Gondolom, ez a kedves elárúsítónéni azért összerakhatta az imént a részleteket.
-Majd szól, ha kér nejlonzacskót... ne kérdezzem már meg minden alkalommal... - Imádom ezért! Meg hogy egyáltalán megkérdezi a vásárlót, s nem kell résen lennem, mint a legtöbb helyen, hogy szóljak: nemmm, nem kell az a szemét... van táskám. (Meg különben is: bájos, szép a mosolya a hölgynek.)
Ezúttal kissé csodálkozva pillantott az eléje letett literes csébire. Mióta csak oda járok, mindig is kétliteres flakonnal vásároltam. Tegnap is... Na ja. Kísérőnek...
Ma bőven elég a kicsi is. Sok is lesz talán.
Jobbulást!
