2024. július 21., vasárnap

MagyarZó Pistike messéi

Misike osztálytársam a héten a papájával Noviszádon járt a szájámon, ahol irtó klassz dolgokkal találkozott: gyönyörű jószágokat látott, köztük a Miskó névre hallgató óriásbikát; megkóstolt sok házi finomságot; a kiállított csúcsmodern mezőgépek közt megcsodált számos távvezérlésű zupermasinát és beült néhány olyan totálfatál traktorba, amelyben komputer meg klíma van, s ha úgy tetszik, akkor beprogramozod és magától elvégez minden munkát, te pedig nyugodtan bírsz a kabinban fészbukozni vagy tiktokozni. El is mondtam atatának, hogy mi mindent messélt Misike. Tátott szájjal hallgatta végig a beszámolómat, majd elismerően megjegyezte, hogy ezek szerint ez a manifesztáció bizony egy valóságos Paraszt Disneyland! No de a Misike által sokat emlegetett mezőgazdasági vásár mellett még annyiféle gyülekezésről hallottam az utóbbi napokban, hogy megfordult a fejemben, ha már a zemberek ennyire zabadon járnak-kelnek, megtörténhet, hogy elmúlt a koronavírus-járvány. Meg is kérdeztem a zősöktől, hogy mi a szitu.

– Sajnos még nem tartunk ott, Tepisti – sóhajtá amama, és megsimogatá a buksi fejemet. – Sőt, a zakértők szerint a járvány sokáig el fog tartani, először is azért, mert sokan elutasítják a védőoltást, másodszor a vírus folyamatos mutálódása miatt, harmadszorra pedig a fegyelmezetlen életmódunk következtében.

– Jól gondolkodik a gyerek – ismeré el az öreg. – Káo maszkot kell hordani, tartani a távolságot meg kerülni a nagy összejöveteleket, aztán pedig a média teli van tömeges rendezvényekről szóló tudósításokkal. Először büszkén felvonultak a melegek. Aztán tüntettek az antiglobalisták és az antivaxerek, még csak a laposföldesek hiányoztak, hogy ki legyen a teljes csapat.

– Őmiattuk nem vezették még be a védettségi igazolványt – spekulála az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Biztos keresik a mindenki számára elfogadható megoldást.

– Ami mindenkinek megfelel, igazából senkinek sem felel meg – okoskoda a muter.

– No meg az ügyvédek is tüntettek amiért a Legfelsőbb Semmítőszék gyakorlatilag megváltoztatta a bankkölcsönök illetékeivel kapcsolatos korábbi jogi állásfoglalását – mondá a fater.

– Nem csoda – magyaráza a Zacsek –, az új határozat kimondja, hogy a bankoknak jogukban áll megfizettetni szolgáltatásaik költségét.

– Nyilván attól tartanak, hogy elveszítik a klienseiket – rosszmájuskoda az öreglány.

– Mint ahogyan az is lehet, hogy ismét olyan megoldásokat próbálnak bevezetni a honi jogrendszerbe, amely a bankszektornak és a pénzügyi hatalomnak kedvez – jegyzé meg atata.

– És azt hallották, hogy újabb csetepaté volt a zerb–kozovói határon? – kérdé a Zacsek. – Ezúttal a rendszámtáblák miatt. Még állig felfegyverzett különleges rendőröket is kivezényeltek a helyszínre!

– A kölcsönösség elvére hivatkozva az ottani hatóságok úgy kezdtek viselkedni, ahogyan az itteniek már évek óta viselkednek – legyinte az öreg. – Ha ti nem ismeritek el a miénk, mi sem ismerjük el a tiétek!

– Amennyire vissza tudok emlékezni, ott sosem volt rend, folyton találnak okot az összetűzésre – dünnyöge amama. – Hol az egyik fél, hol a másik csinálja a feszkót, a lényeg az, hogy mindig áll a bál!

– A járművekről jut eszembe – válta témát a Zacsek. – Láttam egy hírt arról, hogy Belegrádban a pók elvitt egy rendőrautót. Merészelje még valaki azt állítani, hogy nem jogállamban élünk!

