Először 1976-ban utaztam „körbe” Európát vonattal. A híres INTER-RAIL jegy akkor már nálunk is kapható volt. 23 éves korig, bárki kiválthatta ezt az egy hónapra szóló nemzetközi vonat- jegyet, és másodosztályon utazhatott vele, amerre csak akart, ha a tagországok is úgy gondolták.
Lényegében ez vonatkozott szinte minden nyugat-európai országra, beleértve természetesen a skandináv kínálatot is. Az alapötlet valamilyen kedvezményes vasúti utazási lehetőség lehetett a fejlett világ fiataljai számára. Később már a korhatárt is felemelték, nekem azonban akkor utolsó lehetőségként kapkodnom kellett, mert ebben az évben harangozták nálam is a huszonhármat. A jegy ára nem tűnt egy horribilis összegnek, főleg ha figyelembe vesszük, hogy nyugaton, vasúton utazni nem volt olcsó szórakozás, még akkor sem. Ellenben rendkívül kényelmesnek, izgalmasnak és megbízhatónak tűnt egy ilyen kaland a stoppolás lehetőségével összehasonlítva, ami valamikor nagyon dívott a fiatalok körében, szerte a világon. A virág – szerelem – béke mozgalma lassan leáldozóban, de hatása még tartotta magát, főleg a divat, a zene és egyéb szubkultúrák perifériáján.
Hárman vágtunk neki az egyhónapos kalandnak, Livi, Kosta, a görög és én. Alaposan megterveztük a menetirányt, amit később állandóan kedvünkre és örömünkre módosítottunk, mikor belejöttünk a játékszabályok alkalmazásába. Mindenhez idő kell, na meg a találd fel magad, a jó isten is megsegít, voltak a legfőbb elvek, melyek alapján a programokat elterveztük és az élet átírta azokat mindig úgy, hogy a végén jó legyen.
Hátizsákokba pakoltuk a legfontosabb kellékeinket és egyik forró július eleji este, amikor már Kosta is megérkezett Újvidékről, kiballagtunk az állomásra és felszálltunk a híres román gőzös nyugatra tartó valamelyik kocsijába, hogy elejét vegye a kaland. Alapcélként London csodálatos varázsának elérését jelöltük meg. Hogy fél Angliát, és Skóciát is sikerült bebarangolnunk, azt csak leleményességünknek, valamint a brit vasút kényelmének köszönhettük. Rájöttünk gyorsan, hogy éjszaka a legolcsóbb (ingyenes) alvás, ha meghatározunk egy célirányt és reggelre pihenten megérkezve a tett helyre, alaposan körbejárjuk, estig jól elfáradunk, majd visszafelé kipihenjük a fáradtságot. Igaz, Londonban „angol anyánk” gondoskodott rólunk, akár a tiszta ágyneműt, vagy a sajtos pirítóst említem, a már sokszor regélt 17 CAMBERWELL GREEN táján, ahova visszajáró emberekként, de nem vendégekként, mindig szívesen láttak bennünket. Mi meg jöttünk, mentünk, mint a 12 számú kedvenc emeletes buszom, amelyre a ház előtt felültem és egész London híres látnivalóit kedvemre, körbekarikáztam.
Oxford
Cambridge
Így látogattunk el Cambridge és Oxford patinás világába, vagy Shakespeare nevezetes szülővárosába, majd megnéztük STONEHENGE csodálatos és hatalmas köveit, melyeket ma is különböző mítoszok öveznek. De kiruccantunk WINDSORBA, igaz a királynő nem fogadott bennünket, hiába próbálkoztam. Majd a tavak világát, LAKE DISTRICT, látogattuk meg, és ott ettem életem legjobb FISH & CHIPS egyvelegét, melynek ízét néha még most is a számba érzem, miután a Jézus Krisztus Szupersztárt egy héten belül színházi előadásban és mozivásznon is sikerült végigizgulni. Szinte el sem hiszem, de megtörtént.
Edinburgh
Bemelegítésként egy kiruccanás Edinburghba, észak Athénjébe, majd ha már olyan közel vagyunk irány Glasgow. Sajnos a RANGERS-CELTIC örökrangadóra ebben az évben, túl korán érkeztünk, így arról a skótokkal csak szóban értekezve kaptunk autentikus ízelítőt. De az is valami különös, a vehemencia, amivel a katolikusok és a protestánsok egy labdát kergetve, lerendezik egymás között évszázados sérelmeiket, majd mérkőzés után jól besörözve évekig mesélnek egy-egy mozzanatról, gólról, helyzetről, kudarcról, örömről. A skót dudáról nem is szólok, mert az már nekem is sok, mint a helybélieknek az egyhúrú hagyományőrző szerszám, hangszer. Ezekkel ki lehet engem is kergetni a világból. Nem kell hozzá vonat.
Skót Nemzeti Galéria
Két hetet kalandoztunk így brit földön de, hogy a karnyújtásra lévő, zöld és zord Írországba nem mentünk át, ma sem bocsátottam meg magamnak.
Az út másik feléről, majd legközelebb.
Érdemes utána nézni, ki teheti:
