2024. június 22., szombat

Földhözragadtság

Újra kell gondolni a szántóföldi növénytermesztés alapjait

Mind súlyosabb következményei vannak az aszályos időszakoknak. A kevés csapadékot, valamint a hirtelen felmelegedést már az ősszel elvetett gabona is megsínylette. A nedvességhiány a napraforgó, a kukorica és a szója vetését is hátráltatja. Az aszály nem minden területet sújt egyformán. A következmények szembetűnőbbek a gyengébb minőségű földeken. A termelők valójában gyakran tanácstalanok. Még a szakemberek sem tudnak sok esetben használható utasításokkal, tanácsokkal szolgálni, hiszen ők sem tudhatják, mit hoz még a mind szeszélyesebbé váló időjárás. A klímaváltozás egyik jellemzője ugyanis, hogy időben és térben egyenetlenül megy végbe. A felmelegedés, a hőhullámok, a csapadékhiány, vagy éppen a rövid idő alatt lezúduló nagy mennyiségű csapadék, az árvizek, belvizek, szárazságok, a szélsőséges szél-, hó- és jégviszonyok eltérő mértékben, gyakorisággal és intenzitással léphetnek fel a különböző régiókban. A korábbi berögződések, szokások, bevált praktikák sok esetben már nem működnek. A szántóföldi növénytermesztés eredményessége valójában még mindig szorosan összefügg azzal, hogy az időjárás mit produkál. Klímaváltozás egyébként mindig is volt. Amikor ember még nem volt a Földön, akkor is változott a klíma, ezt a leletek igazolják. Csak akkor természetesen ez nem volt összefüggésbe hozható nem természetes eredetű okokkal. Azt nyilván nehéz lenne meghatározni, milyen lenne most bolygónk, egy-egy térségnek milyen lenne az éghajlata, ha nincs az emberi beavatkozás. Annyi biztosra vehető, hogy egészen másképpen nézne ki a Földünk. A következő években és évtizedekben a jelek szerint a már ma is tapasztalható változások minden régióban egyre hevesebbek lesznek. A szélsőséges időjárási jelenségek korábban nem látott gyakoriságot érhetnek el. Bizonyos tanulmányok szerint Európa jobban ki van most téve az éghajlatváltozás hatásainak, mint a bolygó más részei.

