S most is az Ő hangja. (Egyre csak Őt hallom mindenütt.) A kagylóból a tengersuttogás visszazúg. Lebegek a hullámon. Boldog, az Égben megőrzött halott. Hehe. Viccelek. Még csak most kezdek ám én éledni igazándiból, sejj! (Mert: Harmadnapra felkelek / Nem sírok, csak nevetek.)
Mondom én a Mózesnek, tartsunk máma egy kihelyezett próbát, nosza! Ő bólint, írok hát az Ernőnek is. Ő azt válaszolja vagy másfél óra elmúltával, hogy köszi, de ma Debreczenbe vagyok pulykakakas. OK, én meg itthon Puljkakaka's. Hajj!
Jóvan, a Mózessel megyünk akkor ma el a happeningre, s még csak nem is kettesben ám!
Ezért gyorsan be is fejezem, nemsoká' érkezik a szerkbe az én egyetlen édes kicsi kincsem, megkajoljuk az édes jó anyám által idepakolt tonhalas szendvicseket, majd irány a Cadabra koncertje! (Erről jutott eszembe: Annyira jó Rushdie regényében, Az éjfél gyermekeiben, az a rész, amikor a kicsi először megszólal, s annyit mond: Abba...! (Ez arabul ugye annyit tesz: Apa.) A fater már kezd nagyon-nagyon örülni, amikor a csöppség hozzáteszi: ...kadabba!:))
Szóval akkor most ennyi: tizennyolc éves, nagykorú lett a Kocsma!!
Cheers!
