Több mint tizenöt hónapja vagyok édesanya, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy az idáig vezető út zökkenőmentes volt. Rossz kapcsolatok, össze nem illő emberek, testi és lelki nehézségek, műtétek, beavatkozások, álmatlan éjszakák, félelmek, gátlások, aggodalmak és még sorolhatnám. Egy dologban azonban biztos voltam, hogy amikor eljön az ideje, történjék bármi, egy új kis élet édesanyja szeretnék lenni.
Sokszor elképzeltem, milyen lesz Ő maga, vagy milyen lesz vele az élet, mennyi minden változik meg körülöttünk az érkezésével. Szerintem minden leendő édesanya eljátszik ezekkel a gondolatokkal, van konkrét elképzelése, vagy egy kevésbé konkrét, és végül megérkezik a történet főszereplője, és minden addig elképzelt dolgot felülír.
A kis arca, kezei, lábai, a hangja, mindene sokkal csodálatosabbnak tűnik, mint azt korábban képzeltük. Maga az érzés, hogy édesanyává váltunk, euforikusabb, mint hittük. Az elképzeléseinket végül felülírja a kis jövevény természete, majd később az akarata. De ez így van rendjén.
Számtalan dolog van, amiben az édesanyák nem értenek egyet, sőt polgárpukkasztónak tartják, ahogyan a másik csinálja. Kért és kéretlen tanácsokat osztogatnak egymásnak, sőt egy idő után már mindenki elmondja a véleményét, legyen idős, fiatal, szülő vagy egyedülálló, mind roppant kompetensnek hiszi magát az anyaság minden területén.
Első gyermekes anyaként mindenki a lehető legjobban szeretné csinálni ezt a feladatot, millió dolognak utánaolvasva, a mit, mikor és hogyan kérdést kívülről fújva, hivatkozva az interneten vagy könyvekben olvasottakra, esetleg arra, amit a család tapasztaltabb női tagjai mondtak, vagy a szomszédasszony, vagy bárki. Majd jön a gyerek, aki, mint egy teljesen új ember és egyéniség, bebizonyítja, hogy neki saját tempója van, és ezáltal rájössz, hogy neked is.
Valójában nektek kettőtöknek van együtt egy saját ritmusotok, ami alapján haladnotok kellene. Ezek azok a bizonyos belső hangok, amikre minden édesanyának hallgatnia kell. Hiszen senki sem ismerheti jobban azt az új kis életet, mint az, akinek a szíve együtt dobbant vele kilenc hónapon keresztül.
Nem attól válsz jó anyává, hogy a te gyermeked a hálószobában alszik, míg másoké külön, vagy fordítva. Ahogy attól sem, hogy a nagyszülőkre bízod, vagy bölcsődébe íratod. Vagy, hogy az étrendjébe mikor vezetted be a glutént, ha egyáltalán bevezeted.
Minden gyermek a saját tempójában fedezi fel a világot (Fotó: Pixabay)
Sajnos mi, nők, vagyunk egymás legnagyobb kritikusai, ítélkezünk, véleményt alkotunk, holott pontosan tudjuk, hogy egy gyerek sem egyforma. Van, akinek egyévesen bújik ki az első foga, és van olyan is, akinek három hónaposan, és nem attól több vagy kevesebb a gyermeke. Épp úgy, ahogy a járás sem, a beszéd sem, az írás és olvasás elsajátítása sem történik mindenkinél ugyanabban az időben, és nem a tankönyv szerint.
A legtöbb, amit tehetsz érte és kettőtökért, hogy a saját tempótokban haladtok. Abban a bizonyos ritmusban, amit belülről a szíved diktál. Nem az internet vagy a szomszédasszony, hanem te magad és a benned megszólaló édesanya.
Nem vallottál kudarcot, ha valamit másképp csináltál, mint ahogy azt bárki is tanácsolta, ahogy akkor sem, ha valami nem úgy sül el, ahogy tervezted. Ezek nem kudarcok, ezek próbák, ismerkedések és összeszokások. Elengedhetetlenek ahhoz, hogy a legtöbbet és a legjobbat hozhasd ki magatokból.
Számtalan terv és elképzelés van gyermekeink nevelése kapcsán a fejünkben, és az esetek nagy részében ezeket az elveket felülírja az élet. Ami miatt nem kell kétségbe esnünk, egyszerűen csak össze kell hangolódnunk, és az adott helyzetből kihozni a legtöbbet. Hiába szeretnénk a gyermekünkből zongoristát nevelni, ha neki az úszáshoz van affinitása és tehetsége, vagy éppen fordítva.
Nincsenek jó és rossz döntések, nincs túl késő és túl korán sem. Ne másokhoz mérjük önmagunkat és gyermekeinket, haladjunk a saját tempónkban, és lássuk meg, mi a lehető legjobb a gyermekünk és önmagunk számára is. Nem másokhoz mérten kell jobb szülőnek lennünk, hanem önmagunkból kell kihoznunk mindazt, ami bennünk rejlik.
Sosem volt igazabb a mondás: „Mindenki csak abból tud adni, ami benne is megvan.”
Nyitókép: Az anyaság egy közös ritmusban való együttlét, amelyben minden pillanat új felfedezés (Fotó: Pixabay)
