Mindenki szeretne, szeret, akar utazni, és mégis kevesen utaznak. Főleg nálunk. Itt elsősorban nem a klasszikus fogyasztói bevásárló utazókra gondolok, mert az nem az én világom. Messze elkerültem a múltban is, ma is a hasonló energia és pénzpazarlással járó pótcselekvéseket. Az is tény, hogy nincsenek univerzális receptek, és még csak nem is én vagyok a legokosabb, de néhány fontos mozzanatra felhívnám a fiatalok figyelmét, és csak az övékét, mert „előttük az élet” írta, Émile Ajar, és nem árt olvasni, mielőtt elindulunk…
Merjetek álmodni. Nagyokat. Majd az álomból készüljenek megvalósítható elképzelések, tervek. Határozzátok meg a célt! Lépésről lépésre, folyamatosan. Először járjátok be azt az országot, ahol éltek. Ismerjétek meg az otthoni szokásokat, kultúrát, ez olyan bemelegítő, mint a sportolóknál szokás, edzés vagy mérkőzés előtt.
Legyetek bátrak, de ne vakmerők. Ne féljetek elindulni a nagy „ismeretlenbe”. Aki fél, az soha nem jut el sehova. Marad a kis szűk, előítéletekkel tarkított és terhelt világába, ahol szépen lassan besavanyodik és vegetál. Jobb híján irigykedik azokra, akik elindultak…
Legyetek nyitottak. Csak az képes úgy utazni, és szerintem csak így érdemes, aki időben felfogja, hogy személyiségének nyitottsága, feltétele önmaga fejlődésének. Mindenből és mindenhol sőt, mindenkitől tanul. Barátokat szerez, kapcsolatokat teremt nyitottságával és ez az a „tőke”, amely szavatolja sikeres utazásait.
Idegen nyelvek tanulásának fontosságát nem lehet eléggé kihangsúlyozni, holott minden utazás előfeltétele legalább az angol beszédnyelv jó ismerete, amire később már építeni is lehet. Ez a minimum, amivel rendelkezni kell. Nagyon jó, és hasznos, ha az angol gagyogás mellett nem eladható az illető, akár olasz, német esetleg spanyol vagy francia nyelvterületen. Itt nem irodalmi művek idegen nyelven történő olvasására és megértésére kell gondolni, hanem egy átlagos, alap nyelvismeretre, ahol a főbb igék és főnevek nem okoznak gondot, amikor azokat szánkra vesszük, vagy füleinkkel halljuk. Itt különösen fontos mozzanat, hogy nem szégyen így megszólalni, hanem hatalmas erény és előny. Aki ezt tapasztalta már, tudja, miről beszélek. Az emberek legtöbbje azonnal segít, bármilyen probléma vár megoldásra, ha csak néhány, számára anyanyelvű szót hall tőlünk. Még mosolyog is segítségnyújtás közben és bátorít. Magam számtalanszor tapasztaltam ezt a legkülönfélébb és legabszurdabb szituációkban is. Csak néhány szó ismerete is, mondjuk a kevésbé ismert és ritkán használt flamand nyelvben, milyen előnyökkel jár. Utána már spontán jön az angol, mert mindegyik holland, vagy belga kitűnően beszéli a „közös” nyelvet. De ugyan ez vonatkozik a spanyolra is, vagy a nagy, szláv nyelvcsaládra.
Legtöbb fiatalnak a legnagyobb gondot a pénz okozza. Utazna ő, mert bátor, nyelvet is beszél, még nyitott is kellően, csak az a fránya pénz hiányzik még a teljes boldogsághoz. Nos, aki így gondolkozik, nem fog utazni, még pénze se lesz annyi, soha, hogy utazhasson. A pénz témája csak a kifogások kezelésének sablonná vált eszköze. Ha valaki igazán szeretne utazni, akkor előteremti a szükséges összeget. Ennek legegyszerűbb módja a munka. Bárhol és bármilyen tisztességes munkát elvállalok annak érdekében, hogy álmom, célom megvalósíthassam. Ha így állok hozzá, nagyon gyorsan kiderül, hogy kellő szorgalommal, takarékoskodva, az utazás ezen feltételét elő és megteremtem, sőt, még marad is. Aki ezt nem hiszi, nem érti, ne is próbáljon utazni, mert nem fog neki sikerülni. Akik helyett a szülők, vagy bárki kifizeti az utazás költségeit, mert megteheti, a legnagyobb hibát követi el gyerekével szemben. Majd egyszer maga is rájön, hogy miről beszélek. Addig maradunk a saját jól bevált tapasztalatunknál, amiről az elkövetkező néhány történetben mesélek.
