Magyart a magyar ellen

Abban a reményben, hogy egy újabb négyéves, jól fizetett parlamenti túléléshez elegendő lesz az emberek indulatait felkorbácsolni, a Demokratikus Koalíció (DK) ismét elővette a régi lemezt: a külhoni magyarság elleni uszítással próbál politikai hasznot húzni. A recept nem új, a tematika nem új, illetve a célközönség sem új: az a választói réteg, amely fogékony a nemzetpolitikai kérdésekre épített, tudatosan gerjesztett, magyart a magyarral összeugrasztó indulatkampányokra.

JOGFOSZTÁST SÜRGETŐ PLAKÁTKAMPÁNY

Mint ismeretes, Dobrev Klára, a szélsőbaloldali párt elnöke ebben a minőségében január 31-én tartotta első évértékelő beszédét, amelyben – egyebek mellett – a határon túli magyar állampolgárok szavazati jogának megvonását sürgette. A beszédet nem hagyták meg egy politikai vélemény szintjén: gyors és látványos plakátkampány követte. Az elmúlt napokban mintegy nyolcszáz óriásplakát jelent meg Magyarország-szerte azzal a büszke üzenettel, hogy jelenleg egyedül a DK venné el a külhoni magyarok választójogát. 

Kedden a magyar Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága leszavazta a DK-nak a határon túliak szavazati jogának megszüntetéséről szóló javaslatát, a párt azonban szerdán bejelentette: csaknem ezer új plakáttal folytatja a külhoni magyarok ellen indított kampányát.

A kampány érvelése látszólag egyszerű: ne szavazhasson az, aki soha nem élt Magyarországon, nem adózott ott, és nem viseli döntése következményeit. A szlogen tömör, könnyen érthető, politikai szempontból ütős – gondolják a gyűlöletkampány stratégái. Csakhogy a valóság jóval árnyaltabb annál, mint amit egy plakátra lehet írni.

AKIK FELETT ELMOZDULT A HATÁR... 

Valóban „soha nem élt Magyarországon” a 84 éves Erzsi néni, aki 1942-ben Szabadkán született, és egész életét ott élte le? Vagy a 108 éves Ida néni, aki az erdélyi Torda melletti Bágyonban született, még Boldog IV. Károly magyar király uralkodása idején, és soha nem költözött el onnan? Ők nem költöztek el Magyarországról – Magyarország határai mozdultak el fölöttük.

Az 1918–19-es budapesti szélsőbaloldali és kommunista hatalomátvétel és az azt követő történelmi folyamatok következtében egyik napról a másikra hárommillió magyar került az új államhatárokon kívülre. Többségből kisebbséggé váltak, idegen államhatalom alá kerültek, rengeteg esetben jogfosztással, brutális üldöztetéssel, kitelepítéssel, tömegmészárlással és erőszakos asszimilációval kellett szembenézniük. Ennek a történelmi örökségnek a fényében különösen visszás ma a „soha nem élt Magyarországon” érvelés. 

NEMZETI ÉS GAZDASÁGI KÖTELÉKEK

A „soha nem adózott” fordulat sem állja meg maradéktalanul a helyét. A határ menti térségekben természetes az ingázás a lakóhely megváltoztatása nélkül. Nagyon sokan magyarországi munkahelyen dolgoznak, ott fizetnek adót, járulékot, miközben lakóhelyük a határon túl marad. Emellett számottevő a külhoni magyarok által generált gazdasági mozgás, amely a bevásárlásoktól és szolgáltatásoktól kezdve a turizmuson át az oktatási rendszerben való jelenlétig számos területet érint. A gazdasági kapcsolatrendszer kétirányú, és korántsem elhanyagolható az összeg, amely ilyen módon a magyar államkasszába áramlik vissza.

Ami pedig a „következmények viselését” illeti: a mindenkori magyar kormány döntései nem csupán a Magyarország területén élők mindennapjait alakítják, hanem kihatással vannak a határon túli magyarokra is. Egyrészt közvetlenül, a rólunk szóló, létfontosságú ügyekben is határoznak a mi őseink adójából is felépített Országházban, másrészt számunkra sem mindegy, milyen politikai, gazdasági és nemzetpolitikai irányt vesz az anyaország.

A 2004-BEN OKOZOTT SEBEK FELTÉPÉSE 

Éppen ezért különösen visszás, amikor ugyanaz a politikai kör ismét a határon túli magyarok jogait teszi kampánytémává. Egyébként semmi új nincs a nap alatt: nem ez az első alkalom, hogy az ismert kommunista háttérrel bíró, a bolgár fővárosban született Klara Petrova Dobreva és pártja támadja a magyar kormány nemzetpolitikáját, azon belül pedig a határon túli magyarokat. A nemzetpolitikai kérdésekben képviselt következetes álláspontjuk nem először köszön vissza, és rendre az alantas, irigységre és a megosztásra építő ösztönöket próbálják mozgósítani.

A mostani kampány ráadásul nem előzmény nélküli. A 2004. december 5-i népszavazás idején a baloldali kormány kampánya erősen megosztó hangnemben zajlott, és a határon túli magyarokat a szociális rendszerre leselkedő veszélyként igyekezett beállítani. A retorika akkor politikailag hatékonynak bizonyult.

A következő években is sikeresen demonizáltak bennünket az erre fogékony tömegek körében, majd – láss csodát – Gyurcsány Ferenc, a DK első elnöke egyik interjújában 2014-ben szégyenteljesnek és leegyszerűsítőnek nevezte a saját, 2004-es magyarellenes kampányát. Az MSZP-nek az Együtt párttal 2013-ban volt egy megállapodása, amely szerint „tudatában vagyunk a határon túli magyarok sorsáért viselt felelősségünknek. Nem szakítunk fel behegedt sebeket, így a lakóhely nélküli honosítás kérdését és a határon túliak választójogának tényét lezárt ügynek tekintjük”. Ezt a dokumentumot a DK első elnöke is elfogadta és aláírta 2014-ben, aztán 2017-ben mégis ismét támadásba lendült a külhoni magyarok szerzett joga ellen és aláírásgyűjtést kezdeményezett, hogy megvonják tőlünk a szavazati jogot. 2021. december 6-án, egy nappal a gyalázatos évforduló után is hozta formáját a DK, halottak tömeges szavaztatásával vádolták a külhoni magyarokat, a 2022-es választási kampány során azonban már feledésbe merült a téma, majd az idén ismét előszedték a naftalinból csodafegyverként.

A valódi kérdés politikai: létezik-e ma egyáltalán Magyarországon olyan választói réteg, amelyet a hárommillió külhoni magyar szimbolikus, legfeljebb egy-két mandátum megszerzésére kiható választójogának megvonása képes mozgósítani?

Egy dologban kénytelenek vagyunk igazat adni Dobrevéknek: az anyaországi pártok közül jelenleg valóban egyedül a DK követeli a határon túli magyarok szavazati jogának megvonását. Ez önmagában is beszédes pozíció. A közvélemény-kutatások szerint támogatottságuk mindössze 1-2 százalék körül mozog. Hamarosan kiderül, hogy a magyart a magyarral szembeállító nemzetellenes politika képes-e új szavazókat hozni, vagy végleg a történelem peremére sodorja őket.