2024. április 17., szerda
JEGYZET

Háromfrontos hadviselés

A Szerbia az erőszak ellen választási koalíció köré tömörülő úgynevezett européer pártok továbbra is három fronton folytatják az ellenzéki tevékenységet a december 17-i választásokon megfigyelt szabálytalanságokra való figyelemfelkeltés céljával: a választások másnapján megkezdett, majd az újévi ünnepek időszakában szüneteltetett tüntetések folytatásával, élve a szerbiai jogrendszer nyújtotta lehetőségekkel – például a jogorvoslat, a bűnvádi feljelentés és a bejelentés intézményével –, valamint az európai partnerekkel való párbeszéd révén. Az elemzők szerint a hatalom és az intézményrendszer kisajátító, részrehajló, valamint korlátozó jellegének okán szinte holtverseny jellemző az egyes intézkedések között, abban a tekintetben, hogy melyikük lesz eredménytelenebb.

Ami a tüntetéssorozatot illeti, ez kedden Belgrádban folytatódott, Oliver Ivanović meggyilkolásának hatodik évfordulóján. Az egyesült államokbeli AP hírügynökség szerint több százan vettek részt a tiltakozáson, míg a francia AFP szerint több ezren. A szerbiai média nem bocsátkozott találgatásokba a résztvevők számával kapcsolatban. A helyszíni tudósítások nézői számára szembeötlő lehetett, hogy ezen a tüntetésen a résztvevők zöme az idősebb korosztályhoz tartozott. A felszólaló és a nyilatkozó politikusok azt ígérték a polgároknak, hogy folytatják háromfrontos küzdelmüket.

A Szerbia az erőszak ellen tömörülés képviselői kitartanak azon követelésük mellett, hogy mindenekelőtt Belgrádban meg kell semmisíteni a választást, noha köztársasági és tartományi szinten ugyancsak indokoltnak tartják az említett intézkedést. A választások megsemmisítésével kapcsolatban Marijana Pajvančić egyetemi tanár, a jogtudományok doktora már korábban elmondta, hogy habár az említett intézmény megtalálható a szerbiai jogelméletben, ellenben a választások megismétlésével a gyakorlatban még nem volt rá példa. Az utcapolitika szinte semmire nem gyógyír, a szabálytalanságokat jogi eljárásban célravezető orvosolni, a választások megsemmisítésének vonatkozásában pedig az alkotmánybíróság illetékes – a teljes választási folyamatot és annak bizonyos szakaszait egyaránt megsemmisítheti –, magyarázta Pajvančić, aki szerint, tekintettel a közvélemény számára ismert részletekre, a teljes választási folyamatot lenne indokolt megsemmisíteni. Az úgynevezett választási jogvitában a kereset benyújtásának határideje korlátozott – 15 nap a végeredmény kihirdetésétől számítva. Az utóbbi napok ellenzéki nyilatkozatai alapján szinte már biztosra vehető, hogy a Szerbia az erőszak ellen élni tervez az említett lehetőséggel – az ellenzéket segítő jogászok szerint a hatalom a belgrádi választások vonatkozásában már megpróbálja ellehetetleníteni a későbbi alkotmánybírósági eljárást.
Az felettébb kérdéses, hogy az européer ellenzéknek az Európai Unió megmentő fellépésével kapcsolatos elvárásai összhangban vannak-e a valós lehetőségekkel, illetve az európai partner beavatkozási szándékával, vagy felhatalmazásával. Egyesek értékelése szerint az uniós partnereket az érdekli a legkevésbé, hogy miként élnek a szerbiai polgárok, főleg addig, amíg az államvezetés a relevánsként definiált területeken legalább időnként elvégzi „feladatait” – például meghozza a kívánt döntést a koszovói rendszámtáblákkal kapcsolatban. Mások szerint optimizmusra ad okot, hogy e heti plenáris ülésén az Európai Parlament mégis megvitatja a decemberi választások és a szabálytalanságok, illetve a választásokat követően kialakult helyzet témáját. Ennek indokoltságával elsősorban az Európai Néppárt frakciója nem értett egyet – ez utóbbi szerint a vitával várni kellene az ODIHR februárban esedékes teljes választási jelentésének a közzétételéig –, ám a zöldeknek és a szociáldemokratáknak végül mégis sikerült kiharcolniuk a kérdés napirendre tűzését. A jelenlegi értesülések szerint a témához kapcsolódóan a soron következő plenáris ülésen fogadhatnak el határozatot. Ha ezt meg is teszik, tudvalevő, hogy a dokumentum nem lesz kötelező erejű. Persze az is vitathatatlan, hogy mivel a nem kötelező erejű európai parlamenti határozatok is az uniós tagállamokban uralkodó közhangulatot tükrözik, ez befolyásolja Szerbia előrehaladását az európai úton. Mindazonáltal ide egy újabb viszont kívánkozik: Szerbia európai integrációja már egyébként is zsákutcába került, kérdéses, hogy a fokozásnak a gyakorlatban lenne-e érdemi következménye.

A nemzeti-konzervatív NADA koalíció a stratégiai előrelátásra és a szélesebb körű ellenzéki együttműködésre helyezné a hangsúlyt, legalábbis erre utal Miloš Jovanović, az Új Szerbiai Demokrata Párt elnökének és a NADA koalíció egyik vezetőjének múlt heti bejelentése, hogy a koalíció elkészítette az ellenzéki tevékenység tervét, amelyet mostanra állítólag már átadtak a Szerbia az erőszak ellen képviselőinek. A terv két forgatókönyvet irányoz elő, egyiket arra az esetre, ha Belgrádban megismétlik a választást, míg a másikat arra, ha nem. Amennyiben Belgrádban nem sikerül hatalmat alakítani és emiatt ismét választást tartanak, Jovanović szerint az ellenzéknek konkrét követelésekkel kell előállnia azzal kapcsolatban, hogy milyen feltételek mellett venne részt a választáson.

Szerinte a választói névjegyzék átfésülése, továbbá az egyenrangú médiaszereplés mindenféleképpen elengedhetetlen lenne. Az Új Szerbiai Demokrata Párt továbbra sem támogatja, hogy az ellenzék tüntetések révén generáljon forradalmi hangulatot. Amennyiben az ellenzék nem képes kritikus tömeget az utcákra vonzani, a tüntetéspolitika kontraproduktív lehet, hiszen a tiltakozó emberek számának tükrében az ellenzék erőtlennek tűnhet. A december 17-ét követő tüntetéssorozat átgondolatlanul és stratégia nélkül kezdődött, hiányzik az energia és a kontextus, így az ellenzék nem tud kritikus tömeget utcára vinni, érvelt Jovanović, az ellenzéki tevékenység és fellépés átgondolását, majd átalakítását sürgetve. Ezzel a meglátással az ellenzékiként deklarált médiában gyakran szereplő politológusok egyike is egyetért, szerinte túlságosan kevesen mutatnak érdeklődést a tüntetések iránt, így az azokon készített felvételek vesztesként láttatják az ellenzéket. Az ellenzéki szavazóknak sikerélményre van szükségük, és mivel az ellenzéki tevékenység nem rövid-, hanem hosszútávfutás, az européer oppozíciónak célravezető lenne sikerként elkönyvelni a december 17-i választások eredményét, hiszen az olyan mértékű volt, mint az utóbbi néhány választás alkalmával egyszer sem, érvelt az említett elemző.

Nyitókép: Beta