Fityóban hét évtizede

Mindannyian tudjuk, hogy a Zastava 750-est, közismert nevén a Fityót a kragujevaci Crvena Zastava-gyárban gyártották az olasz Fiat-licenc alapján. Az első 1955. október 18-án készült el, az utolsó példány pedig 1985 novemberében gördült ki a gyártósorból. A 30 éves gyártási időszakban 900 000-nél is több darabot állítottak elő belőle, nem hivatalosan „nemzeti osztálynak” nevezték. A motor teljesítménye a gyártás kezdetén alig 23 lóerő volt, az utolsó évben már 27 lóerőre nőtt. Az utolsó Fityó a Z-750 LE modelljelzést kapta, ma a Zastava Múzeumban őrzik.

A Fityóból, beleértve az eredeti modellt, a Fiat 600-ast és a többi variánst is, a világon összesen 4 921 626 darab készült: a Fiat-gyárban 2 695 197, a Zastavában 923 487, a spanyol SeAT-nál 814 926, az argentin Sevelnél 304 016, a német Fiat Neckarnál 172 000 és a chilei Fiatnál 12 000 példány. 

Sokan a Fiat 500-ast tekintik napjaink Fityójának

Noha egyenes leszármazottjának, utódjának nem tekinthetjük az Fiat 500-ast, tágabb értelemben mégis van köztük rokonság és történelmi kapcsolat. A Zastava 750, vagyis a Fityó, a Fiat 600 licencgyártású változata volt (nem a Fiat 500-é). A Fityó technikailag és szerkezetileg a Fiat 600-asra épült, nem az 500-asra. A mostani Fiat 500 Hybrid teljesen modern, önálló fejlesztés, ami csak nevében és formájában utal az 1950–60-as évek legendás Fiat 500-asára. A Zastava-autógyár és a Fiat között történelmi együttműködés volt: a Zastava évtizedekig Fiat-licenc alapján gyártott modelleket (600, 128, 131 stb.). Ma a Fiat Serbia Kragujevacon a Stellantis-csoport része, tehát a kapcsolat folytatódik – csak már modern keretek között. A Fiat 500 Hybrid szellemiségében (kis, városi, olasz stílusú autó) tehát rokona annak a „népautó”-kategóriának, amelyet a Fityó is képviselt a maga idejében. Hangulatában, célközönségében és filozófiájában viszont modern „kis autó a népnek”, akárcsak a régi Fityó volt Jugoszláviában. A Zastava 750-es és a Fiat 600-as valódi karakterét, célját és szerepét tekintve a mai Fiat-modellek közül talán a Fiat Panda tekinthető igazi leszármazottnak – olcsó, egyszerű, városi kis autó a hétköznapi embereknek. Funkcionalitásában a Panda az, ami a Fityó volt: kicsi, praktikus, olcsón fenntartható autó, amelyet a mindennapi közlekedésre terveztek. Egyszerű szerkezete, megbízható műszaki megoldásai, nem a divat, hanem a használhatóság gondolata körül jöttek létre. Olcsóbb is a Fiat 500-asnál, amely ma inkább egy stílusos, retró életérzést kínáló modell, nem pedig népautó. A Panda mindmáig sok olasz kisváros és hegyvidéki falu „népautója”, pont olyan, mint amilyen a Fityó volt Jugoszláviában.

Lássuk, mit tudunk a legújabb Fiat 500 Hybridről?

Nos, lassabb a 65 lóerős Yugónál, gyengébb és nehezebb is, mint a 2020-as generáció.

Amikor a Fiat 2020-ban bemutatta az 500-as modell új generációját, a gyártó egyértelmű volt: ez a városi autó belép az elektromos korszakba, és szó sem lehet hibrid változatról. Ígéret és eskü. A piac másként döntött, a valós helyzetképet figyelembe véve. Az elektromos 500-as eladási mutatóinak visszaesésével a Fiat kénytelen volt hátra arc!-ot parancsolni.

Szeptemberre végre ismertté váltak az (új) hibrid Fiat 500 első műszaki adatai. Az olaszok örülnek, hiszen ismét olyan modell kerül piacra, amelyet olasz gyárakban állítanak elő, ráadásul olasz motorral, amely egyfajta visszatérést jelent a gyökerekhez. Új munkát jelent ez az Appennini-félsziget munkásrétegének. Ám ha alaposabban szemléljük a dolgokat, meglepődünk a műszaki jellemzőkön… kellemetlenül.

Az eredmény: az új 500 Hybrid öt lóerővel kevesebbet ad, mint az öt évvel ezelőtti elődje (70 LE helyett 65 LE), miközben a nyomaték változatlan maradt (92 Nm). Lehet, hogy ez jelentéktelen különbségnek tűnik, de valójában az új modell esetében több mint két másodperccel tovább tart, míg az autó eléri a 100 km/h-t, és a végsebessége is kisebb több mint 10 km/h-val. Legalábbis erről cikkezik az olasz sajtó.

A legnagyobb csalódást azonban a károsanyag-kibocsátás okozza.

Míg az előző generáció 119 és 128 gramm CO₂-t bocsátott ki kilométerenként, addig az új modell 120 g/km értéket produkál. Ugyanez igaz az üzemanyag-fogyasztásra is: nem javult, maradt a gyári 5,3 liter/100 km értéken.

Ráadásul az új autó a felfrissített platform miatt 86 kilogrammal nehezebb, mint az elődje. Ez a paradoxon még feltűnőbb, ha visszaemlékszünk a Fiat 500 TwinAir modellre, amelyet körülbelül tíz évvel ezelőtt dobtak piacra. Annak 85 lóerős turbómotorja 145 Nm nyomatékot adott le, és csupán 92 g/km CO₂-t bocsátott ki. Akkoriban azt hirdették, hogy 0-ról 100 km/h-ra 11 másodperc alatt gyorsul. Abban az időben a Fiatban nem sokat gondolkodtak, és „a világ ökológiai bajnokának” nevezték az akkori 500-ast.

Most abban bíznak, hogy ez a hibrid változat új életet lehel az 500-as hagyományos, belső égésű motorral szerelt modelljébe, ám ez a fogadás kockázatosnak tűnik. Papíron legalábbis. Egy 2025-ös városi autóról beszélünk, amely gyengébb, mint az előző generáció, és nem ígér túl sok jót. Természetesen vannak pozitívumok is: az új modell biztonságosabb és technológiailag fejlettebb az elődnél.

Végső soron előfordulhat, hogy azok a vásárlók, akik bemennek a szalonba kipróbálni az 500 Hybridet, végül az elektromos testvérével távoznak