Városy Tivadar pedagógus, az újvidéki magyar királyi állami főgimnáziumnak sok éven át érdemes igazgatója Városy Gyula kalocsai érsek testvéröccse volt. A Városy fiúk a XIX. század utolsó évtizedeiben és az ezredfordulón az egyházi élet és a tudományok terén sokat tettek a délvidéki magyarság hagyományainak, szellemi értékeinek gazdagításáért. Egyik méltatója írta a pedagógusról: „komolysága, előzékenysége, végtelenül nobilis, úri volta és egyéni szeretetreméltósága” maga mellé állította a pályatársakat. „Kerületét lelkiismeretes pontossággal, pedagógiai megértéssel és humánus szívvel dirigálta, ezért szerették mindenütt.” Városy Tivadar 1890-ben, 35 évesen került Újvidékre, ahol Frankl Istvánt váltotta a főgimnázium igazgatói tisztségében. Iskolájában és az újvidéki állami polgári leányiskolában a történelmet és a politikai földrajzot tanította. Az Újvidék című napilap 1899. április 30-án vezércikkében méltatta az akkor már negyedszázados gimnázium eredményeit: „Újvidék város a jubiláló főgimnáziumban a messze vidéket is vonzó tanintézetet ünnepli, általa az itteni kulturális intézmények bő tápot nyertek, s a tanteremből a műveltség, tudás, intelligencia és honszeretet oly gazdag magvait hintették szét, hogy a társadalmi viszonyok gazdagsága a 25 év előttiekkel szemben megnyugvással és büszkeséggel töltheti el minden igaz honfiú keblét.” A hírlap a gimnázium legfontosabb érdemének a hazafias nevelést tekintette. Városy Tivadar 1902 júniusáig állt az újvidéki gimnázium élén, őt Kosztka György követte a tisztségében. Igazgatói ténykedése során 1890–1902 között az ő szerkesztésében jelent meg Az újvidéki királyi katholikus magyar főgymnasium értesítője, a tizenhárom kötet ma is kimeríthetetlen forrása Újvidék történetének.
Városy Tivadarnak meghatározó szerepe volt Bács-Bodrog vármegye tudományos életének intézményes megszervezésében is. A zombori Bácska című hírlap 1878. október 28-ai számában Zombor, 1878. október hó 28-án című vezércikkében fölvetette egy, a vármegye életének szempontjából felettébb hasznos irodalmi társaság megalapításának ötletét. Írásában kiemelte: minden, a hazájáért aggódó magyar ember manapság azon töpreng, hogy a politika, a közélet, a tudományok és az irodalom terén melyek azok az eszközök, melyek alkalmasak a bajok orvosolására. Már nem elég a puszta szemlélődés és a lehetőségek tétlen latolgatása, uralkodónak és alattvalónak vállvetve kell munkálkodnia a szellemi és anyagi jólét megteremtéséért. Ezzel magyarázható az az örvendetes jelenség, hogy az ország néhány megyéjében és a kultúra tekintetében kiemelkedő városában sorra keletkeznek olyan művelődési körök, melyek az irodalom és a tudományok egyes ágainak ápolását tűzik ki céljukul. A legújabb ilyen kezdeményezés, mely felkeltette az ország művelt közönségének az érdeklődését, a debreceni írói kör megalakulása volt, amelyről a fővárosi lapok is beszámoltak. Ezután Városy Tivadar javaslatot tett egy olyan társaság megalapítására, amely feladatának tekintené „a vidéki irodalmi termékek létesítését”, azok bírálatát, a ponyvairodalom kíméletlen kiirtását, a vármegye múltjának földerítését és természeti viszonyainak ismertetését, s „az academiával szerves összefüggésben” arra lenne hivatva, hogy Bács-Bodrog megyében is a magyarság védőbástyája legyen. „A nemzet történelmét teljesen csak úgy fogjuk ismerni, ha azt legcsekélyebb részletében hosszas fáradozás után feldolgozva soroljuk a tudományok közé; vagyis ha egyes megyék történelmét írjuk meg, s így alkotunk egészet. A történelembúvárok méhszorgalma folytán némely megyék történelme már meg van írva, de Bács-Bodrog megye történelme rendszeresen nincs feldolgozva. E hiányon segíthet az írói kör.”
Városy Tivadar cikkéhez számos hozzászólás érkezett a Bácska szerkesztőségébe, közülük kiemelkedett Dekker Gyula és a Keletéri néven publikáló Fonyó Pál írása, majd a Bácska szerkesztősége nevében Radics György is megszólalt, aki a lap 1878. november 28-i számában megjelent Bács-Bodrog megyei laptársainkhoz című írásában hangsúlyozta: Városy Tivadar Bács-Bodrog megyei írói körről vallott elképzelését a lap időszerűnek és életrevalónak tarja, mi több, annak értelmiségi táborát is látni véli. Az 1871-ben készült kimutatás szerint ugyanis Bács-Bodrog megyében 17 jeles – többnyire országosan is ismert – írót, 792 magasan iskolázott tanárt és tanítót, 401 papot és 167 ügyvédet tartanak számon. Mellettük többen vannak olyanok, akik elfoglalt állásuk mellett szentelhetnek csak időt az irodalom egyik-másik ágának, a földrajz- vagy a történelemtudomány művelésére. Könnyű belátni, mennyivel hatásosabb lenne ezek működése egy társulat, egy „morális testület aegise alatt”.
Ezek után ismét megszólalt Városy Tivadar, s a Zombor, 1879. február hó 14-én című írásában így fogalmazott: megelégedéssel tölti el, hogy a Bács-Bodrog megyei írói kör létesítésének ügye körül korábban tapasztalt közöny végre eloszlott. „Találkoztak a megyében avatott bajnokai a haladásnak, kik teljes lelkesedéssel karolták föl az eszmét, felszólalásaik, értekezéseik által buzdítólag hatottak a megye közönségére.” Újvidéken is támogatták az elképzelést, azzal a kitétellel, hogy az írói kör helyett hasznosabbnak vélték egy történelmi társulat megalakítását – ami mögött feltétlenül Érdujhelyi Menyhért markáns véleményét kell sejteni. A vita hosszú éveken át zajlott, s a Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság csak 1906. június 24-én Vértesi Károly elnök vezetésével kezdte meg működését.
Városy Tivadarnak emellett meghatározó szerepe volt az 1883-ban megalakult, az egész ország szempontjából fontos, úttörő jellegű múzeumi és helytörténeti vállalkozás, a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat megalapításában és eredményes működésében is. A társulatot 1883. május 11-én Zomborban, Bács-Bodrog vármegye székhelyén alapították meg 177 taggal. Első elnöke Schmausz Endre megyei alispán, alelnöke Iványi István, titkára dr. Margalits Ede, másodtitkára Városy Tivadar, pénztárnoka dr. Schuller Simon, ügyésze Kozma László, gyűjteményének őre Bieber Gyula volt. A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat 35 éves történetét – nem egyszer heves viták formájában – végigkísérte az irodalom, a közművelődés átalakításának, kiszélesítésének föl-fölmerülő ötlete.
Nyitókép: Az újvidéki főgimnázium épülete az 1890-es években (Mák Ferenc archívumából)
