Minőség vagy mennyiség?

HETI KÖRKÉRDÉSÜNK

Mennyire elégedett az itthon megvásárolható termékek minőségével?

Nem tartom rossznak a kínálatot, könnyen találok minőségi árut. 17%
A külföldi üzletláncok és gyárak ide a rosszabb minőségű árut szállítják. 27%
Az ár a meghatározó: azt veszem, ami a legolcsóbb. 13%
Attól tartok, nem ellenőrzik megfelelően a termékek minőségét itthon. 27%
Csak skartáru jön ide, külföldön kell vásárolni, ha lehet. 16%

A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján

Régi és megfontolandó bölcsesség, hogy egyet és rendeset! Ez azt jelenti, hogy ne vásároljunk a minőség rovására, és inkább vegyünk egyet, de az legyen kifogástalan, megkérdőjelezhetetlen minőségű. Legyen szó akár ruháról, lábbeliről, műszaki cikkről vagy éppen élelemről. Minden esetben megéri ehhez a mondáshoz tartani magunkat, hiszen ellenkező esetben már tudjuk, megtapasztaltuk, hogy mi a vége. 
Hiszem azt, hogy mindenki belefutott már olyan helyzetbe, amikor olcsó árral kecsegtettek, meg is vásárolta azt a valamit, majd rövid időn belül rájött, hogy olcsó húsnak híg a leve. Nem véletlenül mondják ezt. Mentségünkre szóljon azonban, hogy vannak olyan helyzetek, amikor kénytelenek vagyunk az olcsóbb, kevésbé minőségi dolgok után nyúlni a polcokon, mert sajnos kétszer is meg kell gondolni, hogy mennyit költünk, és mennyi marad a hó végére. Nem mintha félre tudnánk tenni, csupán azért, hogy a következő fizetésig vagy épp nyugdíjig kitartson a pénzünk. Na és valójában ez a bűvészmutatvány, nem az, hogy a drágát vagy az olcsót választjuk-e.
Emlékszem, gyermekkoromban még nem volt ekkora dömping, ekkora kínálat. Nem voltak kínai boltok, ahol kevés pénzért lehetett volna venni filctollat vagy vízfestéket. Mára ez a helyzet annyiban változott, meglátásom szerint, hogy elérhetőbbé váltak ezek a termékek, az árukat tekintve, de a minőségről egyáltalán ne beszéljünk. Ám egy gyerek iskolatáskájában vagy rajzfelszerelésében kevésbé szégyenletes kínait vinni, mint semmilyet. Ezt egy iskolás gyerek és a szülője is tudja. Más kérdés azonban, hogy már akkor elkezdődik, sőt még hamarabb, hogy a márkás termékek presztízskérdést jelentenek. A minap láttam egy alig totyogó kislányt, akit kézen fogva vezetett az anyukája, és az alkonyatban is könnyen kivehető volt a hároméves forma kicsi cipőjén a márkajelzés. Messziről virított a piros pipa jel, ami azért mutatta, hogy nem a kínaiban vásárolhatták a tornacipőt, vagy ha mégis ott, mert vannak már kiváló hamisítványok, akkor a szülőknek fontos volt, hogy mindenki lássa a nagy jelzést. Hogy miért, azt csak ők tudhatják, mert ezek a cipők, főleg egy kisgyerek lábán, nem azt hivatottak szolgálni, hogy az rendesen tartsa a lábat, sokkal inkább szól arról, hogy mások lássák. A divatról is szól, és arról, hogy jelzésértékkel bírjon mások számára, hogy ők bizony megtehetik, hogy márkás lábbelit vesznek. 

Napjainkban már az internet adta lehetőségek óriásiak a vásárlást illetően. Ott vannak a közismert, nagy oldalak, amelyeken a fürdőszobai szettől a konyhai apróságokon át a ruhaneműig minden aprópénzért megvásárolható. És ki ne próbált volna már onnan rendelni? Egy-egy ruhát vagy éppen táskát, illetve a leghaszontalanabb kis kütyüket. Olcsó, de a minősége hagy maga után némi kívánnivalót. Sokszor viszont pont az a lényeg, hogy legyen még két pár cipőnk vagy még két ruhánk, különböző fazonú és színű. Hogy azt hányszor vesszük fel, vagy milyen gyorsan feslik szét, annyira nem is lényeg. A fogyasztói társadalom ékes példái vagyunk. Persze, mindig vannak kivételek. Egyszer egy interjú alkalmával egy középkorú, nagyon művelt és nagyon csinos, nőies nővel beszélgettem, és ő mint a hagyományok őrzője és továbbadója azt mondta nekem, hogy sem cipőből, sem szoknyából nem kell huszonkettő. Legyen csak annyi, amennyit váltani tudunk mosásig, száradásig, mert valójában egyáltalán nincs szükségünk ezekre a dolgokra. És milyen igaza van! Mennyivel fontosabb dolgok vannak, amelyekre akkor jövünk rá, amikor leckét kapunk az élettől. 
A legfontosabb a testi és szellemi táplálék, mely elérhető közelségben van. A kis kert vagy a helyi piac, ahol friss az áru, a szomszédból származik. Az idényjellegű gyümölcsök és zöldségek fogyasztása. Megvan mindenünk, amire szükségünk van, itt van karnyújtásnyira. Nem az alga és a kimondhatatlan nevű gyümölcs adja meg az egészség forrását, hanem azok a termények, amik nálunk teremnek. Azok a zöldségek, amiket őseink is ettek még télen is, tartósítószer- és adalékmentesen. Nem ettek télen piros paradicsomot vagy sárgabarackot nyersen, de ott volt a savanyú káposzta a dézsában és az alma a kamrában. Mi meg elgondolkodhatunk rajta, hogy akkor vagy most jobb-e az élet. Mindenesetre a minőséget ma is meg kell fizetni, de az már nem biztos, hogy a drága mosógép vagy porszívó épp oly tartós lesz, mint a régi társai, vagy a németországi öblítő épp oly illatú lesz, mint a hazai. De ennek is oka van. Mint ahogy mindennek az életben. Oka és célja. A mi dolgunk pedig az, hogy a lehető legjobb tudásunk szerint, és lehetőségeinkhez mérten, okosan döntsünk minden kérdésben, de úgy, hogy azzal senkinek ne ártsunk. És ha a ruha nem is olyan illatos, az se baj, csak tiszta legyen, mint a lelkünk.