A tervezés fontosságát nem kell külön ecsetelni. Bizonyos megközelítés szerint őseinket is az tette emberré, hogy tetteiket előre tervezték. Így aztán a sikerekben gazdag, boldog új esztendőt is tervezhetnénk, ha már azt kívánjuk egymásnak. Tervezni kell a vállalkozóknak, tervezni önkormányzati, tartományi és állami szinteken, de tervezni kell a családok és az egyének jövőjét is. Természetesen a tervek egymástól függnek, egymásba fonódnak. Egyiknek a változtatása jelentősen befolyásolja mások megvalósíthatóságát. A sikeres tervezéshez azonban szükség van bizonyos alapvető információkra. Minél több információval rendelkezünk, annál sikeresebben tervezhetünk. Néhány alapinformáció feltétlenül szükséges. Alapinformációk nélkül a tervezés csak holmi babonás jóslat, találgatás lehet.
Ma már minden árammal működik. Nem mindegy, hogy mennyibe kerül, hiszen egy vállalkozás nyereségessége, azzal együtt a fennmaradása is, múlhat az elektromos energia árán. Az egyik miniszter az év vége előtt azt nyilatkozta, nem fog megdrágulni, egy másik miniszter pedig azt mondta, hogy valószínűleg megdrágul. Nagyszerűen lehet ezek után tervezni akár vállalati, akár családi vagy más szinten is.
Sajnos mégsem számít mindez szokatlannak. Éltünk mi itt ennél sokkal nagyobb bizonytalanságban – nem is olyan régen. Azt is tudjuk, hogy hamarosan választások lesznek. Ebből viszont sejthető, hogy addig nem fog az áram megdrágulni, még ha ezt majd nem is ezzel indokolják. Az is borítékolható viszont, hogy a választások után biztosan meg fog drágulni. A miniszterek is sejthetik ezt, csak másként próbálták tudomásunkra hozni? Nem tudhatjuk, mint ahogyan tervezni sem tudunk…
MEGÉRZI AZT AZ EMBER?
A szerb kormány és az IMF is 1,75 százalékos növekedésre számít az idén, de a bővülés akár a két százalékot is elérheti. Közgazdász körökben ismert tétel, hogy a 2 százaléknál kisebb GDP-növekedést nem lehet az emberek életszínvonalán keresztül érzékelni. A tétel elfogadottnak számít, viszont ha igaz, és valóban nem érezhető a 2 százalékos növekedés, akkor a 2 százalékos csökkenés sem érzékelhető. A kettő közötti különbség viszont 4 százalék, amely viszont már „durva” különbségnek számít, és egészen biztosan nem lehet nem megérezni. Megérezzük vagy sem, utólag ki fog derülni. Csak nehogy úgy járjunk, mint a korabeli kabaré WC-s nénije, aki arra a kérdésre, honnan tudni, hogy vannak haladó szellemű kliensei is, szerényen azt válaszolta: megérzi ezt az ember.
Hiába azonban a pikírt megjegyzések, hogy a miniszterek kijelentése miatt nem lehet tervezni, amikor olyan alapvető dolgokat sem lehet megbízhatóan jövendölni, hogy a világpiacon a nyersanyagárak milyen irányt vesznek. Nem lehet ugyanis kizárni, hogy úgymond konszolidálódik a nyersanyagpiac, ami viszont az olajár emelkedését generálhatja. Ezen kívül egyáltalán nem mellékes az sem, hogy az árfolyamok hogyan alakulnak. Amikor ugyanis valamit viszonyítunk, nem tehetjük azt meg, csak ha azonos pénznemben számolunk. 2015 a dollár éve volt, de nem tudhatjuk, hogy erősödése folytatódik-e, illetve, hogy az hogyan hat majd ki más fizetőeszközök árfolyamára. Mindezeket figyelembe kell venni, mert ami az egyik fizetőeszközben számolva plusz, az a másikban mínusz lett az előző évben is. Így aztán a statisztikai adatokat is komoly fenntartásokkal kell kezelni.
A LEGJOBBAK NYOMÁBAN
Az euró–dollár keresztárfolyam alakulását a mögöttünk álló évben sokban befolyásolta az amerikai és az európai térség eltérő gazdasági teljesítménye. Emellett a jegybanki lépések ritmuseltolódással történnek, ami egyáltalán nem kedvez a tervezhetőségnek. Az Európai Központi Bank még ebben az évben is mennyiségi lazítást hajt végre, miközben a Federal Reserve, az amerikai jegybank már decemberben megkezdte a piacokon már régóta beárazott kamatemelési ciklusát. A dollár árfolyamának alakulásával kapcsolatban azonban semmiben sem lehetünk biztosak. A történelmi tapasztalatok szerint ugyanis a kamatemelés nem eredményezi mindig a dollár erősödését, figyelembe kell venni ugyanis a tényt, hogy az USA határain kívül tartott dollármennyiség jóval nagyobb, mint Amerikában. A világ országai, vállalatai, magánszemélyei túlnyomórészt dollárban vették fel hiteleiket. A világ teljes GDP-jét megtermelő országok fele közvetlenül a dollártól függ. A zöld hasú erősödése lényegében csak árt, gyengülése pedig jót tesz a világgazdaságnak. Az pedig már kimondottan elcsépelt megállapítás, hogy a kínai növekedés lassulása világszerte csak tovább növeli a kockázatokat. A világ legnépesebb országa azonban egyre inkább megkerülhetetlen tényezővé válik minden szempontból. Kína világpiaci befolyása azonban tőkepiacának gyarapodásával párhuzamosan növekszik. A „rossznyelvek” és az összeesküvés-elméletek szerzői szerint azonban az USA és Kína is úgymond megszépíti egy kicsit a statisztikáit. Ha más nem jön be az idén, akkor legfeljebb majd ebben próbálunk a nyomukba lépni.
