2024. június 14., péntek
KOMMENTÁR

Berlin ostroma

Európa-szerte elégedetlenek a mezőgazdasági termelők

A hétfői csúcsra járatást követően kedden felfüggesztették a tüntetéseket a német gazdák. Kifejezték tárgyalási készségüket, de képviselőjük szerint legkésőbb csütörtök estig eredményeket szeretnének elérni. A német kormány ugyanakkor jelezte, hogy tehermentesíteni kívánja a mezőgazdaságot. Az erre vonatkozó javaslatot a napokban fogják a parlament elé terjeszteni.

A történelembe is beírták magukat a német gazdák, amikor hétfőn több traktorral vonultak fel a Branderburgi kapuhoz, mint valaha. Becslések szerint legalább hatezer járművel érkeztek, ami háromszor annyit jelent, mint amit decemberben láthattunk. Az eredetileg egy hétre tervezett tüntetéssorozat záró, a Brandenburgi kapunál tartott megmozdulásán Christian Lindner pénzügyminiszter elvetette a gazdák követeléseit. Csak a bürokrácia mérséklésére, illetve további tárgyalásokra tett homályos ígéretet, a tiltakozó gazdák pedig kifütyülték.

Az év vége előtt ugyan sikerült eredményeket elérni. A kormány engedményeket tett azzal, hogy míg az eredeti javaslat szerint teljesen eltörölték volna a mezőgazdasági gépekbe töltött dízel után járó adókedvezményt, január 4-én a kormány úgy döntött, idén „csak” 40 százalékkal csökkentik a támogatást. A tiltakozók ezzel nem érték be, főleg, hogy más típusú adók eltörlését is szeretnék elérni.

Nagyon sok, esetenként egymástól merőben eltérő nézőpontból lehet szemlélni a németországi történéseket, melyeknek egyik „tüneteként” fogható fel a traktoros felvonulás. Az európai, illetve a világgazdaság egyik motorjának tekinthető országban három éve csökkennek a reálbérek, tavaly pedig recesszióba süllyedt a gazdaság. A gazdatüntetések nemcsak az adóterhekről és a dízel áráról, hanem a kormány politikájáról is szólnak. Olaf Scholz minden idők legnépszerűtlenebb német kancellárja. Az ellenzéki oldalon természetesen meglovagolnák a hullámokat: felmondanák a zöld energiára és Ukrajna támogatására vonatkozó nemzeti konszenzust. Akár még a 20-as, 30-as évek Németországával is megvonható a párhuzam, ha azt nézzük, hogy a magát nemzetinek nevező tömörülések már 30 százalék feletti népszerűségnek örvendhetnek.

A megmozdulások eredeti oka ugyan „csak” annyi, hogy a kormány egyes agrártámogatásokat megvonna a termelőktől. A tiltakozó megmozdulások egy idő után már nem csak a fővárost érintették. Hamburgban, Münchenben és Bonnban is az utcára vonultak a termelők. Ha azonban még mindig próbáljuk globális nézőpontból szemlélni az eseményeket, illetve a gyökereket, akkor tudni kell, hogy a tengeren túl mindig is szerették volna meggátolni, hogy az oroszok és a németek valamilyen módon mégis együttműködjenek.

A német gazdaság húzóerejét régóta a magas feldolgozottság, az autók, ipari felhasználásra szánt gépek, vegyipari termékek exportja képezi. A gyártásához szükséges energia jelentős részét a közelmúltig az orosz gáz importja biztosította. A gáz ára 2022-ben az egekbe szökött, de az ellátás is akadozott, majd megszűnt. 2023-tól már kőolajat sem vett már Németország Oroszországtól. A legendásan erős német gazdaságot is érzékenyen érintette ez. A gyártás volumene és az egységnyi haszon drasztikusan csökkenni kezdett. Az állam próbálta orvosolni a helyzetet. Hatalmas összegeket fordított vállalati támogatásokra, valamint az új energetikai infrastruktúrára, például LNG-terminálok megépítésére.

A fogyatkozó bevételek és növekvő kiadások megtették a magukét. A reálbérek csökkennek, 2023 pedig technikai recessziót hozott. Az eredmény 0,3 százalék lett mínuszban, ami önmagában még nem lenne borzasztó, de ha trend lesz belőle, az súlyosbíthatja a helyzetet. A német GDP 0,7 százalékkal még így meghaladta a járvány előtti utolsó, válság nélküli évet, a 2019-ben jegyzett szintet. A német polgárok azonban elégedetlenek, mert további megszorításoktól tartanak.

