Minden év május 22-én Európa figyelme az elhízásra irányul, hiszen ekkor szervezik meg azt a kampányt, amely az elhízás elleni küzdelemre hívja fel a figyelmet. Ez a nap nem a divatdiétákról vagy a legújabb fogyókúrás csodaszerekről szól, hanem egy globális egészségügyi és társadalmi problémáról, amely emberek millióinak életét befolyásolja, úgy testi, mint lelki szempontból is. Az elhízás nem egyszerűen esztétikai kérdés, hanem egy krónikus állapot, amely az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint mára globális problémává nőtte ki magát. A testtömegindex (BMI) alapján a 30 fölötti értéknél beszélünk elhízásról, és világszerte több mint egymilliárd ember tartozik ebbe a kategóriába, közülük több mint 160 millió gyermek, illetve a serdülő korosztályhoz tartozó fiatal. Az elmúlt évtizedekben az elhízás aránya a háromszorosára nőtt, és ma már több ember él elhízással, mint annak ellentettjével, az alultápláltsággal.
Az okok összetettek. A leggyakoribb talán az ülő életmód, nemcsak a munkahelyeken, hanem a mindennapi életben is, emellett az egészségtelen táplálkozás, a gyorséttermek térhódítása, a túlzott cukor- és zsírbevitel, ezenfelül a rengeteg só fogyasztása is mind hozzájárul ehhez a népbetegséghez. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a lelki tényezőket sem: a stresszt, a szorongást, a gyermekkori traumákat vagy az alvászavarokat. A genetikai hajlam, a hormonális problémák, sőt a társadalmi-gazdasági, pontosabban megélhetési háttér is mind-mind szerepet játszhatnak ezen állapot kialakulásában.
A következmények súlyosak lehetnek. Az elhízás jelentősen növeli számos krónikus betegség, mint például a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, az ízületi bántalmak és bizonyos daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát. Ám elhízáskor nemcsak a test szenved, hanem a lélek is. A társadalmi megbélyegzés, a szégyenérzet, az alacsony önértékelési szint és a depresszió gyakori kísérői ennek az állapotnak. Sokan nap mint nap tapasztalják az előítéleteket, a hátukon érzik a lekezelő tekinteteket az utcán, hallják a bántó megjegyzéseket a munkahelyen vagy akár egy egészségügyi ellátás során. Mintha a túlsúly egyenlő lenne a lustasággal, a gyengeséggel vagy az akaraterő hiányával. Valóban vannak esetek, amikor ez is szerepet játszik az állapot meglétében, ám az elhízás mögött sokszor kemény élethelyzetek, feldolgozatlan veszteségek, sőt, gyógyulatlan traumák, vagy autoimmun betegségek, illetve gyógyszerek mellékhatása húzódik meg.
Az elhízott emberek gyakran éreznek szégyent, bűntudatot, és azt, hogy nem elég jók. Márpedig ezek a negatív érzések ördögi kört indíthatnak be, ugyanis az érzelmeken alapuló stresszevés újabb súlygyarapodáshoz vezethet, ami tovább mélyíti az önbizalomhiányt. A testi és lelki egészség tehát elválaszthatatlanul összefonódik ebben a folyamatban.
Fontos hangsúlyozni és megérteni, hogy az elhízás léte globális szinten vizsgálva nem egyéni kudarc. Olyan társadalmi és egészségügyi kihívásról beszélünk, amely felsőbb szinten igényel megoldásokat. Megfizethető, egészséges élelmiszerekre, mozgásra ösztönző városi terekre, edukációkra lenne szükség már a kisiskoláskortól. Emellett az orvosok, dietetikusok és mentálhigiénés szakemberek együttműködése is kulcsfontosságú volna. A legfontosabb mégis talán az, hogy emberként tekintsünk egymásra. A változás nem ott kezdődik, hogy megszégyenítünk valakit, hanem ott, hogy megértjük és támogatjuk a másikat.
Fontos, hogy ismerjük fel, hogy az egészséges testhez először egészséges kapcsolódásokra van szükség, arra, hogy önmagunkkal, egymással, és a világgal összhangban legyünk.
Nyitókép: Pixabay
