Totál kikészítenek ezek a felnőttek! Folyton arról hadoválnak nekünk, gyerkőcöknek, hogy így kell viselkedni, úgy kell csinálni, ez a jó, az a helyes, aztán meg ők uopste nem azt teszik. Itt van például a zorosz–ukrán csihi-puhi. Ovis voltam, amikor elkezdték lőni egymást! Most meg már szinte legénykének számítok, ugye! A zokosok a napokban megest összeültek, hogy megdumálják a nagy béketervet, amire mindenki áhítozik, közben meg továbbra is röpködnek a drónok, a rakéták meg a fürtös bombák! Eddig azt hittem, hogy csak a szőlőszemek lehetnek fürtön. Lám, mindennap tanul az ember fia valami újat! Akkor is, ha azt mondják ránk, hogy okosteló-nyomkodós nemzedék vagyunk, amely elzárkózva él a négy fal közt, és csak a TikTokon láttunk állatokat meg növényeket.
– Attól tartok, Tematild, hogy fokozódik majd az elidegenedés – jelenté be komoran atata.
– És mire alapozod meglátásod, Tegyula? – érdeklőde az öreglány.
– Arra, hogy zép lassan egyre több munkát vesznek át tőlünk a kompjúterek meg az egyéb gépek – válaszolá a fater –, és mi kénytelenek leszünk mind többet ezekkel a masinákkal kommunikálni.
– Teljesen egyetértek, zomzéd – ada hangot véleményének az éppen betoppanó Zacsek. – A Macut Gyuri kormányos a napokban Dubajban el is dicsekedett vele, hogy „Zerbia a világ legfelkészültebb országai közt van az új technológiai kihívások terén”.
– Kíváncsi vagyok, pontosan mit ért „az új technológiai kihívások” alatt – töprenge amama.
– Azért nem ártana egy kicsit a régi technológiai kihívásokkal is szembenézni – veté föl az öreg. – Mondjuk sok helyen igen elöregedett állapotban vannak a vízvezetékcsövek, jó lenne őket lecserélni, meg hát itt-ott az ivóvíz minőségével sem lehet eldicsekedni.
– Az más tészta – világíta rá a Zacsek –, a kormányos hangsúlyozta, hogy „mindenekelőtt a mesterséges intelligencia” területén vagyunk menők.
– Érdekes, hogy a politikusok egyre többet dicsekednek a mesterséges intelligenciával – gondola bele a muter –, én már örülnék, ha egy kicsit a természetes intelligenciával is elkérkednének.
– Ahhoz nem ártana némileg változtatni az értékrenden, és kozmetikázás helyett ténylegesen megreformálni az oktatást – morfondíroza atata.
– A mi iskoláskorunk óta reformálják, csak sehogyan sem jutnak egyről a kettőre – heccelőde a Zacsek.
– Mert rengeteg energiát fordítanak arra, hogy idillinek mutassák be az iskolai állapotokat – jegyzé meg az öreglány.
– Érdekesebbé kellene tenni a tudást! – ábrándoza a fater. – Nemcsak a suliban, hanem társadalmi téren is! Mondjuk, ha a tévében és a zinterneten nem gyanús értékeket közvetítő celebek lennének a hangadók, hanem tudósok, tanárok, művészek, lehet: kissé megváltozna az értékrend.
– Az a kérdés, kinek lesz ez jó – sejtelmeskede a Zacsek.
– Attól függ, hogy rövid vagy hosszú távon gondolkodnak-e a zilletékesek – csipkelőde amama. – Attól tartok, az, hogy osztályoznak-e vagy sem, rendeznek-e kisérettségit vagy sem, 45 vagy éppen 30 perces lesz egy tanóra, aligha változtat a lényegen.
– Na és félő, hogy az sem sok vizet zavar, ha száműzik a mobiltelefont az óráról – vakará a fejét az öreg –, mert a rafinált kölkök visznek majd kettőt, az egyiket leadják, a másikat pedig majd maguknál tartják.
– No de ezt a lehetőséget azért ne nagyon hangoztasd a Pisti előtt, Tegyula – figyelmezteté suttyomban a muter.
– Felesleges titkolózni, Tematild – legyinte atata –, ezt az ötletet tőle hallottam.
– Nahát! – sóhajta az öreglány, és az elhangzottak kapcsán elmessélé az alábbi viccet.
– Móricka, melyik a kedvenc tantárgyad?
– A kvantumfizika.
– De hiszen ti még nem is tanultok kvantumfizikát!
– Hát éppen ezért!
