2024. április 30., kedd

MagyarZó Pistike messéi

Amama olyan izgatottan jött haza a piacról, mintha arról értesült volna, hogy megbukott a Vucsics-kormány és a vajda lépett a helyébe! Vagy mintha odaát a Sorosék győztek volna, és a Gyurcsány váltotta volna fel az Orbánt.

– Nem is mondtad Tegyula, hogy mekkora veszély fenyegetett bennünket a múlt hétvégén! – fejté ki aggodalmait amama, miután lerakta a bevásárló szatyrot tele újkrumplival meg zöldhagymával, és lehuppant a hokedlire. – Bele se merek gondolni, hogy mi történhetett volna velünk!

– Miféle veszélyt emlegetsz, Tematild? – hüledeze atata. – Talán csak nem arra gondolsz, hogy a közel-keleti válság miatt kitörhetett volna a harmadik világháború, ahogyan a belgrádi lapok jósolgatták?

– Dehogy, az kismiska lett volna ahhoz képest, ami akkor történik, ha nekünk ütközik az itt kóválygó aszteroida. Azt mondják, itt ment el a fejünk felett, a Mari néni a szomszéd utcából állítólag látta is. Azt mondja, akkora volt, mint egy futballpálya, és fényes csóvát húzott maga után, mint egy üstökös. Ha az nekünk jön, ziher, hogy leviszi a háztetőnket, amit tavaly renováltattunk.

– Szamárság! – legyinte atata. – Miféle csóva, miféle üstökös?! Álmodott a Mari nénid. Jó, hogy nem azt meséli, hogy kis zöld emberkék ültek rajta, és integettek neki. Különben ez a meteor mintegy kétszázezer kilométerre húzott el bolygónk mellett, úgyhogy olyan szemüvege biztos nincs a Mari néninek, hogy odáig lásson. És egyáltalán nem voltunk veszélyben, vagy legalábbis nem nagyobb veszélyben, mint amit a nagyhatalmak szíriai akciója jelent.

– Az a Trump is, a vén fejével! – méltatlankoda amama. – Most jut neki eszébe udvarolgatni. Egy ilyen gyönyörű fiatal feleség mellett, mint a Melánia. Veszélyeztetni a világbékét!

– Miket hordasz össze, Tematild? – döbbene atata. – Hogy jön a szíriai légi akció Melániához meg Trump kicsapongásaihoz? Ami különben is évekkel ezelőtt történt, és nem most.

– Látom, hogy nem olvasod a pletykalapokat, Tegyula. Mert akkor tudnád, hogy Melánia el akar válni a Donaldtól, mert kikezdett egy kis cafkával. Ezért a Donald bombázni kezdte Szíriát, hogy elterelje a figyelmet a disznóságairól. Ugyanazt csinálja, mint Bill Clinton, aki azért bombázta Szerbiát és rombolta le az újvidéki hidakat meg a többi létesítményt, hogy elterelje az amerikai közvélemény figyelmét Lewinsky Mónikáról.

– Hát ha ilyen egyszerű lenne a világpolitika, Tematild, akkor én is felcsaphatnék külpolitikai elemzőnek. És engem is idéznének a hazai újságok, ha azt állítanám, hogy Clinton nem a Zlóbó koszovói gaztettei miatt rendelt el légicsapásokat Szerbia ellen, hanem a nőügyei miatt. Csak az a tragédia, hogy vannak, akik az ilyen épületes marhaságokat el is hiszik.
Jaés a Zlóbó és felesége elhatározza, hogy Kaliforniában töltik a nyári szabadságukat. Ahogy sétálgatnak a homokos tengerparton, szembejön velük Bill Clinton.

– Ó, maga az, Milosevics úr? Milyen kicsi a világ! – mondja az amerikai.

– Tévedsz, Bill! Nem a világ kicsi, hanem Szerbia a nagy! – húzza ki magát az önérzetes balkáni.
Ámde a szerb szkupstinában is háborús hangulat uralkodik! Igaz, ott nem rakéták röpködnek, hanem csak zaftos kifejezések, no meg pofonok, ez utóbbiak egyelőre csak virtuálisan.

– Ha engem egyszer véletlenül megválasztanának képviselőnek, bizisten nem fogadnám el veszélyességi pótlék nélkül – jelentkeze a Zacsek. – Amíg ott trónol a vajda, addig senki sincs biztonságban. Azelőtt pisztollyal hadonászott, most viszont folyton pofozkodna.

– Ilyen véletlen még véletlenül se fordulhatna elő, Zacsek, mármint hogy magát megválasszák – hűté le őt atata. – Ahogy én magát ismerem, nincs az a párt, aki kiállna maga mellett, a mieinket is beleértve. Különben tényleg felháborító, hogy ez a kormány szemet huny Sejsej gyalázatos viselkedése felett. Nem elég, hogy pofonnal fenyeget mindenkit, aki elítélt háborús bűnösnek merészeli őt nevezni, hanem még nemzetközi incidenst is kirobbantott, amikor a héten a szkupstina bejáratánál letépte és megtaposta a horvát zászlót, amit egy horvát delegáció látogatása alkalmából tűztek ki. Utána pedig a legdurvább szavakkal traktálta a horvát vendégeket. Csak öt biztonsági őr tudta őt visszafogni a tettlegességtől.

– Lehet, hogy így volt, de lehet, hogy nem történt semmi – kommentálá az esetet a Zacsek.

– Hogy mondhat ilyet, Zacsek? – csodálkoza atata. – Hiszen kamerák is felvették a súlyos incidenst.

– Én csak a Gojkovics Maja házelnököt idézem, aki a vajdával kapcsolatos ügyekben csak a saját szemének hisz. De előbb leveszi a szemüvegét. Úgyhogy a legutóbbi példátlan esetek után sem bízom abban, hogy a haladók bármit is tesznek duhajkodó egykori cimborájuk ellen.

Egy hírhedt kocsmai verekedő áll a bíróság előtt.

– Azt állítja a felperes, hogy maga kegyetlenül megverte.

– Ez hazugság, bíró úr! Mindössze egy pofont adtam neki.

– De több szemtanú is látta, hogy öt pofon volt!

– Csak egy volt bíró úr, higgye el nekem. De tekintettel vézna testalkatára öt részletben adtam neki!

PISTIKE, kicsapongó cimbora és vaksi szemlélő