Annak megfelelően, hogy milyen politikai kultúrát, illetve politikai rendszert szeretnék kiépíteni, szükség van mechanizmusokra, amelyek megkülönböztetnék azokat a kisebbségi választási listákat, amelyek valóban a kisebbségek érdekeit képviselik – emelte ki Goran Bašić, a Társadalmi Inklúzió Intézet (Instituta za socijalnu inkluziju) munkatársa, aki az Insajder tv Nova dimenzija dana – 3D műsorában a kisebbségi jelöltlisták szerepét elemezte az előttünk álló, október 25-re kitűzött parlamenti választásokon. Rámutatott, hogy már most is ki lehetne azokat szűrni, mégpedig a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsain keresztül, amit a különleges névjegyzékben szereplő választópolgárok választanak meg. Ezen felül több kritériumra is szükség lenne, mert szerinte nem elég csak az aláírás, hanem bizonyítani is kellene, hogy az adott politikai szereplő valóban elkötelezett az adott kisebbség iránt.
A beszélgetés során a bosnyák és a magyar közösséget példaként kiemelve ugyancsak szó volt arról, hogy mit hozott a közösségeknek a nemzeti kisebbségi pártok hatalommal való eddigi együttműködése. Bašić ezzel összefüggésben emlékeztetett a VMSZ-nek a magyar szavazóbázison belüli dominanciájára, majd elmondta, hogy Vajdaság északi térségében valóban sok minden kiépült, jobbá vált az oktatás és a helyi önkormányzatok helyzete.
– Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ezeknek a közösségeknek a fejlesztésében mekkora szerepe volt a szerb politikai pártoknak. Nekem úgy tűnik, hogy nem nagy. Az a benyomásom, hogy a törvényeinkben elismerthez képest másfajta autonómia alakult ki. A törvényeink a perszonális autonómiát ismerik el, de nekem ez másmilyen autonómiára hasonlít. Nincs ez ellen semmi kifogásom, de a szerbiai törvények nem ismernek ilyesmit. Amikor beruházások és pénzáramlás van nemcsak Szerbiából, hanem egy másik országból, és kialakul egy erős politikai blokk, továbbá erős oktatási rendszer, erős foglalkoztatási rendszer a közösségen belül, akkor az az autonómia a területi alapeszme szerinti kialakítására emlékeztet. A közösségnek ebből haszna származik, ugyanakkor a szerbiai jogrend nem ismer ilyesmit – fogalmazott Goran Bašić.
A beszélgetésben kitértek arra, hogy a jelenleg jellemző referendumhangulatú politikai helyzetben nincsenek a kisebbségek irigylésre méltó helyzetben, ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy éppen ők lesznek a mérleg nyelve. A kisebbségi listák képviselői figyelemmel kísérik a helyzet alakulását, illetve várják a választások eredményét, majd utána döntenek az esetleges koalíciókról – emelte ki Bašić.
Az ugyancsak elhangzott, hogy Szerbiában rossz a multikulturalizmus politikája, ugyanis véleménye szerint jogilag még mindig nem rendezték a multikulturalizmust. Olyan kisebbségi jogokat és szabadságot szabályzó törvények vannak továbbra is hatályban, amelyeket még a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban fogalmaztak meg. Montenegró azóta saját törvényeket hozott, Szerbiában azonban ez elmaradt.
Ebből erednek a politikai participációt és a kisebbségek integrációját érintő gondok is – mondta. Szerbia egy szegregált társadalom, amelyben minden kisebbség egy külön sziget, állapította meg, majd kiemelte: a kulturális autonómia nem csupán az identitásmegőrzést szolgálja, hanem megerősíti a távolodást nemcsak a többségi nemzettől, hanem a többi nemzeti kisebbségtől. Hozzátette, ilyen környezetben a nemzeti kisebbségek nem tudnak kihatással lenni az ország politikai életére, a politikai képviseletüknek pedig nincs más út, mint hogy integrálódjanak egy másik, többségi politikai pártba. Erre példaként a roma kisebbséget emelte ki. Elmondta, bár mintegy 20 ezer roma él Szerbiában, mégsem indítottak egyetlen választási listát sem, viszont a közösség képviselői jelen vannak más, többségi listákon.
– Másik példa Vajdaság, amit a multikulturalizmus paradigmájaként említenek a régióban és azon túl is. Ám ennek ellenére hány kisebbségi párt vesz részt a hatalom gyakorlásában a tartományban? Csak egy, a Vajdasági Magyar Szövetség. Ez a helyzet is utal arra, hogy a politikai rendszerünkben valami nincs rendben – hangsúlyozta a szakember.
Arra az érvelésre, miszerint a kisebbségek csak akkor tudják érvényesíteni a politikai pártok által képviselt közösség jogait, ha az államvezetés részét képezik, Bašić rámutatott, ennek nem így kellene lenni, hiszen vannak törvények, amelyek szavatolják a kisebbségek jogait.
A közelgő választásokra bejelentett összes választási lista fele kisebbségi, Bašić szerint ez azért van, mert feltehetően az alkalmazott affirmatív intézkedések kedveznek a kisebbségeknek, akik részt kívánnak venni a politikai életben. Figyelmeztetett ugyanakkor ennek árnyoldalára is. Mint mondta, vannak olyan polgári csoportosulások, amelyek a kisebbségi listákon keresztül – noha nem tartoznak nemzeti kisebbségekhez – be akarnak jutni a parlamentbe, és ehhez a meglévő kiskapukat használják fel. Elmondta ugyanakkor, hogy azok, akik kicsit is figyelemmel kísérik Szerbia politikai életét, nagyon könnyen felismerhetik, hogy melyik kisebbségi lista fantomlista, és melyik az autentikus, valóban nemzeti kisebbségeket képviselő lista.
A mintegy két éve szűnni nem akaró nagy társadalmi válságban, mint elhangzott, fennáll annak a lehetősége is, hogy a nemzeti kisebbségek tagjainak nagyszámú szavazata a többségi listákra vándoroljon. Az Insajder interjúalanya szerint ez jó dolog, mert azt mutatja, hogy a nemzeti kisebbségi hovatartozás nem jelent politikai affirmációt is a kisebbségi politikai párttal szemben. Szerinte a társadalom érik, polgári társadalommá válunk. Megállapította ugyanakkor, hogy a választásokat követően semmi sem lesz már a régi. Ő a megosztottság eltűnésében reménykedik, nagyobb médiaszabadság mellett.
A beszélgetés során megállapította, a nemzeti kisebbségek láthatósága a többségi nemzet listáin nem elegendő. A multikulturális látkép a politikai életben nem elég kifejezett ebben az esetben.
