak ki, hogy a napot tisztességesen átaludtuk és már este van, igazi olaszos hangzavar kíséretében, amikor mindenki, aki autóban van, dudál, aki nem, az meg annak „hangosan” mutogat, aki rádudált. Mivel olaszul, sajnos akkor sem tudtam, ma is csak sejtek ezt-azt, magát a jelenetek komikumát élveztem a hatalmas ablakból kifelé bámészkodva. Ez Róma! Hangzavar, ricsaj, kiabálás, mutogatás, meg ami még belefér. De nekem tetszett. Amikor elkészültünk, lesétáltunk a városba és addig csámborogtunk a tömeg után, míg a végén kikötöttünk Róma leghíresebb utcáján, a VIA VENETON. Mi is lazára vettük az estét, csak arra ügyeltünk, hogy a végén azért visszataláljunk bérelt szobánkba.
Másnap már korán ébredve tiszteletünket tettük minden fontosabb nevezetesség környékén, még Vatikánba is eljutottunk. Igaz, a Pápával nem volt találka megbeszélve, így nem is kerestük. De csodáltuk a székesegyház freskóit, és mind azt, ami ezt a kis országot naggyá tette. Ott volt a levegőben. Érezni lehetett az erőt, amit az Egyház koncentrál.
Este Kostának újabb vad ötlete támadt. Ha már eddig eljutottunk, és Nápoly csak egy kis karnyújtásnyira van, ugorjunk el oda is. Ki tudja, leszünk-e még az életben ilyen közel a híres ókori történelemhez és környékéhez? Ha jól emlékezem, engem meggyőzött, mert másnap már robogtunk is Nápoly felé, ahova időben érkezve, egy fél napot rászánva, éppen csak annyi időt, hogy a város sajátos hangulatát megízleljük. Na, meg egy igazi nápolyi pizzát a helyszínen együnk meg, mert ezt nem lehet kihagyni.
Hogy mikor keveredtünk vissza Rómába, nem emlékszem. De arra annál inkább, amikor a román gőzös befutott a jól ismert állomásra. Haza értem, haza értünk. Azért még vagy két nehéz kiló métert kellett gyalogolni. De megérte.
Ha akkor nem járom be ezt az utat vonattal, valószínűleg soha nem jutok el Rómába és Nápolyba sem, mert mindig más irányba indultam. És így már nehezebb. Talán lehetetlen is.
Érdemes a linkekre kattintani:
