Öröm és bánat forrása. Befolyásolja társadalmi státuszunkat, személyes kapcsolatainkat. Jóllétünket biztosítja. Birtoklása elismerést, irigységet is kiválthat. Viták gerjesztésének eszköze lehet. Megszerzése, megtartása, gyarapodása jelentőséggel bír, de a boldogság nem pénz kérdése – azt hiszem ezzel valamennyien egyetértünk, kortól és nemtől függetlenül. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkodunk a pénzről és szintén annyiféleképpen bánunk vele. A papírdarabbal vagy éppen a bankkártyával, amely az utóbbi évtizedekben szinte kiszorította a csörgő pénzt, a bankjegyeket a pénztárcánkból. Ez a változás újabb következményekkel jár, hiszen a kutatási eredmények rávilágítanak arra, hogy a legtöbb szülő nem tudja, hogyan magyarázza el a gyerekének a pénzügyeket, így ők csak a költekezést látják. A költségvetés, a megtakarítás, a befektetés – teljesen ismeretlen fogalmak számukra, pedig talán már az iskolában lehetne tanítani. Az sem egyszerűsíti a helyzetet, hogy a felnövekvő generáció a készpénz helyett már a bankkártyás, mobiltelefonos fizetéssel találkozik. Nem látják a fizetőeszközt, még kevésbé látják át, hogy kerülhet sor a vásárlásra, milyen munka húzódik meg mögötte.
Életünk minden mozzanatát meghatározza, hogy mennyiből élünk, mégis hallgatás övezi. Érdekes, hogy tabuként tekintünk rá, ma már a szexről, a testiségről, az elmúlásról, minden másról könnyebben beszélünk, mint arról, hogy milyen az anyagi helyzetünk.
A női magazinokat a szépség, egészség, gasztronómia, divat, sztárinterjúk, gyermeknevelés, pszichológia, párkapcsolati témakörök köré szervezik, és szinte figyelmen kívül hagyják, hogy mindennek komoly anyagi háttere van. A modern tabutémák egyik legnagyobb ellentmondását a pénz kérdése hordozza magában. Hogyan lehet a pénz tabu, ha közben e körül forog a világ? S mit jelent a pénz a nőknek, s mit a férfiaknak?
Egyesek szerint a nőknek a pénz elsősorban biztonságot, nyugalmat, jó életet, a férfiak számára pedig legfőképp hatalmat jelent. Amikor a párkapcsolatban, házasságban a közös kassza / külön kassza kérdése felmerül egy társaságban, sokszor heves érzelmeket vált ki. Repkednek a pró és kontra érvek: mi van, ha a férfi keres többet, és mi, ha a nő keres többet (ma már ilyen is előfordulhat).
Sokszor a pár egyik tagja kizárólag az anyagi bevételeket veszi számba, a másik viszont, aki szintén keményen dolgozik, a klasszikus „láthatatlan munkák” területén teljesít, mint a házimunka, bevásárlás, takarítás, családi programok szervezése, óvodai-iskolai ügyek intézése, szülők, nagyszülők ápolása, s általában a nők végzik.
Hol tartunk a pénzügyi emancipációban, milyen a nők pénzügyi helyzete ma, nehéz a kérdésre választ adni, hiszen nagyon vegyes képet látunk, ha körülnézünk akár a családban vagy az ismerőseink között.
Tudjuk, a nők csak viszonylag későn jutottak saját jövedelemhez, évszázadokon át a családfő által biztosított juttatásokból gazdálkodhattak, ők osztották be a háztartással kapcsolatos kiadásokat. A saját bőrükön tanulták meg az anyagiak kezelését: ismerkedtek meg a szűkös költségvetéssel, takarékoskodással, inflációval.
Azt, hogy ki hogy áll a pénzhez, nagyon erősen alakítják a családi minták, hiedelmek. Például „apa dolgozik, anya otthon van”, „nálunk mindig anyám osztotta be a pénzt”, „a nő dolga, hogy a családi fészekkel foglalkozzon”, „a pénzért keményen meg kell küzdeni”, vagy „a pénzkeresés a férfi dolga”.
A téma kapcsán elgondolkodtam: Milyenek az én pénzügyi szokásaim? Tudok takarékoskodni? Hajlamos vagyok a túlköltekezésre? Milyen családi mintákat hozok magammal?
Gyerekkori álmom az volt, hogy szabad legyek, és ne mondja meg nekem senki, hogy mit tegyek és hova menjek. Nem egy konkrét álom volt ez, inkább egy érzés utáni vágy, ami talán a pénzügyi függetlenséget jelenti. Szüleim, nagyszüleim példáján láttam, a családi hierarchia létezik, a családfő a férfi, aki a pénzt előteremti, az asszonyok pedig gondoskodnak arról, hogy a mindennapok gördülékenyen teljenek, meleg ebéd legyen az asztalon, tiszta ruha, rendezett lakás, udvar. Ez valahogy jól működött, mert a család férfitagjai megbízható, szorgalmas emberként biztosították a megélhetést, a feleségek nem panaszkodtak, jutott a konyhára, öltözködésre, szüleink már utazásra, közös szórakozásra, pihenésre is költöttek. A nagy váltás a mi életünkben történt: húgom és én is szakmát tanultunk, munkába álltunk, rendelkeztünk saját keresettel, saját bankszámlával. Ezt ugyan elértük, ám a pénzügyekkel nem igazán tudunk mit kezdeni. Most a nyugdíj felé közeledve tapasztalom, hogy mennyire nem értek ehhez a területhez. Az alkalmazotti lét, a havi fizetés, a családi kiegészítőbevétel kényelmessé tett, nem tájékozódtam pénzügyi lehetőségekről, ami nyugdíjaskoromra nagyobb biztonságot nyújtana.
Ezzel szemben lányom az egyetemi évek után vállalkozásba fogott, és az elmúlt egy-két évben olyan fogalmakat tanult meg, amivel én nem vagyok tisztában.
Nincs nagyobb biztonság, de szempont a szabad döntés, a rugalmasság, önállóság, függetlenség, s az első lépéseket megtette ezen az úton.
Generációról generációra változik tehát a nők helyzete a családban, és ezzel együtt a pénzügyi helyzetük, legyen akár saját vagy párjukkal közös a bankszámla.
A mai fiatal hölgyek tájékozottabbak és tudatosabbak, gyakrabban vállalnak pénzügyi döntéseket, törekszenek a megtakarításra, rövid és hosszú távú célok elérése érdekében.
S bár sokat változott a világ az utóbbi évtizedekben ezen a területen is, a gazdasági egyenlőtlenségek nyomai még fellelhetők, van még mint tenni. A pénzügyi emancipáció azt jelenti, saját anyagi sorsunkat irányítjuk. Az anyagi önállóság nem csupán a pénzről szól. A független, pénzügyi tudatossággal rendelkező hölgyek erősebbek, magabiztosabbak, kevésbé válnak kiszolgáltatottá az életben, áldozattá a párkapcsolatban.
Nyitókép: Gyerekkorban persely, felnőttkorban bankszámla – a pénzhez való viszonyunk végigkísér (Fotó: Pixabay)
