HETI KÖRKÉRDÉS
Mennyi időt tölt a természetben?
Minden nap sétálok egy-két órát a parkban vagy a vízparton. 21%
Kertes házban élek, tavasztól őszig sokat időzök kint. 58%
Időszűke miatt csak havonta vagy kéthavonta jutok ki a betonrengetegből. 6%
Nem tartom fontosnak a természetjárást. 15%
Szeretjük hangoztatni, hogy fontos a természetben töltött idő, és valószínűleg mindannyian tisztában is vagyunk ezzel, viszont az életvitelünk, az életformánk ezt sokszor nem teszi lehetővé. Egyszerűen eltávolodtunk a természettől, és ma már szerencsésnek mondhatja magát az, aki benne él, vele lélegzik. Az életkörülményeink, az élettempónk és az elvárásaink együttesen változtak meg, és ez azt eredményezi, hogy jórészt falak közt, mesterséges fényviszonyok között telik az életünk.
Nézzük csak meg, mit csinál az az illető, aki mondjuk kereskedőként dolgozik. Ma az üzletek nagy része reggeltől késő estig nyitva tart, és a nagyobb városokban a nyitás nem is reggel nyolc órakor történik, hanem sok esetben kilenckor, és ha ahhoz hozzáadjuk a nyolc órás munkaidőt, akkor az azt jelenti, hogy az eladó délután ötig a négy fal közt tartózkodik, vagyis a téli időszakban szinte még napfényt sem lát, nemhogy legyen ideje kimenni a természetbe, nagyváros esetében akár egy parkba sétálni. Hasonló helyzetben vannak azok is, akik nagyvállalatokban keresik a kenyerüket, a jobban fizetett irodai alkalmazottaktól szinte egész napos szolgálatot követelnek, a munkástól meg sokszor túlórát, és mindkét esetben az az idő sérül, amit esetleg eltölthetne valaki mondjuk azzal, hogy délután megkapálja a kiskertjét.
Aki ma naponta sétál a folyóparton vagy egy fákkal beültetett területen, az tervszerűen végzi ezt. Eldöntötte magában, hogy legyen akárhány óra is, legyen bármilyen fáradt, a napi egy óra sétáját beiktatja, mert akkor tisztul ki az agya, vagy akkor van ideje rendezni a gondolatait, vagy ez kell neki ahhoz, hogy azt érezze, él. Spontán sétákat esetleg a nyugdíjasok tehetnek, akik élvezetből, társaság keresése céljából fordulnak egyet reggel vagy a délutáni órákban. És szerencsére erre is nagyon sok a példa, viszont az úgynevezett munkásosztály időben nem jut oda, hogy ezt megtegye.
Aki egészségesebben akar élni, az választ magának valamilyen sportot, de annak is a java része zárt teremben valósul meg, egy konditeremben, egy sportcsarnokban, egy jógastúdióban, ahol ugyancsak távolra esünk a természettől, a fáktól, a növényektől, a termékeny földtől.
Halász Gyula felvétele
Még azok a legszerencsésebbek, akik kertes házban laknak, és ez a körkérdésünk válaszadóinak véleményéből ki is tűnik, hiszen a legtöbb szavazatot az a válaszlehetőség kapta, hogy kertes házban élnek, és tavasztól őszig sokat időznek kint. Ha van udvarunk, kertünk, az eleve rákényszerít bennünket arra, hogy időt töltsünk benne, hacsak nem térköveztettük vagy betonoztattuk ki az egészet. Még ha a leglustábbaknak vagy leginkább időszűkében élőknek a példáját vesszük is alapul, akik az egészet fűvel vetik be, még azt is gondozni kell időnkét. Ennél azonban egy kicsit jobb és munkásabb verzió az, amelyben virágok, cserjék és fák is helyet kapnak, mert azokkal jóval több a munka, és ez szerencsére rákényszeríti a gazdáját a vele való törődésre. Vasárnap mi is családostul kivonultunk a kertbe, és élvezve a melengető napsütést egészen addig serénykedtünk a kertben, míg csak be nem sötétedett. A liliomok hagymáit meg kellett ritkítani, a málnát megmetszeni, a tyúkhúrt kiszedni, a levendulát és a rózsát visszavágni, és még sorolhatnám azokat a dolgokat, amiket egyetlen délután alatt el tudtunk végezni. Ha van kertünk, az kicsalogat bennünket. Hiszen mindig akad tennivaló, mindig van mit megkapálni, gereblyézni, kacsolni, metszeni, felkötözni, és az embert mindig újabb és újabb cselekedetekre sarkallja, ha azt akarja, hogy gondozott legyen.
Sajnos a válaszadóink között olyan is akad, aki szerint nem fontos a természetben tartózkodni, meg olyan is, aki mondjuk havonta jut ki a betonrengetegből, de azért láthatjuk, a többségük szeretne több időt tölteni a természetben, és sokan ezt tervszerűen valósítják meg egy sétával, barangolással.
Ha igazán természetközeli életet szeretnénk élni, akkor valószínűleg el is kellene költöznünk a jelenlegi városunkból, és olyan helyre kellene mennünk, ahol élő kapcsolatban lennénk a fákkal, a növényekkel. Már többször is jártunk a családdal Magyarországon, a Baranya megyében található Gyűrűfű településen, amely miután elnéptelenedett, ökofaluként éledt újjá. Erdei gyalogutak és egyetlen gépjárművel megközelíthető út vezet el oda, és a hely maga a csoda. Csend, nyugalom, gyönyörű környezet és vegyszermentes termesztés várja a falu lakóit. Hát ott lehet csak igazi természetközeli életet élni, de azt az életet is vállalni, választani kell, minden nehezítő és gyönyörűséget rejtő formájával együtt. Egy-két eltöltött nap kaland lehet ott, de a mindennapi élet valószínűleg sokkal keményebb a megszokottnál.
Rengeteg választási lehetőségünk van, mégis maradunk a városokban, a látszólagos kényelemben, a falak és épületek között. Menedékként itt a kert, a folyópart és a parkok.
Nyitókép: Halász Gyula felvétele
