Valami zuppermutáns vírus tombol felénk, ojan rémhíreket hallani, amitől a zemberben meghűl a vér: valaki napokig negyven fokos lázban égett, másvalakinek a gyomrát kezdte ki a nyavalya, megint másnak a vérnyomását zavarta össze, a következő páciens napokon át egyfolytában köhögött, és még olyat is hallottam, hogy valaki egyszer csak ukmukfukk elájult! Úgy tűnik, rendesen összekutyulódott a sokféle kórság. Atatát is a múlt hétvégén utolérte valamelyik, egész nap lázasan feküdt, mint egy darab fa, irtó fázott, pedig ő uopste nem fázós, most azonban szó szerint reszketett, meg piszokul hasogatott a feje és levertnek érezte magát. Az öreglány szerint ez azért történt, mert sosem pihen, és mivel a szervezete igényli a pihenést, így kényszerítette rá egy kis szünetre.
– Lehet valami az elméletedben, Tematild – ismeré el a fater –, mert most újult erővel láthatom el tengernyi feladatom!
– Úgy látszik, Tegyula – nyugtázá lemondóan amama –, hogy a lényeget továbbra sem érted.
– Dehogynem! – tromfola az öreg. – Óvakodni kell ezektől az összemutálódott vírusoktól, aminek a legjobb módja, ha távol maradunk a tömeges rendezvényektől, és az olyan helyektől, ahol egyszerre sokan fordulnak meg.
– Nem mintha eddig sok ilyenre jártunk volna – jegyzé meg a muter.
– Az én jelenlétem, remélem, azért még belefér a keretbe – incselkede az éppen betoppanó Zacsek.
– Határeset, zomzéd – vevé a lapot atata –, maradjunk annyiban, hogy kedves társaságunk még nem számít tömegnek.
– A hangsúly a még-en van – értelmezé a hallottakat az öreglány.
– Influenza, nátha, megfázás és minden efféle nyavalya ide vagy oda – mondá a Zacsek –, azért az megnyugtató, hogy nem fenyeget bennünket leprajárvány. Legalábbis ezt olvastam a zújságban.
– Mijen járvány?! – rökönyöde meg a fater. – Az a kórság nem tűnt el végleg a középkorban?!
– Ezek szerint sajnos nem – konstatálá amama. – Nem akartalak efféle hírekkel terhelni a gyengélkedésed alatt, de ázsiai származású személyeknél leprát mutattak ki Horvátországban és Romániában is.
– A romániai esetben egy kincses kolozsvári luxus spa-központban masszőrként dolgozó ifjú nőről van szó – részletezé a Zacsek. – Másik három pedig gyanús.
– Megáll az ész! – hüledeze az öreg. – Képzeljétek! Rengeteg pénzért elmész valami fënszi szállodába, megmasszíroztatod magad valami tulipánkezű hölgyikével, mire föl, egyszer csak kiderül, lehetséges, hogy leprás!
– Óvatosan kell megválogatni, kivel gyúratja át magát az ember – bölcselkede a muter.
– Mindenesetre, remélem, mielőtt még dolgozni kezdenének, a messzi távolból hozzánk érkező munkavállalók megfelelő egészségügyi vizsgálaton esnek át – állapítá meg atata.
A masszázsról közben a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
Karfiol és Káposzta együtt fekszenek a gyógyfürdő szanatóriumában. Az orvos mindkettőjüknek masszázst írt elő a fájós lábukra. Míg Karfiol fájdalmában hangosan ordított, amikor a masszőr gyúrta a combját, Káposzta egykedvűen tűrte a terápiát.
Miután magukra maradtak, Karfiol megkérdezte:
– Hogy tudod ennyire közömbösen tűrni ezt a pokoli fájdalmat?
– Hát te azt hiszed, olyan bolond vagyok, hogy a fájós combomat nyújtom oda?!
– A szállodáknál maradva, micsoda hajcihő kerekedett a Vezérkar épületét érintő fejlemények apropóján – válta témát az öreglány.
– Szóval a Trampli veje elállt zállodaépítési szándékától az adott hejen, miután az tiltakozásokat váltott ki az országban, a szervezett bűnözés elleni ügyészség pedig vádemelési javaslatot tett a kultúrügyis Nikola ellen – magyarázá a fater.