VÁLTOZTATNI KELL A HOZZÁÁLLÁSON

Gyakran találkozunk olyan véleményekkel a terepen, miszerint, ha évtizedeken át jó volt, ahogyan a földeket művelték, akkor miféle hóbortokat próbálnak terjeszteni? Mi az, hogy redukált talajművelés, miket ki nem találnak? Az egésznek a célja, hogy drága új gépeket valaki eladjon a parasztoknak. Még olyanokat is mondanak, hogy a gazdák becsapása, átverése a cél csupán. A kártevők, rágcsálók elszaporodás miatt is azokat okolják, akik nem szántanak jó mélyen évente legalább egyszer, de akár többször is. Emberi tulajdonság, hogy ragaszkodunk a bevett, megszokott, korábban bevált dolgainkhoz. Ilyenkor hajlamosak vagyunk nem tudomásul venni, hogy a körülmények viszont jelentősen megváltoztak. Puszta létünk is állandó változás. Ókori bölcsek is megmondták, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Hérakleitosz legismertebb fennmaradt töredéke a folyó-hasonlat: minden mozgásban van, és semmi sem marad változatlan, és a folyó áramlásához hasonlítva a létezőket, azt mondja, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Azt, hogy minden folyamatos változás, nyilván nem csak az ókorban tudták, hanem jóval előbb is felismerhették. Ezért is meglepő, hogy ma is vannak tagadói. Tudományos kutatóintézetekben született, alapos vizsgálatok eredményei alapján prezentált tanulmányok szerint sem fenntartható, a néhány évvel ezelőtt még környékünkön szokványosnak tekintett, a mélyszántáson alapuló szántóföldi növénytermesztés. Szemléletváltással, redukált műveléssel a különféle kombinált módszerekre történő áttérés azonban hozhat talán eredményeket. Logikusnak tűnik, hiszen a természeti világ megújulásra képes. A tönkretett termőföldek helyreállításának első lépése ezért az lehetne, hogy felszámoljuk a természetes regeneráció útjában álló akadályokat. A termőföld pusztulásának leggyakoribb típusa a talajerózió. A természeti tájakat a fűfélék, egyéb lágyszárú növények, cserjék és a fák védik a szél, az eső, esetenként a hóolvadás okozta eróziós hatásoktól. Amikor a mezőgazdasági tevékenység, a szántás, a túllegeltetés, a fakivágás és az erdőirtás más módjai megváltoztatják vagy kiirtják a vegetációt, a talaj védtelenné válik. Az ember a tevékenységével évezredek óta módosítja és károsítja a talajok élővilágát. A nem ipari léptékű mezőgazdaság is alkalmazott olyan talajmunkálatokat, amelyek felborították a fauna korábbi egyensúlyát. Ami azonban – negatív értelemben – az áttörést meghozta, a mezőgazdaság iparosítása volt. Képessé váltunk többször és mélyebben átforgatni a talajt, műtrágyákkal szórtuk tele, növényvédő szereknek nevezett mérgeket kezdtünk alkalmazni. A szántás, valamint a talaj forgatásának egyéb módszerei évezredek óta használt eljárások a mezőgazdaságban. Az ekét azonban kezdetben az ember, majd állatok húzták. A traktorok megjelenésével, és általában az agrárium gépesítésével a talajművelés drasztikus formája vált elterjedtté.

ALKALMAZKODNI KELL A MEGVÁLTOZOTT KÖRÜLMÉNYEKHEZ

Globális éghajlatváltozásról beszélhetünk, ami szűkebb pátriánkban az eddigi tapasztalatok szerint azt eredményezi, hogy enyhébbek a telek, de a télen lehulló csapadék mennyisége is csökken, illetve kiszámíthatatlanná válik. A nyarak pedig rendre szintén csapadékban szegény időszakokkal vannak megspékelve. Persze, a kivétel – mint mondani szokás – csak erősíti a szabályt, nem lehet kizárni, hogy az idei nyár majd csapadékos lesz. Kicsi az esélye nyilván, de nem zárható ki. A folyamat oda hat, hogy megváltoznak a környezetünkben élő fajok is. A kiszámíthatatlan piaci árak és a klímaváltozás miatt a termelők nehéz döntés elé vannak állítva a növényi kultúrák kiválasztásakor. A kedvező talajhőmérsékletet tapasztalva, egyes termelők már március közepén hozzáfogtak a munkához, elvetettek. Lehet, hogy idén ők járnak jól, mert a vetés kezdetének szokásos időpontjára teljesen kiszáradt a felső talajréteg. A mezőgazdasági termelés sok szempontból bonyolultabbá vált. Egyszerre kell tekintettel lenni a termelési és gazdasági kérdésekre, a klímaváltozáshoz alkalmazkodásra és a fenntarthatósági szempontú szabályozásokra. Mondhatná ugyan valaki, hogy könnyű papíron „osztani az észt”, miközben minden parcellán más-más kihívásokkal kell szembenézni, és a meglévő és már felvázolt, mindenkit érintő problémák ellenére sem könnyű általánosítani. Az viszont biztos, hogy alkalmazkodási stratégiákat kellene felvázolni annak érdekében, hogy minden gazdálkodó lássa a lehetséges alternatívákat is. Az adatalapú és a precíziós technológiák, valamint a digitalizáció vívmányainak használata minden olyan gazdálkodó számára elkerülhetetlen, aki nem csupán egy-két évig szeretne még földművelésből megélni. Az agrárium digitális világa most formálódik. A túlélés kulcseleme, hogy mennyi információ birtokában, hogyan alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez.

Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele