A szerbiai hírportálokon az olvasók gyakran találkozhatnak olyan hírekkel, amelyek szerint emelkednek a bérek, nő a minimálbér összege és lassul az infláció. Ezek valóban kedvező gazdasági fejlemények, sok ember azonban a mindennapokban nem érzi a hatásukat.
Például az átlagbér nem mindig tükrözi pontosan, hogy mennyit keres egy átlagos dolgozó. Erről a mediánbér ad jobb képet, amely megmutatja, hogy a munkavállalók egyik fele ennél többet, a másik fele pedig kevesebbet keres. Szerbiában májusban a nettó átlagbér 118 398 dinár volt, miközben a medián nettó kereset 93 277 dinárt tett ki. A két adat közötti nagy különbség azt jelzi, hogy a magas fizetések jelentősen megemelik az átlagot, miközben a dolgozók többsége ennél jóval kevesebbet keres. A bérek között tehát továbbra is nagyok a különbségek. A háztartások költségvetését emellett még mindig erősen terhelik a megélhetési kiadások, ezért a gazdasági növekedés előnyeit nem minden család érzi egyformán. A legfontosabb kérdés ezért nemcsak az, hogy javulnak-e a gazdasági mutatók, hanem az is, hogy ezekből mennyit éreznek a Szerbiában élő polgárok a mindennapokban.
A fizetések között ágazatonként is jelentős különbségek vannak. A legmagasabb fizetéseket továbbra is az IT-szektor nyújtja, 2026 májusában 295 418 dináros átlagos nettó keresettel. A légi közlekedésben dolgozók átlagosan 265 257, a kutatás-fejlesztés területén foglalkoztatottak pedig 220 046 dinárt vihettek haza. Ezzel szemben az egyéb személyi szolgáltatási ágazatban, mint például a szépségápolás, az átlagbér mindössze 69 199 dinár volt, a vendéglátásban 70 138, míg a kereskedelemben 99 664 dinár.
A bérek közötti különbségek nemcsak az egyes ágazatok, hanem a közszféra és a magánszektor között is jól láthatók. A Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint májusban a közszférában dolgozók átlagos nettó bére 123 511 dinár volt, míg a magánszektorban 116 319 dinár. Vagyis a közszférában dolgozók átlagosan mintegy 7200 dinárral többet kerestek. A közszférán belül is vannak eltérések. Az államigazgatásban és a közvállalatoknál magasabbak az átlagbérek, míg az önkormányzati közigazgatásban alacsonyabbak. Az egészségügyben, a szociális ellátásban, az oktatásban és a kultúrában dolgozók átlagkeresete is meghaladta a 120 ezer dinárt. Az említett számok jól mutatják, hogy bár országos szinten tovább emelkednek a bérek, a különböző ágazatok és foglalkozási csoportok között továbbra is jelentős eltérések vannak.
A bérek alakulásának egyik fontos mutatója a minimálbér, amely elsősorban az alacsonyabb keresetű dolgozók helyzetéről ad képet. Szerbiában 2026 januárjától a nettó minimálbér óránként 371 dinár. Egy átlagos, 176 órás munkahónappal számolva 65 296 dinár, vagyis csaknem 558 euró. Ez éves szinten csaknem 21 százalékos emelkedést jelent, európai összehasonlításban azonban a szerbiai minimálbér továbbra is az alacsonyabbak közé tartozik.
A bruttó minimálbér alapján Szerbia több régiós országtól is elmarad, bár a vásárlóerőt figyelembe véve a különbségek valamivel kisebbek az eltérő árak miatt. A minimálbér emelkedése javítja az alacsonyabb keresetű munkavállalók helyzetét, a fejlettebb országok bérszintjéhez való felzárkózás azonban még hosszabb folyamat lesz.
A lakosság anyagi helyzetét természetesen nemcsak a bérek, hanem az árak alakulása is jelentősen befolyásolja. A Szerb Nemzeti Bank adatai szerint az éves infláció júniusban 2,7 százalékra csökkent, elsősorban az élelmiszerárak mérséklődése miatt. Az alapinfláció ugyanakkor 4,6 százalék volt, ami azt mutatja, hogy az árak emelkedésének üteme a gazdaságban még nem lassult le teljesen.
Az infláció lassulásának ellenére sok szerbiai család továbbra is jelentős anyagi terhekkel küzd. Ezt jól mutatják a háztartások bevételeiről és kiadásairól szóló adatok. A Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint 2025-ben a szerbiai háztartások átlagos havi bevétele 109 136 dinár volt, miközben az átlagos fogyasztási kiadás 109 787 dinárt tett ki. Ez arra utal, hogy egy átlagos háztartás bevételei és kiadásai szinte teljesen kiegyenlítették egymást, vagyis sok családnak alig maradt lehetősége megtakarításra vagy váratlan kiadások fedezésére. Mindezt jól mutatja, hogy a háztartások kiadásainak legnagyobb részét továbbra is az alapvető szükségletek jelentik. Ezek közül az élelmiszerre fordított kiadások tették ki a legnagyobb részt, a teljes fogyasztási kiadás 36,6 százalékát. A lakhatásra és rezsire további 16,3 százalék jutott.
A szerb kormány a kedvező gazdasági mutatókra hivatkozva újabb egyszeri támogatásokat jelentett be. A tervek szerint a nyugdíjasok a kapott nyugdíj összegétől függően 20 ezer és 35 ezer dinár közötti támogatást kapnak, a szociális ellátásban részesülők 25 ezer dinárt, a háborús veteránok 10 ezer dinárt, míg minden nagykorú állampolgár egyszeri 6 ezer dináros egyszeri támogatásra jogosult.
Ezek az intézkedések rövid távon segítséget jelenthetnek a családoknak, különösen azoknak, akik jövedelmük jelentős részét alapvető kiadásokra, például élelmiszerre, lakhatásra és számlákra fordítják. Az egyszeri támogatások azonban önmagukban nem oldják meg a jövedelmi különbségeket, és nem helyettesítik a hosszú távon fenntartható béremelkedést vagy a gazdasági termelékenység javítását.
A jelenlegi gazdasági adatok ezért vegyes képet mutatnak. Szerbiában valóban emelkednek a bérek, lassul az infláció, és az állam költségvetési helyzete is kedvezőbbé vált. Ugyanakkor sok háztartás számára továbbra is nehézséget jelent a megélhetési költségek fedezése és a megtakarítás.
A gazdasági eredmények valódi sikerét végső soron az mutatja majd meg, hogy az említett kedvező gazdasági folyamatok (a magasabb bérek, a megemelt minimálbér és a csökkenő infláció) hosszabb távon mennyiben javítják az emberek életszínvonalát.
Nyitókép: Pixabay