– Erről a bonyolult tudományról jut eszembe – így a Zacsek –, a Vučko a héten bejelentette, hogy Zerbiában már idén elindulhat a humanoid robotok gyártása.
– Tök fölösleges ilyesmivel vergődni – epéskede a fater –, itt már úgyis sokan úgy viselkednek, mint a humanoid robotok: azt tesznek, amit mondanak nekik; azt gondolnak, amit mondanak nekik; abban hisznek, amit mondanak nekik.
– Ez pont olyan, mint a katonaságban lenni, ott ez a kívánatos magatartásforma – kuncoga a Zacsek – Azt mondják a zokosok, hogy télire a sorkatonaság is visszatér.
– Ebben a felbojdult világban uopste nem örülök ennek a hírnek – zsörtölőde amama. – No de azt áruljátok el, mit tudnak majd ezek a robotok?
– Állítólag főznek, mosnak, vasalnak, Tematild – sorolá az öreg.
– Hallod, Tegyula, már tudom, mit kérek tőled jövőre nőnapra – évőde a muter.
– Képzelem a jövőben mi mindenre lesznek képesek ezek a fránya robotok – merenge a Zacsek, és elmonda egy pikáns viccet.
Az igazgatót meglátogatja egy barátja, de csak egy nagyon szép robottitkárnő fogadja, aki géphangon közli:
– A fő-nököm beteg-állományban van, ha ó-hajtja, azért ki-szolgálom. Ha a jobb mel-lemet fogja meg, ká-vét, ha a balt, akkor te-át szolgá-lok fel.
A barátnak tetszik is a szép robotnő, kíváncsi is, és próbaképpen a szoknyája alá nyúl, de ordítva kapja vissza a kezét.
– A lá-bam között van a ceruza-hegyező. Egyéb-ként a fő-nököm is e-zért van beteg-állományban.
– Ha már témánál vagyunk – közlé atata –, mit szóltok korunk X-aktáihoz, az úgynevezett Epstein-aktákhoz? Nemrég újabb közel három és fél millió oldalnyi dokumentumot, több mint 2000 videót és 180 ezer képet tettek közzé!
– Asszem, jó sok zabadideje kell, hogy legyen valakinek, hogy ebben az információ-óceánban elmerüljön – állapítá meg az öreglány.
– Mindenki böngészi bennük a sajátjait – élcelőde a Zacsek. – És hát fel-felbukkannak bennük ismert arcok, akik ilyen-olyan kapcsolatban álltak a zexuális ragadozóként elhíresült üzletemberrel, akinek a hírek szerint a magánszigeten lévő luxusvillájában jókat partizgattak a nagymenők.
– Már néhány lemondást eredményezett eme akták nyilvánosságra hozása, nyilván az igazságszolgáltatásnak is lesz némi teendője velük kapcsolatban, és hol van még a hárommilliomodik oldal – hüledeze a fater. – Mindenesetre tudjuk: az igazság odaát van.
– Beszéljünk könnyedebb témákról – javasolá amama.
– Olvastam, hogy a gyártó létrehozta az autizmussal élő Barbie babát – tájékoztata a Zacsek.
– De vajon kinek szánták az efféle Barbie-t? – spekulála az öreg.
– Lehet, hogy különösebben senkinek – találgatá a muter –, csak addig is, amíg beszámolnak róla a lapok és a portálok, a figyelem középpontjában van. Lám, mi is róla beszélünk, pedig nekem sosem volt semmilyen Barbie babám.
– Akarod, hogy vegyek egyet nőnapra? – kérdé atata.
– A zerelmetesek napja előbb van – felelé az öreglány.
– Melyik modellt szeretnéd? – faggatóza a fater. – Az irtó slankot, a ducit vagy valami spécit?
– Ha jobban belegondolok, egyiket sem – mondá durcásan amama –, az egyik idegesítene, a másik bosszantana, a harmadik pedig felháborítana!
Az elhangzottakról a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
Egy férfinak munkából hazafelé menet eszébe jut, hogy a kislányának szülinapja van. Betér a legközelebbi játékboltba, és megkérdi az eladót:
– Mondja, mennyibe kerül az a Barbie-baba, ami a kirakatban van?
– Ott van több is. A Tornázó Barbie kétezer dinár, akárcsak a Vásárló Barbie és a Strandoló Barbie is, míg az Elvált Barbie harmincezer dinárba kerül.
A férfi meghökken.
– Miért kerül ilyen sokba az Elvált Barbie?!
– Mert az Elvált Barbie-hoz tartozik még Ken háza, autója és jachtja is.
Pistike, robotokkal babázó telefonbetyár
