Októberben rózsaszínbe borul a világ, hogy fölhívja a figyelmet a mellrák elleni küzdelemre. Ezekben a hetekben minden a szűrés és az önvizsgálat fontosságáról szól. A megelőzés mellett érdemes szót ejteni arról is, mekkora lelki megterhelést jelent egy rosszindulatú daganat a beteg és a hozzátartozói számára. Erről kérdeztük Góli Zsanettot, aki maga is megküzdött a betegséggel, ma pedig szívügyének érzi a figyelemfelkeltést és az érintettek mentális támogatását.
Mi volt az első gondolatod, amikor megkaptad a diagnózist?
– Összeomlott körülöttem a világ. Nem tudtam elhinni, hogy ez velem valóban megtörténik. Nagyon kemény volt szembesülni azzal, hogy rosszindulatú daganatom van. Élénken megmaradt bennem, hogy nem tudok kimenni az ajtón, a férjem vezetett el az autóig, mert olyan sötétség és köd lett a fejemben hirtelen, hogy szinte megszűnt számomra a külvilág.
Hogy látod, mennyire jellemző, hogy a betegek a hozzátartozójukkal együtt menjenek el az orvoshoz?
– Ez nagyon változó. Az idősebbekkel általában ott van gyermekük, de ha a középkorosztályról beszélünk, akkor sajnos sok esetben nincs mellettük a párjuk. Szerintem érdemes úgy menni, hogy van velünk valaki, aki támogat. Ez lehet egy barát is. Nagyon sokat számít, hogyha az ember mellett van valaki, aki tudja támogatni akkor is, ha rossz hírt kap.
Miután az első sokkon túlléptél, milyen félelmeid voltak?
– Ahogy Újvidékről jöttünk haza Zentára, fejben próbáltuk értelmezni a hallottakat. 28 évesen még igencsak fiatal voltam, és megijesztett a gondolat, hogy csak ilyen kevés idő adatik meg nekem. A halál gondolata mellett az is megjelent, hogy friss házasok vagyunk, gyermekünk sincs még, és nekem úgy kell elmennem erről a világról, hogy nem tapasztalhattam meg az anyaság örömét. Megfogalmazódott bennem egyfajta bűntudat is a férjem felé, hogy nem fogok tudni neki gyereket szülni, és ki tudja, hogy alakulnak a dolgok, micsoda nyűgöt vett velem a nyakába.
A férjed mit mesélt a saját félelmeiről, érzéseiről?
– Ez csak hosszú évek után jött elő, mert amikor benne voltunk, akkor nem mesélt ilyesmiről, hanem teljesen rám helyezte a fókuszt. Mindig kérte, hogy mondjam el neki, bennem mi zajlik, mondta, hogy együtt át fogjuk vészelni, és a bűntudatomat is nagymértékben csökkentette. Később, amikor már beszélt a saját érzéseiről is, akkor elmondta, hogy a legnagyobb félelme az volt, hogy elveszíthet engem.
Hova, kihez fordulhatunk lelki és mentális támogatásért?
– A család és a barátok az egyik támogató erő, ami nagyon fontos. Sok esetben ez sajnos nincs meg, ekkor az egyik lehetőség a sorstársak felkeresése. Manapság már nem annyira titkolják az emberek ezt a betegséget, és könnyebben egymásra tudunk találni. Emellett pedig érdemes pszichológus vagy más segítő szakember segítségét is igénybe venni. Hogy pontosan kiét, az attól függ, kiben bízunk jobban. Szerintem az a legfontosabb, hogy a bizalom meglegyen azzal az emberrel, akitől a segítségét kérjük. Olyan dolgokat fogunk elmondani magunkról, olyan félelmeket fogunk föltárni, annyira sebezhetőek leszünk, hogy ezt csak maximálisan bizalmas légkörben tudjuk megtenni. Szerencsére a zentai kórház pszichológusa is foglalkozik a daganatos betegekkel, ráadásul magyar nyelven, érdemes az ő segítségét is igénybe venni.
Mi a személyes tapasztalatod, a család és a barátok mennyire tudnak jól segíteni?
– Nekem szerencsém volt, mert a férjem teljes mértékben „érez” engem, vagyis pontosan tudja, hogy éppen mire van szükségem. Hála istennek, emellett mindkettőnk családja nagyon támogató volt. Anyukám mindig kérte, hogy mondjam meg, mi nekem a segítség. Ez nagyon fontos mondat, mert nem vagyunk egyformák, és nem mindannyiunknak ugyanaz jelenti a segítséget. Segítség lehet a takarítás, a főzés, hogy leül velem beszélgetni, hogy naponta fölhív ötször. Máskor meg ezek egyáltalán nem jelentenek segítséget. Tehát ha támogatni szeretnénk egy szerettünket, akkor elsősorban őt kell figyelni, az ő személyiségét. A legjobb, ha megkérdezzük, hogyan segíthetünk, mert csak így lehetünk valódi támaszai. Tudni kell megkérdezni azt is, hogy hogy van, hogy érzi magát, hiszen egy ilyen diagnózis után érzelmi hullámvasút következik.
Nyitókép: Góli Zsanettnak szívügye a sorstársai támogatása
