Képzeljék, csoda történt! Hétfőn este cseperegni kezdett az eső. No nem nagyon, nehogy még megvádolják, hogy túlzásba viszi a mutatványt, csak épp annyira, hogy megnyugodhassunk, nem tűnt el végleg, még mindig létezik, csak egy kicsit várat magára. Amint kissé fellélegeztünk, nyomban abba is hagyta a szemerkélést. A zősök abban bíztak, hogy ez a néhány csöpp eső egy nagyobb zuhé előhírnöke volt, de a hőség gyorsan rácáfolt reményeikre, néhány nap szeledálás után újra teljes erővel bedurrant a kánikula. Száz szerencse, hogy a hétvégén megkezdődik az új idény az angol legfelsőbb osztályú focibajnokságban, a Premier League-ben, és lesz hol kiengedi a gőzt. A zősöknek megvan az állandó programjuk erre.
– Azt olvastam a sajtóban, Tematild, hogy az EU számára Zerbia felvétele kulcsfontosságú az unión belüli egyensúly fenntartása miatt – számola be atata.
– Látszik, hogy uborkaszezon van, Tegyula – felelé az öreglány –, a firkászoknak van idejük ilyenekről okoskodni.
– Ahogy mondod, Tematild – bólogata a fater. – Egyensúly ide vagy oda, úgy tűnik, hogy az EU nélkülünk is meglehetősen kiegyensúlyozott, nekünk meg nem annyira sietős a dolog.
– Engem inkább az érdekel, Tegyula, mikor szavazunk majd! – morfondíroza amama.
– Hamarosan! – ismerteté az öreg. – A Vučko szerint 15-25 napon belül kiírják az előrehozott parlamenti választásokat. És a kijelentése óta már eltelt néhány nap.
– Mondott már a zállamfő ezt-azt, ami aztán vagy úgy lett vagy nem – csóválá a fejét a muter.
– Ezúttal azt is hangsúlyozta – hívá fel a figyelmet atata –, csak nehogy valakit meglepjen a választások kiírásának a gyorsasága.
– Attól tartok, ezzel már jó néhány hónappal elkésett – élcelőde az öreglány.
– A zelemzők pedig már a lehetséges listákat találgatják – közlé az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Ki kivel igen, ki kivel nem. Közben zajlik a taktikázás, no meg a fúrás és kavarás.
– A pártelnök Ivica már beharangozta, hogy a zocik egyedül vesznek részt a szavazáson – tájékoztata a fater. – Vagyis nem a haladókkal közösen.
– No de mi ebben a pláne?! – álmélkoda amama. – Mindig is külön listán vettek részt a parlamenti megmérettetésen.
– A Vučko némi pátosszal bejelentette – taglalá a Zacsek –, hogy ez azt is jelenti, hogy a haladóknak egyedül kell nyerniük.
– Szerintem úgy kalkulálnak, hogy így több szavazathoz juthatnak – spekulála az öreg. – Annyi tutifix, hogy az Ivicáék nem szeretnének ellenzékben lenni.
– Ez nekem egy jó előre megírt forgatókönyv szerinti drámázásnak tűnik – gondola bele a muter.
– Ha már itt tartunk – mondá a Zacsek –, azt a zokosságot olvastam a minap, miszerint, ha a híres angol drámaíró, a Sexpír ma Zerbiában élne, nem is írna tragédiákat, csak jegyzetelne.
Amiről atatának a következő vicc jutott az eszébe.
A vizsgán történt az alábbi párbeszéd.
– Professzor úr, ugye nem fog megbuktatni ebből a drámatörténetből?
– Miért ne buktatnám meg? Egy szót sem tudott mondani Shakespeare-ről!
– De hát ez egy igazi dráma, professzor úr! Érezze a súlyát!
– A vizsga hallatán egyet csavart a gyomrom, a dráma kapcsán pedig eszembe jutott, hogy a napokban a Belegrádi Egyetem nagyot zuhant a híres sanghaji listán – merenge az öreglány.
– Egyeseknek egyértelmű, hogy csakis a tiltakozó egyetemisták tehetnek erről az esésről – szögezé le a Zacsek.
– Azért ítélkezés előtt nem ártana tudni, hogy a rangsorolásnak semmi köze a hallgatókhoz és az oktatáshoz, ellenben annál több van a karokon zajló tudományos tevékenységhez – jegyzé meg a fater. – Ezen a ponton illene azon is elgondolkodni, hogy az állam mennyit fektet a tudományba és a kutatásokba, és miért nem serkenti jobban a tudományos munkát.
