Bogaraim!
Így, hogy közelít az április vége, bizony megint csak arról fogok most zengedezni, amiről az utóbbi években mindig ilyentájt... A minap máris megkaptam az Alternatív Irodalmi Nobel-díjat – nagy-nagy titokban/romantikában, alig a kézirat leadása után. A svéd verzió nem is érdekel immáron igazán, hiszen az angyal, aki emezt átadta, az Örök Tavasz számomra. De ha már az „alternatív”-nál és a „tavasz”-nál tartunk: ki emlékszik, mi is az „alternatív Tavasz” énnéköm?
Hát persze hogy a Középiskolások Művészeti Vetélkedője. Becse, a Döntő... meg minden egyéb, ami ezt megelőzi...
(S persze AZ is, ami utána jön, illetve a végén: a Gála, a Díszebéd, mmmmmm...)
Pénteken KSZV!! Még mindig Zentán, ...még mindig nem a színházban – jajjj, művház! bocsásd meg Uram! –, de nagy-nagy szeretettel akkor is!... Nos, igen... Van ez így öt-hat évente: Idén hat film vesz részt a vetélkedőben... ...s mindössze egy (értsd: 1, egyetlen) színdarab. Bizony. Szomorú... de nem elkeserítő. Mert mondom: van ez így öt-hat évente. (S ím: Sebaj! ezt énekli a csodálatos PASO is... sebaj...)
Mert a dolog időnként lendületet vesz. Most épp ott tart. Aztán majd kivirágzik újra. (Szóval tessék eljönni, Kedveseim, pénteken a zentai Internátusba, s élvezni a műsort! Mert bizonyára lehet majd élvezni, kvalitások lesznek itt, kérem tisztelettel – ne csámcsogjunk a mennyiségen...) Kivirágzik – csakúgy, mint Csóka a körzeti vetélkedőn. Tündöklő csillagvirágzás a tavaszi verőfényben. Pezsdített, mint mindig. Csóka megadta a módját! Öröm volt ott lenni. Figyelmes nézőként mindenképp. Gondolom, résztvevőként is. Várjuk a folytatást.
Tavaszi tündöklő csippcsiripp Mindenkinek!
