Kenyérgabonából ebben az évben annyi termett, hogy kivitelre is jut. A tavaszi kultúrák esetében már más a helyzet. Az aszályos évek azt eredményezték, hogy a kukorica az idén és az előző években is alig termett, ezért a vetéstervből lassan kiiktatják ezt a kultúrát, melyet nemrég még a legnagyobb területeken termesztettek. Ami a jószágtenyésztést illeti, országunkban egy ideje már ez az ágazat is átalakulóban van, amit bizonyos nézőpontból leépülésnek nevezhetünk. Sokat lehetne polemizálni azon, hogy a stratégiainak nevezhető élelmiszer-termelésben mit kellene, vagy mit kellett volna tenni. Számos múltbéli példa illusztrálja, hogy valóban fontos lenne bizonyos szinten önellátásra berendezkedni. Néhány dolog esetében viszont nem érdemes olyasmivel próbálkozni, amit mások sokkal olcsóbban, hatékonyabban tudnak előállítani. Országunkban, ahogyan a környező országokban, a népesség lassú csökkenése zajlik, miközben globális szinten még mindig növekvő trendek uralkodnak. A jövőbeli élelmezésnek is ennek függvényében az egyik legnagyobb kihívást a növekvő népesség jelenti. A túlnépesedés megfékezése és az éhezés felszámolása képezik a kihívásokat.
A szakemberek szerint ezt alternatív élelmiszerforrásokkal érhetjük el. A hulladékalapú trágyázás, vagy a klímaváltozásnak ellenálló, innovatív mezőgazdasági módszerek terjedése jelenthet megoldás. A helyzet bonyolultságát megnöveli a klímaváltozás hatása. A modern mezőgazdasági módszerekkel, például függőleges gazdálkodással és precíziós mezőgazdasággal lehet növelni a termelékenységet.
Üzleti szemlélet az élelmiszer-termelésben
Sok fejlett ország esetében az agrárium GDP arányos részesedése csökken. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a jelentősége is csökken az ágazatnak. A nagy mezőgazdasági országok szüntelenül versenyt futnak a fejlődő államok piacaiért. Ebben a versengésben a hagyományosan erős agráriummal rendelkező Európa mind nagyobb lemaradásban van. A trend bizonyos nézőpontból megfordíthatatlannak tűnik. A világ többi részén fokozatosan nő az állatállomány, Európában ezzel egy időben fokozatos leépülés figyelhető meg. Mind a hús-, mind a tejfogyasztás terén jelentősen megnőnek a jövőben az igények. A mintegy másfél milliárd lakosú India például jelentős jövőbeni piac lehet, hiszen ott még mindig csak elképesztően alacsony, évi 5 kilogramm az egy főre jutó húsfogyasztás. A statisztikák szerint a világ állatállományának csaknem 90 százaléka Európán kívül található. Mintegy 60 százalékát Ázsia és Dél-Amerika adja, emellett pedig jelentős még Amerika és Ausztrália termelése. Európában tavaly tovább folytatódott az állatállomány csökkenése. Az elmúlt tíz évben drasztikus visszaesés következett be szinte minden állatfaj esetében, és valójában ugyanez érvényes országunk állatállományára is.
Tíz százalékot megközelítő arányban csökkent a sertések, a szarvasmarhák és a juhok létszáma. A csökkenés okai elsősorban abban keresendőek, hogy az európai állattenyésztőknek növekvő költségekkel, és a harmadik országokból érkező importnyomással kell szembenézniük. A helyzetet súlyosbítja, hogy óriási nyomás nehezedik rájuk az úgynevezett zöldlobbi részéről is. A szigorított szabályozás, például az antibiotikumok használatának korlátozása szintén hozzájárul a csökkenéshez.
Az éhezők száma továbbra sem csökkent
A világ éhezésének aránya 2024-ben globálisan csökkent, de továbbra is meghaladja a járvány előtti szintet. Körülbelül 700-800 millió embert érint az ENSZ által kidolgozott mutatószámok alapján. Egyes régiókban javulás tapasztalható, más területeken, különösen Afrikában és Nyugat-Ázsiában az éhséghelyzet súlyosbodott. A kedvezőtlen tendencia okai közé tartoznak a konfliktusok, az éghajlati szélsőségek és a magas élelmiszerárak, illetve a megnövekedett termelési költségek. A szakemberek szerint nem az a megoldás, hogy teljesen lemondjuk a húsfogyasztásról, inkább az, hogy racionálisabban viselkedjünk. Termeljünk és fogyasszunk állati eredetű ételt, de figyeljünk arra, hogy őket emberi fogyasztásra nem alkalmas élelmiszerrel etessük. A mezőgazdasági művelés alatt álló területek 40 százalékát takarmányozásra használja az emberiség, miközben ezeket a területeket közvetlen emberi fogyasztásra szánt növények termesztésére is lehetne használni. A módszerrel számítások szerint globális termőterület mintegy negyedét lehetne felszabadítani.
