A Szerbiában kapható gyógyszerek 5–10 százaléka illegális módon kerül az országba, a becslések szerint az orvosságok mintegy 10 százaléka hamisítvány, az interneten keresztül megrendelhetőnek a fele gyanús, feltehetően szalmonellával fertőzött babatea került forgalomba, kivonták a Reductil fogyókúrás pirulát a patikákból, mert súlyos szívpanaszokat okozhat...
Ilyen, és ehhez hasonló híreket olvashattunk, hallhattunk az elmúlt napokban, hetekben. Hogy ezek mennyire voltak megalapozottak, sajnos nagyon nehéz kideríteni, leellenőrizni, mert, amint azt egy gyógyszerforgalmazó bizalmasan megjegyezte: aki kutatni szándékozik a témában – amit mi újságíró nyelven oknyomozó riportnak nevezünk – az legjobb, ha mielőbb életbiztosítást köt magának!
Nos, hogy beteg a szerbiai egészségügy, azt valamennyien tudjuk, naponta tapasztaljuk. A gyógyszerekkel való ellátást illetően sem jobb a helyzet, hiszen nem egyszer fordul elő, hogy az az orvosság, ami tegnap még a pozitív listán szerepelt, ma már nem kapható térítésmentesen (lásd Nebilet), állítólag van olyan gyógyszer, amiért a vajdasági páciensnek fizetnie kell, a belgrádi betegnek nem, ugyanaz az orvosság 2 mg-os kiszerelésben ingyenes, az 1 mg-osért azonban már fizetni kell, és sorolhatnánk tovább a jogos panaszainkat, észrevételeinket, a furcsaságokat.
Svetlana Vukajlović, a Köztársasági Egészségbiztosítási Intézet igazgatója azt mondja, hogy a világon nem létezik tökételes egészségügyi rendszer, legalábbis olyan nem, amellyel minden beteg elégedett lenne. Európa egészségügyi rendszereinek zöme az átalakulás folyamatát éli, az egészségügyi alapok keresik a legjobb, legelfogadhatóbb módját, hogyan tegyenek eleget az elvárásoknak, miközben növekszik a lakosság átlagéletkora, ami magával hozza azt a tényt is, hogy mind több a beteg ember. Ugyanakkor a gyógyászat fejlesztése és korszerűsítése egyre drágább. Példa erre a gyógyszerkutatás is, az originális gyógyszereket a vállalatok több évtizedes munkával, nagy szellemi és anyagi ráfordítással fejlesztik ki. Átlagban 12–14 év kutatási-fejlesztési munka és 0,5-1 milliárd amerikai dollár kell ahhoz, hogy egy hatóanyag-molekula originális gyógyszerré válhasson.
Vukajlović asszony szerint egy olyan egészségügyi rendszer fenntartása, mint a szerbiai – ahol évente csaknem 300 eurót kell előteremteni fejenként – nem egyszerű dolog. Tudni kell azt is, hogy az országban 1,2 millióra tehető a munkanélküliek száma. Ők nem járulnak/járulhatnak hozzá az egészségügyi kassza feltöltéséhez, ugyanakkor betegbiztosításra jogosultak. Az országban az átlagfizetés 30 000 dinár, ami azt jelenti, hogy egy foglalkoztatott után havonta átlagban 6000 dinár kerül a közös kasszába, amiből nemegyszer egy 4 tagú család egészségügyi költségeit kell fedezni, köztük természetesen a gyógyszerekét is. Felmerül tehát a kérdés, hogyan lehet rendszabályozni mindezt, hogy összhangban legyen az idevágó uniós törvényekkel, a Kereskedelmi Világszervezet követelményeivel. Nos ezzel a céllal hozta meg a szerb kormány ez év februárjában a gyógyszer- és a gyógyászati eszközökről szóló törvény javaslatát, melyről most folyik a vita a szerbiai képviselőházban.
Mit irányoz elő a jogszabály? A többi között kiviteli feltételeket kíván teremteni a hazai gyógyszergyárak számára, továbbá, hogy a termelők szabadon alakíthassák a nem vényköteles orvosságok árát, könnyebben juthassanak a termékek forgalmazási engedélyhez, ne csupán egy szűk körhöz tartozó vállalatnak legyen gyógyszerbehozatali joga, hogy elismerjék a külföldön kiadott tanúsítványokat, csökkenjen a gyógyszerek piacra kerülésének ideje, és egyszerűbb legyen a behozatal és a kivitel is.
A képviselőház ellenzéki képviselői számos megjegyzést tettek a törvényre és az illetékes minisztérium munkájára. Szerintük az új törvény a gyógyszerbehozatali lobbi érdekeit szolgálja, nem pedig a betegekét, meghozatala végzetes lehet a hazai gyógyszergyártók számára, illetve a felkínált megoldások nem nyújtanak biztonságot sem a polgároknak, sem a termelőknek, de még a forgalmazóknak sem.
Hogy ezek után mire számíthatunk? Egyenlőre csupán találgathatunk. Az tény azonban, hogy a válság, a szegénység nyomán kialakult helyzetben amúgy is nő a betegek száma. A napi felhalmozódott problémákkal szembenéző lakosságnál fokozottan jelentkeznek a kisebb-nagyobb nyavalyák, és olyan betegségek, mint a szívritmus-zavarok, gyomorpanaszok, pszichoszomatikus, a helytelen táplálkozás, stresszes életmód okozta súlyos bántalmak.
A gyógykezelésben nagyon fontos tényező a bizalom. A minapi hír, miszerint Tomica Milosavljević egészségügyi miniszter gerincét nem itthon, hanem egy müncheni klinikán műtötték meg, engem elbizonytalanított. Közvetlen környezetemben ismerek olyan személyt, akinek hatszor műtötték a csípőjét, és miután már annyira elfertőződött, az újvidéki orvosok csak vonogatták a vállukat, de senki se vetette fel a külföldi műtét lehetőségét. A páciens végül egy osztrák klinikán a saját költségén megműttette magát – az utolsó pillanatban mentették meg az életét.