– A Vučko paprikás hangulatban azt mondta, személyesen tesz feljelentést mindazok ellen, akik részt vettek a beruházás „tönkretételére irányuló hajszában” – tájékoztata a Zacsek.
– Biztos így akar leszámolni mindenkivel, aki bármilyen módon kárt okozott az országnak – töprenge amama.
– Ha ezt a módszert kiterjeszti, lassan igen sokan börtönbe kerülhetnek – merenge az öreg. – Megtörténhet, hogy nem is lesz elegendő hely a számukra.
– Lehet, az EXPO-program kibővül új börtön-komplexumok kiépítésével – ötletele a Zacsek.
– Közben az is kiderült, hogy az Európai Unió egyelőre nem nyitja meg Zerbiával a hármas klasztert – ismerteté a muter.
– Nyilván azért, mert az utóbbi időben apait-anyait beleadtunk a csatlakozási feltételek teljesítésébe – közlé atata.
– Nem tudom, vajon emiatt is tesz valaki feljelentéseket? – veté fel a költői kérdést a Zacsek.
– Halljátok, ahhoz mérten, hogy 21 évig ihatatlan volt, irtó megfinomodhatott a becskereki víz – álmélkoda az öreglány.
– Úgy bizony – erősíté meg a fater. – Október óta állítólag már fogyasztható, és minő meglepő: január elsejétől az eddigi 29 helyett 129 dinárba kerül majd köbméterenként, áfa nélkül!
– A helyieknek többet kell majd érte fizetniük, mint a záramért és a gázért – csóválá a fejét a Zacsek.
– Ezek szerint egyelőre nem lesz Trampli Hotel Belegrádban – kanyaroda vissza a korábbi témához amama.
– Különben sem szálltunk volna ott meg – legyinte az öreg.
– Az idén sok minden elmaradt – hitetlenkede a Zacsek. – Úgy ér véget az év, hogy még egy nagy választást sem tartottak.
– De már pedzegetik, hogy jövőre nem ússzuk meg – újságolá a muter. – Sőt, akár több is lesz belőlük!
– Addig sem kell másra összpontosítani – sóhajta atata.
Vidulásunkra a Zacsek gyorsan elmondott egy újabb viccet.
Két kisfiú beszélget.
– Az apukám Párizsban járt – dicsekszik az egyik srác –, és hozott onnan a mamámnak egy gyűrűt, amibe az volt beleírva, hogy „Párizs”.
– Az semmi! – vágja rá a másik. – Az én apukám, amikor messzire kellett utaznia, a Grand Royal Hotelben szállt meg. Hozott egy kanalat, amibe bele volt vésve: „Grand Royal Hotel”!
– Mit szóltok ahhoz, hogy jövőre kezdeményezni fogják a mobiltelefonok kitiltását az iskolákból mind az általános, mind a középsulik esetében – tudatá az öreglány.
– Kíváncsi vagyok, hogy fest ez majd a gyakorlatban – vakará az állát a fater. – Nemcsak a gyerekek, hanem a szülők miatt is.
– Lehet, majd elkezdenek ósdi játékokat játszani a pad alatt – spekulála a Zacsek –, vagy jobb híján, figyelni a tanár előadására!
– Nem is ártana, ha így tennének – gondola bele amama, majd a tekintetével megkerese engem, s rám rivall. – Hallod, Tepisti! Ez a félév már elillant, itt a téli vakáció, de a következőtől figyelj oda rendesen a zórákon. Hidd el nekem, hogy a jövőben orvosokra, mérnökökre, építészekre, tudósokra és tanárokra lesz szükség, nem pedig zépségtanácsadókra, rapperekre, youtuberekre, influenszerekre meg lájf kócsokra!
– A felsoroltakért valaki pénzt kap?! – hökkene meg az öreg. – Fura világban élünk. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, Tepisti?
– Etikus hacker – motyogám.
– Az meg mit a szöszt csinál?! – érdeklőde a muter.
– Védelmezi és biztonságossá teszi az adott informatikai rendszert – válaszolám. – Higgyétek el, nagy szükség lesz rá a jövőben.
Mindenkinek tátva maradt a szája, a Zacsek pedig gyorsan elmessélt egy újabb viccet.
Két fiatal ismerkedik.
– Mi a foglalkozásod?
– Hacker vagyok.
– Hú, de izgi! Mesélnél?
– Magamról vagy rólad?
Pistike, vírusölő etikus hacker
