Mivel érdemelte ki anyai nagyapám a megtisztelő báró címet? Semmiképpen sem azzal, amit egy helytörténész lejegyzett róla: ,,Bevonult 1915-ben a 83. k.gy.e.-hez, áthelyezve a 35-ik rohamzászlóaljhoz. Az olasz és román fronton rohamzászlóaljnál teljesített szolgálatot, és 1918 végén szerelt le. Kitüntetve: II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt”.
Semmiképpen sem e vaskos kiadványban a dédapámról olvasható adat miatt: ,,Az előbbi édesapja. Szintén teljesített katonai szolgálatot. Részletek nem ismeretesek”.
Evilágibb a magyarázat. Úgy történt, amikor nagyapám leszerelt, s azzal egyidejűleg, hogy felcsapott a nagybecskereki szőnyeggyár kereskedelmi ügynökének, tönkrement bárói rangú névrokona. Hasonló termetük, hajszínük is közrejátszott abban, hogy a királyi Jugoszlávia egész területén ügyfelei abban a tévhitben éltek, hogy egy hús-vér báróval kötöttek üzletet.
Feltehetőleg nem sértette Darko Šarićot sem, hogy Bárónak nevezte az a kevés ember, aki ismerte. Azért már tűzbe merném tenni a kezem, hogy tetemes ingó és ingatlan vagyonának jelentős részét feláldozta volna, ha továbbra is megőrzi névtelenségét, s titok marad, hogy az egész világra kiterjedt csempészhálózatot épített ki.
Három nemzedéket nevelt ki a hazai alvilág, amióta valamivel több mint két évtizeddel ezelőtt a világnak e különben is huzatos részén feltámadt vihar elsöpörte az erkölcsi értékrendszert, eltörölte a határt a rabló és a pandúr között, ledöntötte az igazságszolgáltatás építményét, olyan zűrzavart keltett, amely sajnálatosan azóta sem tisztult le.
Egy évtizeddel ezelőtt, január havában, máig tisztázatlan körülmények között likvidálták Arkant, az első generáció vezéralakját, iszonyatos háborús bűncselekményekkel gyanúsított egyént, hágai szökevényt. Meggyilkolása után elszabadult a pokol. A tolvajnyelven hagyatéki tárgyalásnak nevezett időszakban, röpke három hónap alatt kioltották számos gengszter életét. Áldozatul eset a Duginak, Lajavinak becézett Branislav Lainović dúsgazdag újvidéki illetőségű lakos is. Tanítványa, bizalmasa, a szintén újvidéki alvilági nevén Đura Mutavi, a zimonyi klán közlegénye telefonhívással kicsalta a szálloda elé főnökét, s amíg az mobiltelefonjával bíbelődött, három lövéssel végeztek vele.
Azért említettük Đura Mutavi nevét, mert ő már a hazai alvilág második nemzedékének tagja. Teljesen szétverték a régi gárdát. Ellenőrzésük alá vonták a kábítószer- és a fegyvercsempészést, na meg a szexipart. Nem idegenkedtek az emberrablástól, a védelmi sarc behajtásától. Elődeikhez hasonlóan kedvelték a közszereplést, előszeretettel fényképezkedtek, pózoltak, látogatták a mondén fürdőhelyeket, az ötcsillagos szállodákat. Kivétel nélkül iskolázatlanok, műveletlenek. Balgák. Bedőltek a mesének, hogy ha vállalják Zoran Đinđić likvidálását, a törvényes rendszer megbuktatása után az új hatalomban fontos tisztséget tölthetnek majd be.
A kormányfő elleni merénylet után végzetes csapást mértek a zimonyi klánra, a szervezett bűnözésre azonban nem. Mindössze néhány hónap alatt az új banditák elfoglalták a régiek helyét. Ez már a gengszterek harmadik nemzedéke. Elsajátították elődeik mesterségét, de okultak hibáikon. Kerülték a közszereplést, nem nyilatkoztak, nem pózoltak, nem fecsegtek tetteikről.
Most már tudjuk azt, hogy a közelmúltig e nemzedék koronázatlan királya a Báró, Darko Šarić volt. Azt viszont nem, hogy Újvidék miért vonzotta annyira a háborús bűnösöket és a gengsztereket. Az is újabban derült ki, hogy a Báró négy magas fallal övezett óriási építmény tulajdonosa a Tatár-hegyen, amelyet a népnyelv találóan Tolvajok földjének nevezett el. Telkem felé haladva utam e település mellett vezet. Többnyire elfordítom a fejem. Visszataszítóak a sem kastélynak, sem villának nem nevezhető építmények, ízléstelenek a tornyok, kupolák. Építőik nem szépérzékükkel, hanem anyagi lehetőségeikkel hivalkodtak.
A kormány alelnökét, belügyminiszterét megillető tisztelettel jegyzem le Ivica Dačić nevét. Megkerülhetetlen azonban a kérdés, miként történhetett meg, hogy szolgálata nem figyelt fel arra, hogy egy munkanélküliként nyilvántartott egyén tucatszámra vásárol cégeket, szállodákat, a bácskai zsíros földből több tízezer hektárt? Legyen a belügyminiszter javára írva nyilatkozata: ha bebizonyosodik, hogy két közeli munkatársa a Báró ügyfelei közé tartozott, vállalja az erkölcsi felelősséget.
Képtelennek bizonyult úrrá lenni idegességén, feszültségén Milo Đukanović montenegrói miniszterelnök, bankrészvényes, amikor arról faggatta az újságíró, miért nem néztek utána, honnan hírhedt földijének az a tömérdek pénz, amelyet éppen a kormányfő édestestvérének bankjaiban helyezett letétbe? Kitért az a válasz elől is, hogy ők hárman milyen üzleti kapcsolatban álltak.
Arany János úri betyároknak nevezte a zavaros időkben megtollasodottakat, akik nem tudhatták, másnap vajon bárói címet adományoznak-e nekik, vagy felakasztják-e őket.
