Amikor a lapok utolsó oldalain megjelenő apró betűs vízállásjelentések nagybetűsen jelennek meg a címoldalon, akkor baj van. Amikor a rádiót hallgatók mindenkit lepisszegnek, mert a hidrológiai jelentés végsőkig unalmas számadatait figyelik, akkor küszöbön az árvíz. És állandóan ott lebeg a kérdés, meddig és mekkorára árad majd a folyó. Mert jó volna tudni. Még akkor is, ha ez semmit sem változtat, és semmitől sem óv meg. Az aggodalom pedig napokkal az árhullám megérkezése előtt eluralkodik a partokon. És ez a Duna menti helységekben már vagy egy hete tart. Azóta, hogy híre ment, irgalmatlan víztömegek hömpölyögnek errefelé.
A helyzetet – és ebből kifolyólag a rögtönzött előrejelzéseket is – bonyolítja, hogy ehhez az árhullámhoz hasonlót, az évnek ebben a szakában még talán sohasem tapasztaltunk. Ezt a megállapítást adott esetben nem a szabályszerűen kihagyásokra hajlamos emlékezet teszi indokolttá, hanem a vízállás rendszeres mérésének évszázadosnál hosszabb tapasztalatai. A Dunán ugyanis pillanatnyilag párját ritkító helyzet állt elő.
Nagy vonalakban ez abban nyilvánul meg, hogy a folyó felső szakaszára már napok óta a rendkívül erős apadás jellemző, és amíg a középső szakaszon továbbra is rohamosan árad, addig nálunk egyelőre csak kis vízszintemelkedéseket jeleznek a vízmérők. Amennyiben elemzően közelítjük meg a rendelkezésre álló adatok sokaságát – a világháló jóvoltából ez óráról órára gazdagodik, frissül és tisztul –, érdekes dolgokat következtethetünk ki.
Kezdődött azzal, hogy a korneuburgi (Bécs mellett) vízmérőn a Duna egyéni csúcsot döntött. Június 4-én 19 órakor +663 centiméteres szinten tetőzött, ami 19 centivel több a hivatalos adatgyűjtések kezdete óta ezen a vízmérőn mért legmagasabb értéknél. Ez a mért szint még akkor is okot szolgáltat aggodalomra, ha figyelembe vesszük, hogy a Korneuburg és Újvidék közötti táv 687 kilométer, a vízmérők nullpontjai közötti tengerszint feletti különbség pedig 88,14 méter. De ha figyelembe vesszük, hogy hogyan alakult a vízszint a szóban forgó vízmérő alatti és feletti állomásokon, akkor az aggodalmat kérdések sora váltja fel.
Történt, hogy a Duna Korneuburgnál és a tőle 73 kilométerre hegymenetben levő kienstocki (nullpont 194 m) vízmérőn egyidejűleg tetőzött, azzal, hogy a vízszint Kienstocknál bő másfél méterrel maradt a mindenkori legmagasabb alatt. Ez a jelenség megismétlődött a Korneuburgtól 74 kilométerrel völgymenetben levő pozsonyi (nullpont 128,43 m) vízmérőnél is. Pozsonynál a Duna 5.-én +832 cm-es szinten tetőzött, ami ugyancsak másfél méterrel alacsonyabb a mindenkori legmagasabbnál. Mindhárom vízmérőre jellemző, hogy az áradás, a tetőzés és az apadás szokatlanul gyors egymásutánban következett be. Kienstocknál három nap alatt 290, Korneuburgnál pedig 178 centiméterrel csökkent a víz szintje. Pozsonynál mindössze fél nap leforgása alatt áradt, stagnált majd apadt is, míg a rákövetkező 24 órában 5 centi híján egy métert csökkent a víz szintje. Szokatlanul gyorsan történtek a dolgok.
A következő 24 órában (június 6-a, 19 óra) a Duna már Nagybajcsnál (1802 fkm, nullpont 107,62 cm) is tetőzött +729 centiméteres, a mindenkori legmagasabbnál ugyancsak közel másfél méterrel alacsonyabb szinten. Ezt követően azonnal rohamosnak tekinthető – óránként átlagban több mint egycentis – apadás következett be, és tart azóta is.
