18. rész
Bács, Bács vára – Bács vármegyét, amelynek központja Bács városa volt, Szent István király idejében alapították. A megye székhelyén ispáni várként Bács vára is felépült. Első okleveles említései a vármegyének 1071-ből és 1111-ből ismertek. Írásos forrás először 1093-ban említi. Bácsnak egyházi és katonai tekintetben meghatározó szerepe volt a későbbiekben is, a XII. században a bácsi érsekség a boszniai bogumilizmus ellen vívott küzdelem egyik jelentős központja volt. A XII. század közepén, a magyar–bizánci háborúk idején Bács többször is a háborús események középpontjába került. II. Géza király a hadjáratai alkalmával 1157 tavaszán és 1158 húsvétján is Bácson tartózkodott.
Bács vára és városa 1241–1242-ben, a tatárjárás idején elpusztult. Károly Róbert idején, 1338–1342 között újabb erődöt építettek a mocsarakból kiemelkedő földháton, az erődítmény a francia várak mintájára nyolcszög alapúra épült. Központi épülete, a lovagvár többemeletes lakótorony volt, ahol a mindenkori várparancsnok lakott. A tornyot és a többi épületet vörösre égetett téglából készült várfal övezte, amelyhez nyolc bástya kapcsolódott. A várfalat háromszoros sáncrendszer vette körül, amelyeket őrtornyokkal és ágyúállásokkal erősítettek meg.
A bácsi várat Várday István kalocsai érsek 1458 és 1462 között átépíttette, jelentősen felújította. A Ferrarában és Padovában tanult humanista főpap figyelembe vette a kor olasz hadiépítészetét, a munkálatokat Sztritei László bácsi várnagy irányította. Bácsról a kisvárdai építkezésekre is magyar mestereket küldött. 1471–1473-ban Egervári László volt az érsekség bácsi várnagya.
Bács a XI. század óta a bácsi káptalan és a bácsi érsekség székhelye volt. Plébániája ősi eredetű, 1688-ban azonban újraalapították. A barokk stílusú templomot 1773-ban emelték, névadója Bács-Bodrog vármegye védszentje, Szent Pál apostol. A ferencesek temploma 1234-ben épült, kerek ötszáz évre rá pedig elkészült a rendház is. A krónikák szerint 1158-ban II. Géza Bács várában töltötte a húsvéti ünnepeket. 1338–1342 között Róbert Károly bástyákkal erősítette meg. Váradi Péter püspök, kalocsai érsek egy ideig Mátyás király titkos kancellárja volt, de miután kegyvesztett lett, a visegrádi várban őrizték. Kiszabadulása után, 1490-ben Corvin János közbenjárására Bácsba költözött.
Váradi Péter bácsi évei során a vár újjáépítésén fáradozott, a munkájáról 1497 Szent György napján keltezett levelében így számolt be Báthori Miklós váci püspöknek: „…egyébként, ami azt a helyet illeti, ahol Főtisztelendő Atyaságod megdicsér bennünket, mivel a Dunából átvezettük a vizet Bácsba, bizony ha látná, nagyobb dicséretekkel is magasztalná a művet, mivel mindaz a régi, posványos kigőzölgés letisztult, és a legtisztább Duna-vizünk van, amelyből nem hiányzik a tömérdek friss hal… nem kell-e csapongó szeszélyű Dunának is engedelmeskednie bölcs varázslatunknak? Természetesen szolgálni kényszerült, minden régi mocsoktól megtisztult, és más bácsi várra tekint immár, mint amilyet valaha Atyaságod látott, és amely tetszését el nem nyerte. Bizony óriási munkát hajtottunk végre a mindenható Isten dicsőségére.” A Dózsa György vezette 1514-es parasztháború idején a környéken jelentős számú keresztes hadak gyülekeztek, előlük a rettegő Frangepán Gergely kalocsai érsek is bemenekült a bácsi erődítménybe.
II. Lajos király 1518-ban Szent Mihály napján Bácsban országgyűlést tartott, amikor is a török fenyegetés árnyékában az országos közdolgokra, a hadügyekre és az adózásra vonatkozó 44 cikkelyből álló törvényt alkottak. Mialatt II. Lajos király és az ország rendjei az országgyűléseken a haza közállapotainak javításán és a védelmi képesség emelésén fáradoztak, aközben Szulejmán szultán mindinkább fenyegette Magyarország déli határait. A Duna melléki részek és végvárak elfoglalását követően 1521. augusztus 29-én – hosszú és véres csata után – elfoglalta Nándorfehérvárt is. 1522-ben Tomori Pált lett a bácsi érsek.
1523-ban egyre fenyegetőbb hírek jöttek Törökországból, melyek szerint a szultán hatalmas hadsereget szervez, hogy végső csapást mérjen Magyarországra. A hírek hallatán II. Lajos áprilisban országgyűlést hívatott össze, ahol elhatározták egy zsoldos hadsereg felállítását, és Tomori Pált kinevezték a Délvidék főkapitányává és a felállítandó zsoldos hadsereg főparancsnokává. Tomori hozzálátott a zsoldos hadsereg szervezéséhez és az érseki katonaság felkészítéséhez, közben Bácsban folytatta a Váradi Péter érsek által megkezdett várerősítési munkákat is.
1526. április végén a török hadsereg elindult Isztambulból Magyarország felé. A hír hallatára II. Lajos király Tomori Pált kinevezte a magyar hadsereg fővezérévé. Tomori a seregével Bácsból indult a döntő csatába. Az ütközetre 1526. augusztus 29-én Mohács mellett került sor. A 25 ezer fős magyar hadsereg a kezdeti sikerek után megsemmisítő vereséget szenvedett a 75–80 ezres török hadaktól. Tomori Pál a csatában elesett, levágott fejét a szultán győzelme jeléül, diadala jeleként körülhordatta a csatatéren. A csatában elesett további hat főpap, számos főúr, néhány ezer lovas és mintegy 10ٔ ezer gyalogos katona. II. Lajos király menekülés közben a Csele patakba fulladt. A csatában Bács várának a teljes helyőrsége is odaveszett.