– Amint látjuk – összegezé amama –, a zilletékesek magukba szállása helyett, a hír, mint Zerbiában egyébként minden, nyomban napi politikai téma lett.
– Vannak, akik azon aggódnak, hogy emiatt majd kevesebb lesz a külföldi beruházó az országban – tudatá a Zacsek.
– Aligha hiszem, zomzéd, hogy a külföldi beruházókat annyira érdekelné a hazai tudomány állapota – epéskede az öreg. – Attól tartok, hogy a befektetőket sokkal inkább az olcsó munkaerő vonzza ide.
– A zokosok szerint Zerbiában már nincs is olcsó munkaerő – emlékezteté a muter.
– A pénzügyis Kis Szinisa a napokban bejelentette, hogy jövőre 600 euró lesz a minimálbér! – világíta rá a Zacsek.
– Sőt 2027 végéig a 650 eurót is elérheti! – fűzé hozzá atata. – A többi fizetés meg káo arányosan követi.
– Hiába növelik az alapbért, ha a munkaadók különféle trükközésekkel az egyéb juttatásokat lecsípik – sóhajta az öreglány.
– A szívemből szólsz, zomzédasszony – dünnyöge a Zacsek. – Engem egyenesen frusztrál a közbeszéd a folyamatos béremelkedésről, merthogy engem sose érint!
Aminek kapcsán a fater elmessélt egy vicces párbeszédet.
A főnök behívatja az egyik munkást az irodájába, és így szól hozzá:
– Önnek az utóbbi időben csökkent a teljesítménye.
Mire a dolgozó:
– Próbálom összhangba hozni a fizetésemmel.
– Fel a fejjel, ha így folytatják, mire nyugdíjba megyünk, az ezer eurót is eléri majd a minimálbér – csipkelőde amama.
– Nemrég találkoztam egy olyan kimutatással, hogy felénk a férfiak átlagosan 16, a nők pedig 21 évig élvezik a nyugdíjat – szemlélteté a Zacsek.
– Halljátok, attól tartok, hogy mire mi sorra kerülünk, úgy kitolják a nyugdíjkorhatárt, hogy esélyünk sem lesz ennyi ideig élvezni a nyugdíjat! – elmélkede az öreg.
– Annál tovább fizetjük majd a belevalót a nyugdíjalapba! – zsörtölőde a muter.
– Nyugdíjalap?! Az meg mi fán terem?! – trollkoda a Zacsek. – Vannak, akik ledolgoznak negyven évet, és aztán azt hiszik, hogy az épp aktuális politikai vezető biztosítja nekik a nyugdíjat.
– Hát az ilyenekkel meglehetősen könnyű elhitetni mindenféle ingyom-bingyomot – ada hangot véleményének atata.
– No de azért ők erre rá se rántanak – állapítá meg az öreglány. – Hogy szépen fogalmazzak: nem nyomasztja őket a szükséges tudás terhe.
– Előbb-utóbb aztán szép lassan egyeseknek közülük csak kinyílik a szemük – konstatálá a Zacsek. – Ámerikában a Trampli népszerűségi mutatója úgy zuhan, mint a honi bérek reálértéke. A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint már a lakosság kétharmada nem bízik benne.
– Amennyire kiszámíthatatlan, nekem európai szemmel az a fura, hogy a jenkik egyharmada még mindig bízik benne – csodálkoza a fater.
– Különös hely az az Ámerika – nyugtázá amama. – A héten a szövetségi államok több mint a fele bírósági hadjáratot indított a Meta óriásvállalat ellen, mert szerintük „szándékosan tervezett függőséget okozó közösségi platformokat, amelyek veszélyeztethetik a gyerekek lelki egészségét”.
– Mit követelnek? – kérdé a Zacsek.
– Potom 1,4 billió dollárnyi kártérítést – válaszola az öreg –, meg hogy változtasson a vészbuk és az insta működtetésén, például szüntesse meg a lájkszámlálás lehetőségét.
– No de ez miért zavarja őket?! – értetlenkede a Zacsek.
– Azért, mert ha valakinek az új frizurája 273 lájkot kap, a másik pedig csak 15 tetszikélést gyűjt össze, akkor utóbbi könnyen depibe eshet – magyarázá a muter. – Egy tini hajlamos ebbe lelkileg belebetegedni.
– Nemcsak a tini! – legyinte a Zacsek. – A kedves anyósom név szerint tudja, hogy az ismerősei közül ki mindenki nem tetszikelte a megosztott virágos képeit, és azok posztját legközelebb ő sem fogja lájkolni!
Pistike, esőváró tudóspalánta
