Meghatározatlan időre elhalasztották a 3-as klaszter megnyitását az eurointegrációs folyamatban, mégpedig elsősorban az igazságszolgáltatásban megkezdett reformok miatt. Az Európai Unió határozottabb lépéseket vár el Szerbiától. Ez a terület talán nem is annyira kézenfekvő, de sokban éppen ettől függnek a mindennapjaink, az igazságszolgáltatás jó működésétől érezhetjük magunkat biztonságban, annak köszönhetően fejlődhet az országunk, az segít abban, hogy megóvjuk környezetünket, örökségünket, érvényesíthessük emberi, kisebbségi vagy minden más jogunkat.
Nem hiába téma a társulási folyamatokban a joguralom, a bíróságok és ügyészségek politikától való függetlensége. Nem hiába volt népszavazás is az alkotmány azon részének módosításáról, ami ezt teszi lehetővé, illetve nem hiába prioritás a korrupció és a bűnözéssel való leszámolás sem. Az elmúlt 4-5 évben voltak vállalások Szerbia részéről, módosult az alkotmány, új jogszabályok születtek, nagy bűnszervezeteket füleltek le, de valahogy mindig hiányérzete maradt az embernek, azoknak is, akik országunk reformtörekvéseit követik. Éppen ezért is fontosak azok a kérdések, amelyeket felvetnek az elmúlt hetek eseményei: mi történt az államvezetés és a legfelsőbb ügyészségek és bíróságok vezetői között? Mi a cél az új átszervezésekkel? Mikor vált Zagorka Dolovac főügyész az állam legfőbb „ellenségévé”, miközben nemrég még foggal-körömmel védte őt a hatalom?
Zagorka Dolovac munkáját nagyon sok kritika érte. Már 2007-ben, amikor kinevezték az akkori Belgrádi Kerületi Ügyészség élére, felhívta magára elsősorban a szakma figyelmét, ugyanis furcsállották, hogy újvidékiként ő került a legsúlyosabb bűncselekményekkel foglalkozó fővárosi ügyészség élére, miközben egy napot sem dolgozott itt előtte. Habár akkor a kinevezését azzal magyarázták, hogy egy külsős nagyobb függetlenséget biztosít, sokan felrótták neki, hogy az akkor hatalmon levő Demokrata Párttal szimpatizált, és felmerült annak lehetősége, hogy az akkori hatalom ellenőrzése alá akarja venni az ügyészséget. Ezt követően, 2010-ben került a Köztársasági Főügyészség élére, teljesen elzárkózva a nyilvánosság elől, elzárkózott minden megnyilvánulástól, sőt sokszor az intézmény sem adott ki tájékoztatásokat a média felé, még a nyilvánosság fokozott figyelmét felkeltő ügyekkel kapcsolatban sem. Ez az állapot kitartott egészen a hatalomváltásig, illetve az új törvények meghozataláig, azzal, hogy a főügyész azóta sem nyilatkozik. Egyetlen interjú készült vele a mai napig. Mégis 2015-ben újraválasztották, és második főügyészi mandátuma alatt történt a legtöbb botrány, ami a hatalmi pártot (a Szerb Haladó Pártot) érintette: úgy a halálos kimenetelű helikopterzuhanás, a belgrádi Savamala városrész álarcos biztonsági őrök kíséretében történt éjszakai, engedély nélküli ingatlanbontás, a hatalmi párt magas beosztású tagjainak diplomaplágiumos ügyei, a doljevaci fizetőkapunál történt súlyos baleset, a jovanjicai marihuánaültetvény esete, vagy a Krušik-ügy, a fegyverkereskedelemmel való visszaélés ügye. A főügyészségről ezek a botrányok kapcsán szinte semmilyen tájékoztatás nem érkezett, miközben fontos lett volna, hiszen mindezen ügyekben felmerültek olyan személyek, akik magas állami beosztásban voltak (vagy még mindig vannak), miniszteri pozícióban. A kritikák ellenére töretlenül ő a főügyész. Csak az utóbbi hónapokban (egy évben) lehet sejteni: történt valami.
Egyre fokozódik a feszültség a főügyészség és a hatalmi párt között. Az elmúlt egy-két hónapban változott meg a végrehajtó, illetve a törvényhozó hatalom viszonyulása az ügyészségek, az ügyészek, a főügyész és a Felső Ügyészi Tanács felé. Zagorka Dolovac felelősségét feszegeti a parlament jogalkotási bizottsága, a bizottság elnöke, Uglješa Mrdić (az SZHP képviselője) a minap bűnvádi feljelentést tett főügyész és három további ügyész ellen. Ugyanakkor az igazságügyi minisztérium a szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyészséget szeretné a Belgrádi Felsőbb Ügyészség alá helyezni, az államfő pedig több alkalommal is azt nyilatkozta, hogy az ügyészségekben bűnszervezet működik, csőcseléknek is nevezte az ügyészek egy részét, sőt a legutóbbi bejelentésével, miszerint megkegyelmez azoknak a minisztereknek, akik ellen az ügyészségek eljárást indítottak (az újvidéki vasútállomás előtetőjének, illetve a vezérkar épületét érintő visszaélések ügyében), csak fokozza a feszültséget az igazságszolgáltatás felé. Mindeközben az ügyészségeken belül is megindult egyfajta hierarchiaharc, amitől az embernek olyan érzése lehet, hogy az ügyészségeken belül két áramlat működik. Az ügyészség tekintélye, ami már egy ideje üveglábakon állt, most megrogyni látszik. Az ügyészségek elleni retorika pedig, úgy tűnik, célba talált, az egyik szabadkai ügyész autóját felgyújtották az otthona előtt.
Az ügyészek és a bírák összefogtak, tüntettek/tüntetnek is a joguralom védelme mellett, de valahogy a polgárokat még mindig félve szólítják meg.
Nyitókép: Fotó: Beta
