Amama napok óta olyan lázban van, mintha valamilyen nagy, örömteli dolog történt volna a családban, például ötöst kaptam matekból. Ami épp olyan váratlan történelmi esemény lenne, mintha a Vulin bocsánatot kérne a horvátoktól. De nem ez történt, hanem az, hogy az angol hercegi párnak, a Vilmosnak meg a Katalinnak megszületett a harmadik gyermeke!
– Legszívesebben én is elutaztam volna Londonba, hogy jelen legyek a nagy ünnepélyen, mint oly sokan a nagyvilágból – sóhajtoza amama. – De hát amilyen smucig vagy, Tegyula, úgyis tudom, hogy nem járultál volna hozzá.
– Nem is tudtam, Tematild, hogy rokoni szálak fűznek a cambridge-i hercegi családhoz, ha már ott akartál lenni – csodálkoza atata. – Talán anyai ágon vagytok rokonságban? Te vagy a délvidékre szakadt és elszegényedett tanti?
– Csak ne humorizálj ezzel a komoly témával, Tegyula. Láthattad a tévében, hogy milyen sokan várták a bejelentést a londoni szülészet előtt a kis herceg születéséről, pedig ők se rokonok. Volt, aki egész Amerikából érkezett, volt, aki Afrikából. Csak én lettem volna a mi tájainkról, ha ott vagyok.
– Biztosan hiányoltak is a Buckingham-palotában.
– Azt nem tudom, de láttam, hogy mindenki örömkönnyeket hullatott, amikor értesült a híres baba világra jöttéről. Még nincs döntés arról, hogy milyen névre keresztelik, állítólag az Artúr, az Albert, a Frederick vagy a Philip jön számításba. Nekem az Artúr a legszimpatikusabb, az olyan fejedelmi hangzású.
– A hangzás nem számít, Tematild, sokkal inkább az, hogy lesz-e még királyság, mire ő felnő. Látod, hogy milyen forrongásban van a világ. Különben is ő csupán az ötödik a királyi utódlási sorrendben, előtte még négyen vannak, és ha mindegyikük olyan hosszú életű lesz, mint az Erzsébet nagymama, akkor legfeljebb kétszáz év múlva kerülhet sorra.
– De még mennyire, hogy lesz királyság Angliában, Tegyula! A forrongás nem számít, itt is hogy forrongtak az emberek, mégis megint a Vucsicsot választották. Odaát meg az Orbánt. Mert szeretik az uralkodó típusokat.
– Csak ne kezdj el politizálni, Tematild, mert az nem a te kenyered, és még valami marhaságot találsz mondani. Inkább azon törd a fejed, hogy mit fogsz ma főzni nekünk: cambridge-i krumplifőzeléket, vagy edinburgh-i tojásos nokedlit.
Jaés a dúsgazdag herceg temetésén rengetegen összesereglenek, csupa előkelőség és örökség-várományos. A gyászmenetből azonban kitűnik egy toprongyos férfi, aki keserves zokogással követi a koporsót. Az újságírók igyekeznek megtudakolni, hogy kiről van szó, de senki sem tud róla semmit.
A temetés után megszólítják.
– Elnézést, uram, hogy megzavarjuk mély gyászában, de elárulná nekünk: közeli rokona volt a megboldogult?
– Sajnos, nem. Ezért is sírok.
A Zacsek azt mondja, hogy neki is sok mindenért lenne oka sírni, legfőképpen azért, mert nincs kilátásban egy gazdag nyugati nagybácsi, aki kisegítené siralmas anyagi helyzetéből. Vagy legalább egy kanadai nagynéni!
– Hogy egyeseknek milyen szerencséjük van! Mint például ennek a Vulinnak. Olyan állást tölt be, amihez nem ért, fondorlatokkal jut luxuslakáshoz, az elnök bizalmasai közé férkőzik be, pedig annyira kiállhatatlan a természete, hogy mindenkivel összeveszik. Most például a horvátokkal, korábban pedig más szomszédokkal.
– Látom, Zacsek, hogy nagyon a fogára vette eme kiváló pártkádert – jegyzé meg atata. – Még valahogy megértem a háborgását a meséje miatt, hogy állítólag a felesége kanadai tantijától kapott hitelt lakásvásárlásra, de honnan veszi, hogy amúgy kiállhatatlan a természete?
– Na hallja, Gyula zomzéd! Hallotta, hogy mit üzent a horvátoknak? Hogy neki csak a Vucsics mondhatja meg, hogy mikor utazhat Horvátországba, és nem a zágrábi kormány. És akkor csodálkozunk, hogy a horvátok kitiltották az országból! Én az ilyen pökhendi alakot még az utcámból is kitiltanám, ha nekem ilyesmit üzengetne!
– Ne izgassa magát, Zacsek, mert Vulin nem a maga kútfejéből üzenget a szomszédoknak. Nem ő találja ki azt, hogy erős hadsereg nélkül nincs béke, meg az ehhez hasonló bölcsességeket. Neki az a szerep jutott a kormányban, amihez nem kell nagy szakértelem: hogy kimondja azt, amit a nagyfőnök gondol, de óvatosságból nem akarja kimondani. Ezért vele mondatja ki, aztán pedig jön ő, mint nagy béketeremtő, és elsimítja a viszályt. Látja, ezért pótolhatatlan Vulin a nagyfőnök számára.
Jaés a Putyin, a Merkel és a Vucsics beszélget.
– Nagy gondban vagyok – mondja Putyin –, az egyik miniszterem alkoholista, de nem tudok rájönni, hogy ki az.
– Nekem is hasonló a problémám van – mondja Merkel. – A minisztereim közül az egyik korrupt, de nem tudok rájönni, ki az.
– Ismerős a helyzet – mondja Vucsics. – A minisztereim közül az egyik állítólag katonai szakértő, de nem tudok rájönni, hogy ki az.
PISTIKE, kiváló matekos és pótolhatatlan káder
