„Ne mondjon ennyit, drága martalóc! – rimánkodott remegve, és izgalmában egymás után hármat csuklott… Csak sokára és nagy nehezen értette meg világosan az elmondottakat, amikor is teli tüdővel egy nagyot üvöltött: – Hurrá! Szóval húsz fontot kap az illető!.. Ne mondja azt, hogy százat! Maga rosszul hallotta! Annyi font csak számtanpéldában létezik! De húsz, az van, vagy huszonnégy is lehet! Annyit már láttam!...”
Így valahogy voltam én is a hihetetlen összeg hallatán, mint Rejtő Jenő A megkerült cirkáló című regényében Wágner úr.
Egy kisebb, emberléptékű összeget meg tud emészteni a hétköznapi halandó, talán még látja is lelki szemeivel a bankókötegeket, de ötmillió eurónyit vagy több mint 485 millió dinárnyit szerintem már elképzelni sem tud. Nekem legalábbis nem sikerült.
Fáj a fejem ettől az összegtől – mondta annak a szerencsejáték-kioszknak a tulajdonosa, ahol befizették a mesés nyereményt hozó, hetes találatú lottószelvényt. Azután az újságírók rohamától fájt a feje, másnap meg már attól, hogy feltörték és feltúrták a kis bódéját. Hogy ki lehetett olyan őrült, aki azt hitte, ott lapul az öt, illetve az adó levonását követően 3,8 millió euró, azt majd a rendőrség kideríti. Azt meg a média – és boldog-boldogtalan – nyomozza, hogy ki a szerencsés nyertes, aki talán nem is olyan szerencsés, hiszen mindenki őt hajszolja.
Amióta nyilvánosságra hozták, hogy a mesés nyeremény vélhetően Magyarkanizsára került, itt mindenki gyanús. Gyanús, aki bármit ünnepel, még gyanúsabb, aki nem jelenik meg a munkahelyén, vagy elutazik. A szerb sajtóban mindenféle találgatás látott napvilágot arról, ki lehet a helybeli nyertes, sőt, már konkrét nevek is megjelentek. Ugyanakkor felmerült az ötlet, hogy talán a gyógyfürdő gyorsan kijelentkezett lakója, esetleg egy szegedi játékos kapja a hatalmas summát.
Már azt is tudni vélik egyesek, hány éves, nős vagy nőtlen, férjezett, gyermekes, gyermektelen a nyertes – majdnem azt írtam, tettes, merthogy pont olyan hajsza folyik érte (vagy ellene?).
Vannak ilyen találgatások minden egyes nagy nyereménynél. Amikor 2005-ben egy belgrádi professzor 322 millió dinárt nyert, akkor nem győzött helyesbíteni a média, hogy mégsem kínai állampolgár volt a szerencsés, mint ahogyan korábban híresztelte. Azt is közölte a sajtó, hogy a professzor szűk családi körben ünnepelt, majd vett egy lakást, és folytatta hétköznapi életét – semmivel sem utalva arra, hogy milliomos lett.
A magyarkanizsai, vagy a szelvényt Magyarkanizsán befizetett nyertes sem fedte fel egyelőre a kilétét, és maradéktalanul egyetértek azzal az olvasónkkal, aki szerint „Jobb is, hogy nem tudjuk a nevet, így is kellene, hogy maradjon, a biztonsága érdekében”. Meg vele szintén, aki azt állítja: „Azzal, hogy mi és az újságok foglalkozunk vele, csak nehezítjük a nyertes helyzetét. Ezzel kapcsolatban teljes hírzárlatot kellene elrendelni!”
Szerintem eleve nem kellett volna nyilvánosságra hozni a helység, a befizetőhely nevét. Félő, hogy így a boldog nyertes inkább űzött vadnak érezheti magát.
