2024. október 13., vasárnap

MagyarZó Pistike messéi

Atata heti elmélkedésének a tárgya a mesterséges intelligencia fejlődése volt, ami már uopste nem a jövő zenéje, hanem a kemény valóság, hiszen életünket áthatják az okos eszközök, az eszes robotok és a bölcs alkalmazások. Ám amíg egyeseket elbűvöl ez a tudományos fantasztikumba illő gépevolúció, mások pedig totál be vannak rezelve a jelenségtől, addig a fater részben filozofikus, részben pedig gyakorlatias hozzáállással viszonyul a kérdéshez.

– Ahogy elnézem a dolgok alakulását, Tematild – merenge az öreg –, az új hatalmasoknak hamarosan már uopste nem lesz szükségük dolgozókra, mert a munkát majd a mesterséges intelligenciára bízzák. Az nem fogja őket munkásjogokkal szekírozni, tucatnyi ember helyett fog lankadatlan erővel gürizni, nem megy évi zabadságra, nem kell utána biztosításokat fizetni, nem lesz szüksége ebédszünetre, nem jár a klotyóra, egyszóval: tökéletes munkaerő!

– Lehet, Tegyula, hogy a hús-vér dolgozók kicsit tartanak ettől a zuper konkurenciától, de én már irtó kíváncsi vagyok azokra a robotokra – vallá be a muter –, amelyeket vagy akiket arra programoznak a zokos informatikusok, hogy napi tizenkét-tizennégy órán át szedjék a krumplit, trágyázzanak, permetezzenek, metsszék a venyigét vagy éppen szüreteljék az őszibarackot!

– A kapáló robot még talán nem jelent nagy veszélyt – töprenge atata –, legfeljebb kupán vág a kapával, ha az útjába kerülsz, de egy jogi tanácsadó, egy személyi asszisztens vagy egy újságíró már más tészta. Az úgy van megalkotva, hogy kénytelen gondolkodni, s olyan döntéseket hozni, amelyeknek másokra nézve is következményeik vannak.

– Ezek szerint a mesterséges intelligencia elterjedésével Zerbia elveszítheti mostani jellegét – állapítá meg az épp betoppanó Zacsek. – Merthogy most teljesen az Alan Ford-képregény zellemiségében létező zabad ország! Itt aztán senkit sem lehet rákényszeríteni arra, hogy a saját fejével gondolkodjon, ha ő azt nem akarja!

– Jobbára a máséval gondolkodók miatt vannak irtó nehéz helyzetben a firkászok is – sóhajta az öreglány –, a munka érzékenysége és specifikussága gyakran szinte tudatmódosított állapotot eredményez az érintetteknél, amihez nehezítő körülményként társul az állandó nyomásgyakorlás, és az elvárás, hogy szinte zalagmunkásként robotoljanak.

– Szó mi szó, nehéz manapság a sajtómunkások helyzete felénk – bólogata a fater. – De ha belegondolunk, humoristának sem könnyű lenni Zerbiában, a politikusok néha olyanokat jelentenek ki, hogy az komoly konkurenciát jelent a zegény viccmestereknek.

– Azok, akik nem tudnak magukon nevetni, meghagyják ezt a feladatot másnak – bölcselkede a Zacsek.

– Van benne valami – érte egyet amama. – Képzeljétek, nemrég azt hallottam, hogy a migránsáradat felturbózta a papucsipart Zerbiában!

– Az, aki ezt mondta, nem sok migránst láthatott életében – jegyzé meg az öreg –, legfeljebb tévében, különben tudná, hogy a többség bakancsban és tornacipőben érkezik.

– Száz zerencse, hogy az emberek nem féltik munkahelyeiket a jövevényektől – vakará a fejét a Zacsek. – Olvastam nemrég, hogy Zerbiában számos jól jövedelmező munkahelyet kínálnak, amelyekhez a munkaadók semmilyen végzettséget, sem pluszképességet nem kérnek. Egy szakács 150 ezer, egy pincér 120 ezer, egy adminisztratív munkás 150 ezer, egy sofőr 330 ezer, egy telefonos operátor pedig 200 ezer dinárt is megkereshet havonta.

– Mindenki hüje, aki évekig tanul a diplomáért, amikor anélkül is milyen zépen lehet boldogulni – szalada ki a muter száján, de amikor rám nézett, azt mondta, felejtsem el, amit most hallottam.

