HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Hogyan védekezik a stressz ellen?
Igyekszem pozitívan gondolkodni – 22%
Elkerülöm a konfliktushelyzeteket – 11%
Minimálisan követem a híradásokat – 4%
Nem nézem a felzaklató tartalmakat – 7%
Olvasással, zenehallgatással, jógával – 13%
Kerti munkával, sétával a szabadban – 16%
Rendszeresen szedem a nyugtatókat – 16%
Hidegen hagynak a stresszfaktorok – 11%
(A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján)
Napi szinten ér minket stressz, és mindennapossá vált, hogy pszichés nyomás alatt éljük az életünket. A szükségleteink kielégítése miatt érzett nyomás mellett kívülről is töméntelen mennyiségű elvárás zúdul ránk. Ez nem új keletű állapot, évtizedek óta jellemző a társadalomra az óriási mértékű stressz. Látszik ez a mentális betegségek elterjedtségéből, az alkoholbetegség szinte hétköznapivá válásából, a szintén sokakat érintő érzelemkezelési problémákból.
Nem meglepő tehát, hogy a tudomány régóta foglalkozik azzal, hogyan előzhetjük meg, csökkenthetjük és kezelhetjük az életünkben a stresszt. A rendszeres testmozgás, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, támogató társas kapcsolatok, relaxáció és meditáció, természetközeliség, kreatív önkifejezés, gyógyszerek és az étrend-kiegészítők csak néhány ezek közül, így hát azt gondolhatnánk, hogy széles eszköztár áll a rendelkezésünkre, ha nyugodtabb életet szeretnénk. Más kérdés, hogy ezek menyire hatékonyak, mennyire építhetők be a mindennapjainkba, és hogy egyáltalán érdemesnek tartjuk-e őket arra, hogy időt szánjunk rájuk. De az ezek mögött megbúvó legelső kérdés az, hogy tudatában vagyunk-e annak, hogy stresszben éljük az életünket.
Merthogy a kutatások szerint a krónikus stressz olyannyira beépül a mindennapjainkba, hogy nem vesszük észre a jelenlétét. Az agyunk normalizálja az állandó készenlétet, a tudatos észlelés eltompul, és már nem érzékeljük kirívónak azt, amit korábban egyértelmű jelzésként értelmeztünk volna. Így aztán a testünk előbb jelez, mint a tudatunk. Vérnyomásproblémák, gyomorbántalmak lépnek föl, amiket ha nem vagyunk szemfülesek, könnyen tisztán testi bajként kezelhetünk, fittyet hányva a lelki tényezőkre. Még az is lehet, hogy a személyiségünk részeként gondolunk arra, hogy ingerlékenyek vagyunk, és állandó rohanásban élünk, holott ez csak az állandósult stresszre adott normális válaszreakció, aminek vajmi kevés köze van az alaptermészetünkhöz.
A körkérdésünkben arra kerestük a választ, hogy hogyan védekezünk a stressz ellen. A válaszadók negyede elsősorban pozitív gondolkodással igyekszik óvni a lelki egészségét. Valóban fontos, hogy megfelelő értelmezési kereteket adjunk az életünk és a világ történéseinek, és reménytelien, optimistán tekintsünk a jövőbe, de érdemes ezt úgy tenni, hogy közben nem rugaszkodunk el a valóságtól, és nem nyomjuk el magunkban a negatív érzéseinket, máskülönben könnyen beleeshetünk a mérgező pozitivitás csapdájába. Mérgező pozitivitásról akkor beszélünk, ha a jókedvet és a derűlátást erőszakkal húzzuk rá azokra a helyzetekre is, amelyek kapcsán ezekkel ellentétes érzelmek támadnak föl bennünk.
Nyugtatókkal a válaszadók majdnem ötöde él rendszeresen, ami bár rövid távon hatékony segítséget nyújthat a stresszkezelésben, hosszú távon nem oldja meg a problémát, hiszen a stressz nem tűnik el az életünkből. Ráadásul ezekhez a szerekhez hozzászokhatunk, és tompíthatják az érzelmeinket is, ami miatt újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznünk. Mindenesetre beszédes, hogy a környezetünk gyakran olyan szintű nyomás alá helyez minket, amit már képtelenség gyógyszerek nélkül elviselni – és akkor a cigarettáról, a kábítószerekről, az alkoholról még nem is szóltunk.
Sokan igyekeznek kerti munkával, szabadban való sétával csökkenteni az őket érő stressz mennyiségét, ami a kutatások szerint az egyik leghatékonyabb eszköz a kezünkben. Az ember a természet része, mégis elzárta tőle magát, így hát egy kis sétával, kertészkedéssel, kirándulással értelemszerűen közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is.
A válaszadók tizenhárom százaléka olyan technikákat használ stresszkezelésre, mint az olvasás, a zenehallgatás vagy a jóga, azaz igyekszik tudatosan megnyugodni, lelassulni, visszalépni egyet a világ rohanása elől. Ennek a módszernek a hatékonysága abban rejlik, hogy csökkentjük általa a túlterhelést, a kortizolszintet, lelassítjuk a légzést és a szívritmust. Ezzel szemben a felzaklató tartalmak, a híradások és a konfliktushelyzetek elkerülése csak ideig-óráig jelenthetnek átmeneti nyugalmat, hiszen a realitások elől nem szökhetünk el. Bár fontos, hogy ne csak negatív hírekkel vegyük magunkat körbe, de ha teljesen megfosztjuk magunkat a körülöttünk zajló történések ismeretétől, sokkal kiszolgáltatottabbak leszünk, ami tovább növelheti a szorongásunkat. Bár a konfliktushelyzetek kerülése néhány esetben kifejezetten javallott, hosszú távon mégis érdemes megtanulni az asszertív, kompromisszumra törekvő konfliktuskezelést, ezáltal ugyanis úgy tudunk majd békés megoldásra jutni, hogy közben nem adjuk föl önmagunkat sem.
Széles tárháza áll előttünk a stresszkezelési módszereknek, és elég egy gyors internetes keresés, hogy megtaláljuk azt, ami a legközelebb áll hozzánk. Ezzel sokat tehetünk a lelki egészségünkért – de azért ne felejtsük el, hogy a leghatékonyabb módszer az, ha a stresszt nem kezeljük, hanem elkerüljük.
Ha sikerül kilépnünk azokból a helyzetekből, amelyek már-már egészségkárosító nyomást helyeznek ránk, akkor óriási felszabadultságot fogunk érezni. Mint amikor a víz alól kibukunk a felszínre: végre levegőhöz jutunk. Ha megszabadulunk a ránk nehezedő krónikus stressz egy részétől (például munkahelyváltással, költözködéssel vagy a gondolkodásunk átkeretezésével), akkor sokkal könnyebben és hatékonyabban kezelhetjük majd azokat a stresszorokat, amik esetlegesen beesnek az életünkbe: egy váratlan balesetet, egy sürgető munkahelyi határidőt, vagy egy bedugult autópályát.
Nyitókép: Pixabay