ÁTALAKULÓBAN A MEZŐGAZDASÁG

A mezőgazdaságban tevékenykedők világszerte új kihívásokkal kénytelenek szembenézni. Az éghajlatváltozás, az áraránytalanságok, valamint a zöldítési szándék, mely mögött sokszor az agráriumot érintő, a környezet „megrontását” feltételező termelés felszámoltatásának szándéka rejlik. De a folyamatok már a zöldítési szándék gerjesztette hullám előtt is olyan irányba hatottak, hogy a kis- és középtermelők tönkrementek, lemorzsolódtak. A folyamat nálunk is lezajlott, illetve zajlik a mai napig is. Becslések szerint a most még működő mintegy 250 ezer német agrárgazdaságból 2040-re 100 ezer maradhat talpon. A gazdaságok átlagos mérete a jelenlegi 64,8 hektárról 160 hektárra nő. A kisgazdaságok feladják a küzdelmet, a gazdatársadalom elöregedőben van, akárcsak nálunk.
A mezőgazdasági vállalkozások további átalakulása gazdaságilag hatékony, digitalizált vállalattá magas beruházási volument igényel. A velük szemben támasztott környezetvédelmi és állatjóléti követelmények szintén növelik a költségeket. Politikai szemszögből vizsgálva a helyzetet, elemzők szerint a német baloldali koalíció a saját hibáit a mezőgazdasági termelők kárára javítaná ki. Az országon belüli politikai ellenfelek ilyen körülmények között egymásra mutogatnak, miközben érdemes a folyamatokat világpolitikai kontextusból is figyelni. Az amerikaiak ma már birtokolják az ukrán termőföld jelentős részét. Az ott megtermelt gabonát az Európai Unió területén szeretnék eladni. Ebben segítené őket, ha a német termelőket sikerülne kiiktatni.

ZÖLD UTÓPIA

A jelenlegi helyzetben nem kizárt, hogy a németországi fejlemények láncreakciót váltanak ki: a krízis egész Európára átterjedhet. A huzavona az uniós mezőgazdasági termelés hanyatlásához vezethet. Nem zárható ki, hogy akár élelmiszerhiány is kialakulhat. Az unión belül Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Románia gazdálkodói is hatalmas veszteségeket könyvelhettek el az utóbbi időszakban.

De annak, aki traktoros felvonulást akar látni, nem kell Németországba utazni, mert a hazai termelők is gyakran tiltakoznak az utóbbi időben. A mezőgazdaság egyébként sem az első dolog, ami eszünkbe jut, ha Németországra, mint a világ egyik ipari nagyhatalmára gondolunk, hiszen az agrárium csak a GDP 1 százalékát adja. Az ország azonban így is piacvezető például a tej, a sertéshús és a burgonyatermelésben.

A mezőgazdaság azonban a korábbi fejlesztéspolitikának köszönhetően az állami pénzekre támaszkodik, mivel az alacsony jövedelmezőség, a lassú tőkemegtérülés miatt így tudtak csak viszonylag olcsón élelmiszert biztosítani a lakosságnak. A fokozatosan teret nyerő zöldek pedig a klímaváltozás egyik fő felelősének tekintik az agráriumot. A Zöldek pártja a németeknél bekerült a koalíciós kormányba, a mezőgazdasági minisztert is a zöldek adták. A török származású, vegetáriánus politikus több ízben utalt rá, hogy nincs túl jó véleménnyel a gazdákról, elsősorban a hústermelőket illette kritikákkal.

Mivel nem csak a német termelők, és nem csak a termelők vonultak utcára, illetve a mezőgazdaság jövőjére vonatkozólag továbbra is eltérőek az álláspontok, a témával biztosra vehetően bőven lesz még alkalmunk foglalkozni a jövőben is. Összességében a közeljövő eseményei fogják többi között azt is megmutatni, hogy megvalósítható-e korunk kapitalizmusának ökológiai verziója, vagy az elképzelésről kiderül utópisztikus mivolta.
 

Nyitókép: dpa via AP/Beta