– A telefonos operátorról jut eszembe, Tematild – újságola atata –, a múltkorában felhívott egy kedves női hang a bankból, és csilingelő hangon megpróbált rábeszélni egy cefetül kedvezményes hitelre, ám mondtam neki, hogy napestig próbálkozhat, engem ugyan nem fog rávenni, s jobban teszi, ha kitörli ezt a telefonszámot a rendszerből, mert csak idővesztés lesz hívnia.

– Biztos vagy te abban, Tegyula, hogy nő volt a telefonáló?! – adá hangot gyanújának az öreglány. – Lehet, hogy mesterséges intelligencia! Kompjúter által kreált búgó női hang, amelynek könnyebben beadja a derekát a férfiember.

– Most, hogy mondod – gondola bele a fater –, lehet benne valami, hiszen a salterusák általában nem szoktak ilyen kedvesek lenni, sőt, rendszerint olyan mordak, mintha épp akkor haraptok volna kettőbe egy fonnyadt fokhagymát.

– Jól megmondta, zomzéd annak a némbernek, legyen akár hús-vér, akár csipben lebegő köd – helyesele a Zacsek. – Csínján kell bánni a bankokkal, mert csőbe húzzák az embert, és aztán nem tud tőlük zabadulni. Én még a bankautomátot se használom, mert mindig attól tartok, nehogy bekapja a kártyát vagy a pénzt, és aztán napokig írhatom a kérvényeket. A legzörnyűbb, hogy a végén még majd nekem kell hálásnak lennem, amiért többnapos késéssel, önhibámon kívül, megkapom a saját pénzem. Jól mondta majd’ száz évvel ezelőtt Brecht a Koldusoperában: „Semmi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest!”

– Visszakanyarodva az oktatáshoz – ismerteté amama –, egy csapat ausztrál diák beperelte egyetemét, mert haszontalannak tartják az ott tanultakat.

– Meg is értem őket, én is irtó sokra mentem azzal, hogy az elemiben megtanultam a Dojráni-tó halállományát – csóvála a fejét az öreg. – A paralelepipedon térfogatának kiszámítása helyett is megtaníthatták volna velünk például a kamatszámítást, hogy ne érezzük totál ostobának magunkat, amikor ide-oda ugrál a hitelrészlet.

– Az a baj, hogy az oktatási rendszerünk nem a gyakorlatban használható tudásra összpontosít, hanem az információkat halmozza, mintha nem is az életre, hanem egy kocsmakvízre készítené fel a diákokat – magyaráza a Zacsek.

– Én azt sajnálom, hogy a suliban sohasem ejtettünk szót az egyszerű, hétköznapi dolgokról – ábrándoza a muter –, például, hogyan kell kenyeret sütni, vagy hogyan védekezzünk a huzattól. Nemrég olvastam, hogy a huzat súlyos egészségügyi problémákat okozhat. A kínai tradicionális gyógyászat szerint számos betegség egyik fő okozója: növeli a kockázatot a fejfájás, a fülfájás, a megfázás, a köhögés, az asztma, a bronchitis megjelenésére.

– A kínaiakról jut eszembe – mondá atata –, a vezetés aggódni kezdett a népességcsökkenés miatt, ezért különféle intézkedésekkel igyekszik növelni a szülési kedvet.

– Odajutunk, hogy nincs elég kínai?! – ütköze meg az öreglány.

– Úgy látszik, hogy egyre kevésbé szaporodnak, és egyre többet okoskodnak – agyala a Zacsek. – Száz vuhani tudós nemrég a Holdon kiépítendő infrastruktúráról tárgyalt. Egy mérnökcsapat máris olyan robotok elkészítésén dolgozik, amelyeknek az lesz a feladatuk, hogy téglát készítsenek a Hold talajából. Mivel a kínai nagyfal állítólag a Holdról is látszik, lehet, majd a holdtéglából készülő építmény a Földről is látszani fog.

– Hacsak nem viszik azt át a Hold árnyékos oldalára – csipkelőde a fater.

– Ez mind zép és jó – ámuldoza amama –, de halljátok, ezek a kínaiak végül még a Holdra is elviszik a koronavírust!

Pistike, tudását természetes intelligenciával gyarapító holdturista