Lassan újra megtelnek a folyosók, a tantermek, az amfiteátrumok és a kollégiumok is. Van, aki most kezdi, más már számolja a hátralévő éveket, de akad olyan is, akinek az egyetem szinte már az állandó életterévé vált.
Néhány hét múlva ismét kezdetét veszi az egyetemi tanév. Az elsősök még keresik majd a megfelelő termeket, a felsőbb évesek pedig már kívülről tudják, melyik oktatónál mire érdemes számítani. Ahány hallgató, annyiféle történet, tempó és motiváció. Vannak, akik néhány év alatt elvégzik a képzést, mások közben szakot váltanak, elkezdenek dolgozni vagy újabb képzésbe kezdenek, vagy éppen hosszabb időre megrekednek egy ponton. Az új tanév apropóján most sorra vesszük, hogy milyen hallgatótípusokkal találkozhatunk az egyetemeken.
Vannak hallgatók, akik számára a vizsgaidőszak egyetlen célja, hogy minél hamarabb pont kerüljön a félév végére. Én is inkább ebbe a csoportba tartozom. Engem például az ösztöndíjak is motiválnak, hiszen sok esetben feltétel, hogy minden vizsgát teljesítsünk, és a tanulmányi átlagunk kilenc felett legyen. Ilyenkor már nemcsak az számít, hogy átmenjünk, hanem az is, hogy lehetőleg minél jobb eredménnyel tegyük le a vizsgákat. Persze az is motiváló, amikor az első vizsgaidőszak végére sikerül mindent teljesíteni. Sokkal jobb érzés úgy nekivágni a következő időszaknak, hogy nem cipeljük magunkkal az előző félév elmaradt vizsgáit. Ha januárban minden vizsgán túl vagyunk, tavasszal a húsvéti ünnepek alatt már nem kell azon gondolkodni, melyik tételt kell még megtanulni. Ugyanez igaz a nyári időszakra is. Nem kell a nagy melegben otthon ülni és a szeptemberi vizsgákra készülni, sokkal könnyebb felszabadultan nekivágni a nyárba, nyaralásba.
Mások lazábbra veszik az egyetemi évet, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy kevésbé fontos számukra a tanulás vagy ne szeretnének jó eredményeket elérni. Egyszerűen nem akarnak minden félévben úgy élni, hogy a következő vizsga időpontja határozza meg a mindennapjaikat. Ők inkább hosszabb időre osztják szét a terheket. Ha például egy félévben hét tantárgyból kell vizsgázniuk, akkor nem feltétlenül szeretnék ezt egy vizsgaidőszakba besűríteni. Inkább hagynak maguknak több időt, és a következő vizsgaidőszakban is teljesítenek néhány tárgyat. Ennek az a nagy előnye, hogy év közben több idő maradhat a saját életükre is. Jut idő a barátokra, a családra, a szórakozásra, a bulizásra és a pihenésre. Van, aki akkor tud a legjobban teljesíteni, ha nem terheli túl magát. De végül mindkét hallgató sikeresen szeretné teljesíteni a vizsgáit.
Az egyetemi évekhez sokak fejében szorosan hozzátartozik a bulizás. Kollégiumi bulik, gólyabulik, kari rendezvények, esti beülések a kocsmákba a barátokkal. Van, akinek ezek legalább annyira az egyetemi élet részét jelentik, mint az előadások és a vizsgák. Különösen az első években lehet intenzív ez az időszak, amikor sokan először költöznek el otthonról kollégiumba vagy albérletbe, és kezdik önállóan megszervezni a mindennapjaikat. A szórakozásnak ráadásul nemcsak az a szerepe, hogy legyen mivel eltölteni az estét. Egy nehezebb vizsgaidőszak, egy sűrű félév után mindenkinek szüksége van arra, hogy kikapcsolódjon. Egy közös este a barátokkal segíthet levezetni a feszültséget, és közben új ismeretségek, barátságok is születhetnek.
Egyre több hallgató számára az egyetem és a munka egyszerre van jelen a mindennapokban. Van, aki azért vállal munkát, hogy legyen egy kis zsebpénze, másnak viszont egyszerűen szüksége van rá ahhoz, hogy finanszírozni tudja a lakhatását, az étkezését vagy más kiadásait. Egy jó munkahelyen a hallgató gyakorlati tapasztalatot szerezhet, önállóbbá válhat, és azt érezheti, hogy valódi feladatokat végez. Ehhez képest az egyetemen tanult elméleti anyagok néha távolibbnak tűnhetnek. Könnyen előfordulhat, hogy idővel a munka egyre fontosabbá válik. Egy egész napos munka után már kevésbé könnyű nekiülni tanulni, és a vizsgákat is egyszerűbb lehet későbbre halasztani. A halogatás pedig idővel oda vezethet, hogy a tanulmányok a tervezettnél lassabban haladnak. Mindez nem azt jelenti, hogy a dolgozó egyetemista számára kevésbé fontos a diploma. Éppen ellenkezőleg, hiszen sokan a munka mellett próbálják végigvinni a képzést, miközben a saját megélhetésükről is gondoskodnak. Előfordul azonban olyan eset is, amikor valaki úgy gondolja, felesleges az egyetemet befejeznie, hiszen már van egy biztos munkahelye. Ha viszont később szeretné megmászni a ranglétrát, ahhoz már elengedhetetlen lesz a diploma.
Az egyetem nem mindenkinek néhány évre szóló történet. Vannak hallgatók, akik a szokásosnál jóval hosszabb ideig maradnak a felsőoktatásban, hiszen lassabban haladnak a tantárgyakkal, megszakítják a tanulmányaikat, szakot váltanak, fagyasztanak évet, családot alapítanak vagy egyik képzés után egy másikba kezdenek. Az örök egyetemistáknak egyesek szerint ideje lenne befejezniük a tanulmányaikat, mások szerint viszont az egyetem nem verseny, és nem mindenki ugyanabban az ütemben jut el a diplomáig. Különösen más megvilágításba kerülhet a történet akkor, ha valaki munka vagy más élethelyzet mellett próbálja teljesíteni a hátralévő követelményeket.
Nincs két egyforma hallgatói élet. Van, aki már az első vizsgaidőszakban mindent szeretne letudni, más inkább több időt hagy magának. Van, aki a kollégiumi közösségben érzi igazán jól magát, más munka mellett próbálja megszerezni a diplomát, és olyan is akad, aki évekig nem szeretne búcsút inteni az egyetemnek. Kívülről nézve könnyű különböző kategóriákba sorolni az egyetemistákat, de minden hallgató mögött más élethelyzet, cél és történet van. Az egyetem pedig talán éppen attól lesz emlékezetes, hogy nemcsak azt tanuljuk meg, ami a tantervben szerepel, hanem közben megtapasztaljuk azt is, hogyan szeretnénk élni, dolgozni, kapcsolatokat építeni és megtalálni a saját utunkat.
Nyitókép: Pixabay