– Már senki sincs biztonságban! – kuncoga a fater. – Kár, hogy arról nem érkezett hír, vajon a szokásos tarifát kellett kifizetni a jármű kiváltásához, vagy a felek kéz kezet mos alapon elintézték az ügyet.

– A zellenzékiek is valamiféle biztonságra vágynak a választásokkal kapcsolatban – így a muter –, ám kétségkívül nem tetszik nekik a dolgok alakulása, mert egy részük nem folytatja tovább az EU-képviselők közvetítésével zajló pártok közötti párbeszédet.

– Sosem lesznek ideálisak a választási feltételek – nyugtáza a Zacsek. – Egy, a napokban végzett közvélemény-kutatás szerint a zerbiai fiatalok háromnegyede úgy véli, hogy a választások nem szabadok és tisztességesek. A zellenzéknek ennek tudatában kellene valahogy felvenni a küzdelmet, és megtalálni a módját magához édesgetni potenciális szimpatizánsait.

– Azt mindenesetre meg kell hagyni, hogy a zellenzék eddig nagyon jól titkolja a terveit és az elképzeléseit – összegezé atata.

– Feltéve, ha egyáltalán rendelkezik ilyennel – fűzé hozzá az öreglány.

– Igaza van annak, aki azt állítja, hogy nekünk sose jó semmi – gondola bele a Zacsek –, mindig valami hiányzik: olaj, cukor, liszt, élesztő, benzin, WC-papír, ellenzéki program…

– A közösségi oldalakon újabban mindenki a zegény Kormányos Annát támadja – messéle a fater –, azért, mert állítólag 1200 dollár értékű cipőt hord. Bezzeg, ha slamposan járna, vagy cucujkásan öltözködne, akkor azért gúnyolódnának! Azt mondják, hogy a kormányfőnek nincs társadalmi érzéke, mivel a cipellője négy minimálbért ér, meg azt firtatják, hogy vajon az egész havi bérét odaadta egy pár lábbelire, vagy egyéb bevételből származó pénzből vette azt.

– Pedig a magyarázat erre a vásárlásra az elhangzott vádakból is kilogikázható – csodálkoza a muter. – Ha Zerbiában milliók kijönnek a minimálbérből vagy az átlagkeresetből, miért ne tudná ezt maga a kormányfő is megtenni?! Szóval, ő is szerényen él, mint a többi állampolgár, ám mivel neki nagyobb a fizetése, minden hónapban félre tud tenni belőle, és az így megspórolt pénzből tud vásárolni magának egy méregdrága fancy cipellőt!

– Én meg úgy vagyok vele, hogy mindenki rendelkezik valamivel, amivel felhívja magára a figyelmet – bölcselkede az öreg –, valaki a megjelenésével, valaki a kisugárzásával, valaki a beszédkészségével, valaki az okos ötleteivel, valaki meg az öltözékével.

Amiről a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.

– Drágám, szeretném, ha elvinnél Párizsba, hogy vegyek magamnak egy táskát, egy téli kabátot meg egy pár csizmát – mondja a feleség a férjének.

– No de miért kell ehhez Párizsba utazni?! – értetlenkedik a férj. – Itthon is megvásárolható mindez.

– Csak ezt akartam hallani – mosolyodik el a feleség.

– Hallod, Tegyula – gondola bele amama –, most, hogy már beköszöntött az ősz, és az idő is meglehetősen hűvösre fordult, nekem is szükségem lenne néhány új meleg cuccra.

– Tán csak nem fázol, Tematild – ugratá az öreglányt atata –, alig néhány hete még a hőségre panaszkodtál.

– Szó mi szó – ismeré el a muter. – De inkább azt áruld el, lesz még az idén meleg, Tegyula?

– Attól tartok, Tematild, hogy most már csak akkor, ha fizetünk érte – válaszola a fater.

– Ne csüggedjen, zomzédassszony – jegyzé meg a Zacsek. – A meteorológusok előrejelzései szerint napsütéses októberre számíthatunk, olykor még akár 30 fok is lehet. Mondtam is a zanyósomnak: Mama, ne aggódjon az időjárás miatt, hamarosan megérkezik a maga ideje: a vénasszonyok nyara!

Pistike, simicipőben traktorozó víkendlázadó