Még a gaz is kiszáradt

Hetek óta alig esett eső, a tartós szárazság pedig egyre komolyabban veszélyezteti az őszi vetéseket. A gazdák tehetetlenül nézik, ahogyan a repce nem, esetleg csak itt-ott kel ki. Vetni kellene már, de a porzó, kemény földbe alig lehet. Az aszály már most érezteti hatását, és ha a következő napokban sem érkezik csapadék, akkor tovább romlik a helyzet. Zenta község határában gyakorlatilag nem látszik a repce, és ahol kikelt, ott is hiányos a tábla. A talaj annyira kiszáradt az elmúlt hónapokban, hogy a mag egyszerűen nem bír megfoganni.

A határban zajló munkálatokról és a szokatlanul száraz őszi időjárás következményeiről Kobrehel Ervinnel, a Zentai Gazdakör elnökével beszélgettünk, aki úgy fogalmazott, hogy az idei ősz rendkívül nehéz a gazdák számára. Rámutatott arra, hogy a repce kelése gyenge, sok helyen teljesen kudarcot vallott, a kalászosok vetése pedig alig halad, mert a föld kemény és poros.

– Az előző szezonban is az őszi vetésű növénykultúrák bizonyultak nyereségesebbnek, nem véletlenül vetették be a határ 60–70 százalékát ősszel. Hasonló lesz a helyzet idén is, de most olyan nagy a szárazság, hogy a gépek szó szerint pattognak a barázdákon. A repce még szeptember elején a földbe került, és a csapadékhiány miatt azóta képtelen kikelni. Jelenleg főleg a Duna és a Tisza közötti részre jellemző a szárazság. Pancsovától lefelé két hete már esett nagyobb eső, de felénk még semmi. Sajnos az alföldre évről évre kevesebb csapadék jut. Átlagosan évente több mint 550 liter eső esik négyzetméterenként, de idén még csak 300 liternél tartunk, és mindjárt vége az októbernek. Szeptember legelején esett egy nagyon kevés, és akkor mindenki, aki repcét akart tenni, rögtön felszántotta a földet. Elvetették, és azóta is várják a csapadékot. A repce nagyon igényes arra, hogy milyen magágyba kerül. A környékbeli gazdák többféleképp készítették elő a talajt a növénynek, de a végeredmény mindentől függetlenül ugyanaz lett: nem kelt ki. Egyes területeken volt kisebb futózápor, de azok a gazdák sem jártak jobban, mivel a növény mindössze 20–30 százaléka kelt ki. Sokan nem is merték elvetni, mert várták az ideális időjárást, ami nem érkezett meg, így felénk jóval kevesebb lesz belőle a határban. Igazság szerint még mindig nehéz megbecsülni, hogy mennyi lesz belőle, hiszen amit eltettek, az sem kelt ki. Látszik, hogy le van hengerelve a talaj, és csak feltételezzük, hogy vetés van benne. Olyan nagy a szárazság, hogy még a nagy gazok is kiszáradtak a határban, pedig azok bírták mindig a legtovább – mondta Kobrehel Ervin.

A gazdakör elnöke szerint lassan ott tartunk, hogy két év alatt mindössze egy évnek megfelelő csapadék hullik Zenta község területén.

– Rengeteg eső hiányzik, és ez minden növénykultúrára kihat. A napraforgónál holdanként 1600–2000 kilogramm hozam lenne az ideális, ám ez 1000 kilogrammra csökkent. Hiába jobb valamennyivel a termés ára, ha kisebb a hozam. Ha az egekbe szöknének a termésárak, a termelők akkor tudnák lefedni a költségeiket. Az emberek nem is tudják eldönteni, mit tegyenek a vetésforgóba. Véleményem szerint az idén is a legtöbben a gabona mellett teszik le a voksukat, mivel még mindig az a legnyereségesebb. Bizonyos régiókban bőségesebb a csapadék és gazdagabb a termés, ezért hiába várjuk mi, hogy változzon a termény ára. Globális szinten azért annyival nem kevesebb a termés, hogy hatással legyen az árra. Mindemellett megjegyezném, hogy a terményárakat világszinten igyekeznek alacsonyan tartani, hogy etetni tudják az embereket. Egy új kutatás szerint 2050-re 60 százalékkal meg kellene növelni a mezőgazdasági termények előállítását, hogy az lépést tartson a népesség növekedésével. Ez óriási szám, amit mi képtelenek lennénk itt kivitelezni. A termőföld nagyságán nem tudunk változtatni, sőt az elsivatagosodás miatt a mérete egyre inkább csökken. Sajnos ebből az következik majd, hogy egyre több és több lesz a mesterségesen előállított élelmiszer. Nagyon kell vigyáznunk a termőföldekre, hiszen néhány év múlva hatalmas érték lesz a természetes alapanyag – fogalmazott a gazdakör elnöke, majd arról is beszámolt, hogy elkezdték vetni az árpát.

– Mindenki várta az esőt, de egyszerűen nem akar esni. A földeket a gabonák alá meg sem lehetett munkálni. Annyira kiszáradt, hogy a tárcsalapok összetörtek. Úgy porol a határ, hogy amikor rámegyünk a földre traktorral, és hátulról elkezd fújni a szél, meg kell állni, mert a portól nem látunk. Ilyen körülmények között zajlik jelenleg a vetés. Arról se feledkezzünk meg, hogy a műtrágyaárak ismét az egekbe szöktek. Egy kilogramm műtrágyáért 70 dinárt kell fizetni, és folyamatosan azon gondolkodunk, mennyit szórjunk belőle. Ami a búzát illeti, annak is egy része már a földbe került, a repcének pedig a fagyok beálltáig meg kell annyira erősödnie, hogy át tudjon telelni. Ha a repce ára jövőre nem változik, akkor a termés még a termelési költségeket sem fedi le. Ilyen ár mellett hektáronként legalább 2000 kilogrammot kellene betakarítani ahhoz, hogy a gazdálkodás fenntartható legyen. A repce nagyon vegyszerigényes növény, csak ősszel legalább kétszer le kell permetezni, majd tavasszal is. Ha ez így folytatódik, és nem lesznek pozitív irányú változások, akkor lehetetlenné válik a normális repcetermelés. A vetésnél a kalászosokat illetően tényleg nincs már mire várni, mivel minél tovább húzzák az időt, annál jobban kell növelni a magok számát. Az árpánál 110, a búzánál pedig 135 kilogrammot vetnek holdanként. Ahogy csúsznak ki az emberek az optimális vetési időből, ezek a számok annál inkább emelkednek. Ott tartunk, hogy a gazdák elvetik a porba a magot, aztán várják, hogy kikeljen. Ha ilyen idő marad, az mindenkinek rossz lesz. Egy tél alatt kellene az időjárásnak pótolnia a kimaradt csapadékmennyiséget. A napraforgó is már azért nem termett a nyáron, mert 2 méter mélységig porszáraz a föld. Bízunk a legjobbakban, de nem jók az előrejelzések – mondta Kobrehel Ervin.