Bács település és a vár a török hódoltság idején rohamos romlásnak indult. Miután az erődítményt elfoglalták az oszmánok, Bács nevezetes városáról Dselarade török történetíró így emlékezett meg: „Itt volt egy nagy temploma az ördögök imádására telve gehennára való bálványokkal. A szerencsés hadsereg ezt a pokollal egy helyen álló várost kirabolta. A lakosok ama templomba zárkóztak, amely akkora volt, mint egy vár. A bezárkózott kutyák, mivel puskáik voltak, belülről igen sok muzulmánt vértanúvá tettek. A hit harcosai ezt a templomot is szétrombolták és számtalan foglyot ejtettek s határtalan zsákmányt nyertek.” 1526 után a hódoltsági területen Bács és Titel török náhije székhelye volt.
1665-ben Evlia Cselebi török utazó Bácson járt, a várról és a városról szerzett benyomásait így foglalta össze: „Négyszögű, téglaépítkezésű csinos vár egy tó mellett, mely vizét a Dunából kapja. Nyugotra nyíló egyetlen kapuja van. Az árkon túl, a csigás felvonóhíd fejénél két erős építkezésű nagy bástyán nyolcz darab sáhi ágyú van. A kapu fölött levő két tornyon deszkazsindellyel fedett kupola van. A várban a parancsnok, imám, müezzin, zenekarvezető és tüzérparancsnok házain kívül más ház nincs. A vár közepén egy nagy börtön van. A börtön mellett Szulejmán khán alacsony dsámija van. A vár alja mind üres boltozat. Mocsaras hely. A tóra néző kilátó-tornyon gyönyörű kilátóhely van, mely az ulemák gyülekezőhelye. A vár kerülete hétszáz lépés. Külső városának tömör palánkkerítésű fala van, mely időjártával itt-ott megrepedezett. Kerülete háromezerhatvan lépés. Körülötte a vár mocsaras tava van; csupán egyik oldalon van útja. Két kapuja van: az egyik délkeletre, a másik északra a kertekre és szőlőkre nyílik. E városban kétszáz cserepes tetejű ház van, többnyire kőből építve. A Csarsi-kapun belül Metin pasa dsámija van; ugyanott van a bírósági épület is. E városban fürdő nincs, hanem a városon kívül van egy kicsiny, két rekeszű fürdő. […] E Bács vára népe is bosnyák, bosnyákul beszélnek és kereskedéssel foglalkoznak. Valamennyien a határszéliek ruháját viselik, s fejükre kalpagot tesznek.” Bács vára 1686-ban szabadult fel, a 46 fős őrsége egyszerűen elvonult Szeged várába. Az üres várat megszállták a császáriak.
II. Rákóczi Ferenc kuruc seregei 1704. július 7–8-án elfoglalták a bácsi várat, amelyet a Nehem gyalogezred kapitánya, Heinrich Pflueg az elő felszólításra feladott. Rákóczi kurucai a várat felgyújtották. A bácsi vár elvesztette hadászati jelentőségét, a település a Rákóczi-szabadságharc végén már csak árnyéka volt önmagának. 1715-ben mindössze 29 adófizetője volt, de a harcok múltával csakhamar újra benépesedett, és 1719-ben négy országos és egy hetivásár jogával mezővárosi rangot kapott. 1720 körül a császári kormányzat Bács várost és környékét mint az érsekség régi birtokát visszajuttatta az érseknek.
Irodalom: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054–1717. Szerkesztette Szamota István; Budapest – Franklin-Társulat, Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, 1891, 559 p.; Bács-Bodrog vármegye I–II. – Magyarország Vármegyéi és Városai. Szerkesztette dr. Borovszky Samu; Budapest – Országos Monográfia Társaság, é. n. [1909]; Iványi István: A Bács-Bodrogh vármegye földrajzi és történelmi helynévtára I–V.; Szabadka, 1889–1907; Érdujhelyi Menyhért: Ferenc-rendűek a Bácskában a mohácsi vész előtt; In: Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulatának Évkönyve, 1900. 1. füzet, 5–10. p.; Iványi István: Bács; In: Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulatának Évkönyve, 1900. 2. füzet, 53–57. p.; Elter István: Magyarország Idrisi földrajzi művében (1154); Acta historica, tomus LXXXII. 1985. 53–63. p.; Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660–1664; Budapest – Gondolat Könyvkiadó, 1985, 622 p.; Árnyéka eltűnő nevemnek – Források a délvidék történetéhez II. Szerkesztette Csorba Béla – Pál Tibor; Budapest – Hatodik Síp Alapítvány, 1998, 287 p.; Engel Pál: Szent István birodalma – A középkori Magyarország története; Budapest – Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet, 2001, 344 p.; Hegyi Klára: A török Bács; In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerkesztette Fodor Pál – Pállfy Géza – Tóth István György; Budapest – Magyar Tudományos Akadémia, TKI, 2002, 199–213. p.; Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből; Szeged, 2003, 187 p.; Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága I–III.; Budapest – Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, 2007, 1631 p.; Bori Imre: Ember, táj, történelem; Újvidék – Forum Könyvkiadó Intézet, 2009, 229 p.; Pfeiffer Attila: Keresztény–török harcok a Bácska délnyugati részén 1526–1606 között; Belvedere, 2017, 85–100. p.
(Folytatjuk)
