Több mint 60 gerinces állatfaj, többségében madárfaj kipusztulását tulajdonítják a macskáknak. Észak-amerikai adatok szerint a madarak nem természetes úton történő pusztulásának mintegy háromnegyed részéért a macskák felelősek – a kóbor, vagyis elvadult macskák évente csaknem 2 millió, a házi macskák pedig 764 millió madarat pusztítanak el. Ehhez képest 624 millió madár leli vesztét épületeknek ütközve, 213 millió lesz autók áldozata, illetve 55 millió pusztul el a távvezetékek miatt.
Peter Marra, a macskák és a madarak háborújáról írt könyv szerzője, ökológus szerint sokan úgy gondolják, hogy a macskák természetüknél fogva ragadozók, ezért hagyni kell őket szabadon zsákmányolni. Ez a felfogás azonban figyelmen kívül hagyja a természetes ragadozó-zsákmányállat kapcsolatot: a ragadozók addig vadásznak, amíg a populációjukban még van elég zsákmány, amely élelemként szolgálna, így amíg a ragadozók populációja csökkenni kezd, addig a zsákmányállatoknak van idejük újra megszaporodni.
A házi macskák azonban 15–20 évig ugyanazon a területen élnek, a gazdáik etetik őket, így nincsenek rászorulva, hogy a túlélésért vadásszanak. Mivel a populációjuk nem változik, megállás nélkül pusztítanak, így a helyi vadvilág populációinak nincs idejük újra feltöltődni, ahogy azt a természetes ciklus diktálná. Szerinte a folyamatot csak úgy lehet megállítani, ha a házon belüli macskatartás, a zárt macskaudvarok és a macskapórázok használata széles körben elterjed.
Nyitókép: Gergely József felvétele