Hétfőn (június 7-e) a kora reggeli és a délelőtti órákban Komáromnál (1768,3 fkm, nullpont 103,88) +752 centiméteres szinten tetőzött a Duna, és elkezdett lassan apadni. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mért szint ezen a vízmérőn mindössze 49 centivel volt alacsonyabb a mindenkori legmagasabbnál.
Kereken ötven kilométerrel távolabb, Esztergomnál (1718,5 fkm, nullpont 100,97) a Duna tegnap pontosan délben tetőzött, mindössze 29 centivel a mindenkor mért legmagasabb szint alatt. Érdekes, hogy reggel még óránként két centit áradt, de a tetőzés után azonnal apadás következett be. Budapestnél a Vigadó téri vízmérőnél (1646,5 fkm, nullpont 94,97) napok óta tegnap este hét órakor először látszott kifulladni az áradás, és mutatkoztak a tetőzés előjelei. A vízmérő ekkor a mindenkori legmagasabbnál csupán 37 centivel mutatott kevesebbet. És itt álljunk meg néhány számtani művelet elvégzése végett.
A szóban forgó és az újvidéki vízmérő közötti táv 391 kilométer, a szintkülönbség 23,24 méter, a víztükör esése tehát közel 6 centiméter folyamkilométerenként. Az évszázadosnál is hosszabb megfigyelések alapján tudjuk, hogy ezt a távot az áradás nagyjából három nap alatt teszi meg. Eddig világos, de!
A budapesti áradás 1-jén hajnalok hajnalán kezdődött +436 cm-es szinten, és a nap végéig 16 centit áradt; 2-án 70, 3-án 75, 4-én 69, 5-én 70… centit. Ezért érdekes, furcsa, de talán reménykeltő is, hogy a felsorolt napok áradásainak újvidéki megfelelői messze a várt értékek alatt maradtak. Példának okáért: a Köves víkendtelepülésnél végzett rögtönzött mérések a várt kétnapi, összesen egyméteres szintnövekedés helyett mindössze 17 centit mértek.
Annak a víztömegnek, amely a Duna középső szakaszának felső részén ostromolja a partokat, természetesen ide is meg kell érkeznie. Felmerül azonban a kérdés, mennyi marad belőle, mire ideér. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis a Duna Budapestnél mért vízhozama lényegesen magasabb szokott lenni az újvidékinél. Ide kívánkozik az a megállapítás is, hogy ilyen magasra hágó árhullám még sohasem volt ilyen rövid élettartamú, és sohasem loholt nyomában ennyire gyors és erőteljes apadás. Legalábbis nem az évnek ebben a szakaszában.
A Dunán hirtelen kialakuló, váratlan és keletkezésének eredetét nehezen megmagyarázható árhullámokkal a vizes szakma már huzamosan ideje foglalkozik. Előidézőit a folyó felső szakaszán kialakított sokféle rendeltetésű vízlépcsőkben és tározókban kell keresni. Ezek víztartalékai nem túlságosan magasak, de sok – és egyre több – van belőlük. A bőséges csapadékot, hóolvadást, mindkettőt… követően hamar telítődnek, ezért igyekeznek megszabadulni vízfeleslegeiktől. A hosszú időn át halmozott vízkészlettől rövid időn belül szabadulnak meg. Aztán amikor sorozatosan egymásra engedik feleslegeiket, a folyón olyan árhullám alakul ki, amely természetes körülmények között nem jöhet létre. Az ilyen árhullámokra rövidségük mellett a – mondjuk így – nyúlékonyság is jellemző. A felső szakaszokon mért abszolút értékek az alsó szakaszokon nem szoktak ismétlődni, hanem bőven azok alatt maradnak. Reméljük, ezt most is betartják. A végsőkig leegyszerűsítve ez a jelenség rakta címoldalakra a vízállás-jelentéseket.
A hidrológiai helyzet az óránként frissített honlapok szolgáltatta adatok alapján egyre tisztul. Csakhogy éppen ezekben az órákban érkezik tájainkra a zavaros.
