Marko Đurić külügyminiszter a minap kijelentette, Aleksandar Vučić államfő Moszkvába utazása, hogy részt vegyen a győzelem napi ünnepségen, megemlékezve a fasizmus feletti győzelemről a második világháborúban, nem von szankciókat maga után, legalábbis Brüsszel részéről, és az ország eurointegrációs folyamatát sem szakítja meg. Mint kiemelte, António Costa, az Európai Tanács elnökének látogatása után Kaja Kallas, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is Belgrádba látogat. Ő ettől a látogatástól azt várja, hogy még jobban megerősödik a Brüsszellel kiépített kapcsolat.
Abból az üzenetből azonban, ami az Európai Bizottság sajtóközleményéből olvasható, nem éppen erre lehet következtetni, hiszen kiemelték, hogy az Európai Unió mélységes sajnálattal vette tudomásul a szerbiai vezetés moszkvai útját és a megemlékezést a második világháborús győzelem napjáról, ugyanis, mint hangsúlyozták, ezt a napot Oroszország propagandacélokra használta fel. Nyomatékosították, hogy ezek után „Szerbiának meg kell győznie a tagországokat az Európai Unió iránti stratégiai orientációjáról, és hiteles elkötelezettséget kell mutatnia az európai értékek iránt”. Azt azonban nem részletezték, hogy mire gondolnak pontosan. Kiemelték ugyanakkor, mindenkinek tartózkodnia kell attól, hogy legitimitást adjon Putyin Ukrajnával szembeni agressziójának. Majd azt is, hogy Oroszországgal nem lehet átlagos üzleti kapcsolatot folytatni Vlagyimir Putyin államvezetése és az Ukrajnával szembeni indokolatlan agresszió idején.
Vučić Moszkvában újságíróknak azt nyilatkozta, oroszországi látogatása miatt személyes büntetésre számít, de szerinte ez nem érinti az országot. Szerbia továbbra is marad az európai úton – szögezte le. Kijelentése azonban egy pontban sántít: ő nem Aleksandar Vučićként volt jelen a győzelem napi katonai felvonuláson, hanem Szerbia köztársasági elnökeként. Sokatmondó volt Marta Kos, az EU bővítési biztosa április végi belgrádi látogatásakor tett figyelmeztetése, miszerint, ha a moszkvai út mellett dönt az államfő, a bővítési biztosnak sokkal nehezebb lesz segíteni Szerbiának az európai úton maradásban.
Szerbia 2012-ben kapta meg a tagjelölti státuszt és 2014-ben kezdte meg a társulási tárgyalásokat az Európai Unióval. A kezdeti nagy lendület után, amikor a 35-ből 22 fejezetet nyitott meg az ország, és ezek közül kettőt már ideiglenesen le is zárt, a folyamatok lelassultak. 2021 májusától Montenegróval és Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalások esetében a bővítési folyamat felülvizsgált módszertanát alkalmazza az unió azzal a céllal, hogy a csatlakozási folyamat új lendületet kapjon, nagyobb hangsúly helyeződjön az alapvető reformokra. A módszertan keretében Szerbia 35 tárgyalási fejezetét hat klaszterbe csoportosították. Ám az év decemberétől egy tárgyalási fejezetet, illetve fejezetcsomagot sem nyitott meg az ország. Akkor talán az indokolatlan szigor miatt, továbbá a koronavírus-járvánnyal küzdött az egész világ, így Európa is, később pedig azért, mert Szerbia nem volt hajlandó összehangolni külpolitikáját az unióéval, és nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben. Három és fél éve stagnálnak a tárgyalások, és ez alatt az idő alatt a tárgyalási folyamatok állása szerint Montenegró mellett, amely már minden tárgyalási fejezetet megnyitott az EU-val, sőt lassan már a tárgyalási fejezetek lezárására számíthat, Albánia is sokkal jobban áll, mint országunk. Persze, őket nem terheli a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd és a katonai semlegesség sem.
Tavaly júliusban, amikor Magyarország átvette az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, úgy tűnt, az aktív politikai segítségnek köszönhetően egy újabb tárgyalási fejezetet nyitnak meg decemberben, a soros elnökség átadása előtt, de végül erre sem került sor. Szerbia ígéretet kapott, hogy majd január végén, majd februárban… Az államfő legutóbbi bejelentése szerint az év végén lehet klaszternyitásra számítani, de akkor már nemcsak a 3-as klasztert, hanem a 2-es fejezetcsomagot is megnyithatja az ország.
Az országban uralkodó politikai és társadalmi események bizonytalanná tették a tárgyalási folyamatokat, és a már korábban is törékeny bizalomnak nem kedvezett Vučić oroszországi útja sem. Nem csoda hát, hogy egyes politikai elemzők azon aggódnak, hogy Szerbia is ugyanúgy megrekedhet a társulási folyamatban, mint Törökország, amely 1999-ben kapott tagjelölti státuszt és 2005-ben kezdte meg a tárgyalási folyamatokat, amelyek 2018-ban teljesen megrekedtek.
Nyitókép: Pixabay
