A vajdasági magyar irodalom ünnepe

1971 óta rendezik meg Szivácon a Szenteleky-emléknapot. Azóta minden év októberében összegyűlnek az irodalomkedvelők a Kúla községhez tartozó településen, hogy a vajdasági magyar irodalom meghatározó alakjára, Szenteleky Kornélra emlékezzenek. Az idei rendezvény keretében átadták a Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat és a Bazsalikom Műfordítói Díjat, kerekasztal-beszélgetést tartottak, az ünnepséget pedig Szenteleky sírjának megkoszorúzásával zárták.
A Szenteleky-emléknap, illetve a hozzá kapcsolódó Szenteleky-napok a vajdasági magyar kulturális élet egyik legrégebbi és legfontosabb, ma is élő irodalmi hagyományát jelentik. A rendezvény központja Szivác, ahol Szenteleky Kornél élete utolsó éveit töltötte, és ahol 1933-ban bekövetkezett halála után eltemették. A település ezért nem csupán egy rendezvény helyszíne, hanem emlékhely és szellemi jelkép is.
Kozma Lívia, a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság elnöke elmondta, hogy az októberben megszervezett Szenteleky-napok története 1971-ig nyúlik vissza.
– Szentelekyre természetesen már 1971 előtt is emlékeztek, de a Szenteleky-napok intézményesült, rendszeres sziváci rendezvénysorozata 1971-ben indult. A kezdeményezésben Bori Imrének különösen fontos szerepe volt.

A rendezvény kezdettől fogva több volt egy íróról való megemlékezésnél: az írók, költők, irodalomtörténészek, kritikusok, műfordítók, pedagógusok, művelődési egyesületek, helyi közösségek, valamint a vajdasági magyar kultúra iránt érdeklődő közönség találkozóhelyévé vált.
– Ezért mondjuk azt, hogy a Szenteleky-napok a vajdasági magyar irodalom ünnepe és találkozója – mondta Kozma Lívia.
A 133 éve született és 93 éve elhunyt író, irodalomszervező, szerkesztő és műfordító munkássága előtt tisztelgő Szenteleky-emléknap kiállítással kezdődött. A közönség Kovács Pécskai Emese festményeit tekinthette meg.
A kiállítás megnyitóján Sutus Áronnak, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökének méltatását Móger Tímea költő, újságíró olvasta fel. A megnyitót követően a csantavéri fiatal művész elmondta, hogy elsősorban vászonra készült olajfestményeket hozott a tárlatra.
– Szeretem az egy-másfél méteres munkákat, ezekből négyet hoztam, emellett kisebb alkotások is láthatók a kiállításon. A festményeim főként tájképeket ábrázolnak, de néhány beltéri jelenet is megjelenik közöttük. A tájképeken általában a vajdasági puszta, illetve a vajdasági élet idilli hangulata elevenedik meg. Több munkámon a Nap és a Hold is megjelenik, amelyeket szakrális szimbólumként értelmezek. Általában akkor merítek ihletet, amikor egy kicsit kiszakadok a hétköznapok megszokott ritmusából, és elvonulok – fogalmazott Kovács Pécskai Emese.
A bírálóbizottság a 2026-os évi Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat Hózsa Évának, a Bazsalikom Műfordítói Díjat pedig Ladányi Istvánnak ítélte oda. A méltatásokat Adrić Edit nyugalmazott egyetemi tanár, a zsűri egyik tagja olvasta fel, a díjakat pedig Kozma Lívia adta át.
A díj átvételét követően Hózsa Éva nyugalmazott egyetemi tanár elmondta, hogy általában nem kedveli a díjakat, ezt az elismerést azonban másként éli meg.
– Ezt szakmai díjnak tekintem. Felemelő és meglepő érzés, ugyanakkor nagy megtiszteltetés számomra. Külön öröm, hogy idén Ladányi István részesült a műfordítói díjban – nyilatkozta Hózsa Éva.

Arra a kérdésre, hogy mit kell ma feltétlenül átadnia egy jó irodalomtanárnak a diákoknak, Hózsa Éva kifejtette: a mesterséges intelligencia térnyerése és a mobiltelefonok tanórai jelenléte ellenére is meg lehet ragadni a fiatalok figyelmét, ha olyan aktuális problémákat vetnek fel, amelyek valóban érdeklik őket.
– Szerintem megfelelő módszerekkel és humorérzékkel ma is meg lehet fogni a diákokat. Én legalábbis ezt tapasztaltam. Fontos, hogy ők is hozzászóljanak a témákhoz, és figyelembe vegyük a nézeteiket, valamint az is, hogy a kortárs irodalom szemlélete is megjelenjen az oktatásban. Ez nagyon fontos. Szerintem ma is vannak értékes irodalomórák és kiváló magyartanárok – mondta Hózsa Éva.
Ladányi István egyetemi tanár, irodalomtörténész és műfordító szoros kapcsolatot ápol a délszláv irodalmakkal. Önálló fordításkötetei, valamint antológiákban és folyóiratokban megjelent műfordításai mellett esszéivel és tanulmányaival is hozzájárul a délszláv irodalmak értelmezéséhez és megismertetéséhez.
– A Bazsalikom Műfordítói Díj külön ajándék számomra. Jó értelemben mondhatom, hogy a műfordítást mindig is passzióból, a saját örömömre, kedvemre és saját döntéseim alapján végeztem. A műfordításban sikerült megőriznem a szabadságomat: szinte mindig magam választhattam ki, hogy mit fordítsak, mivel foglalkozzam. Szentelekyt is nagyon szeretem, foglalkozom a munkásságával. Szeretek verset fordítani, a kötött formákat is kedvelem, és különösen vonzanak azok a versek, amelyeket nem értek meg első olvasásra. Ezeknél a fordítás során arra törekszem, hogy a költemények titokzatosságából, homályából is megőrizzek valamit – állította Ladányi István.
A díjak átadását követően kerekasztal-beszélgetést tartottak Szenteleky Kornél munkásságáról és örökségéről Hagyományozódás. Hatástörténet, új hangok – ami az idő szűrőjén fennmarad címmel. A beszélgetés során Bordás Győző író, szerkesztő, Hajnal Jenő, a Létünk főszerkesztője, Berényi Sarolta, költő, a KMV elnöke, Antalovics Péter költő, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója és Oláh Tamás teatrológus, a Kanizsai Írótábor szervezőbizottságának elnöke osztotta meg gondolatait a témáról. A beszélgetést Mihályi Katalin újságíró moderálta.
Szenteleky Kornél síremlékénél Kormányos Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója mondott beszédet. A költő munkásságát méltatva olyan kérdést fogalmazott meg, amely lényegében ma is ugyanaz, mint Szenteleky korában volt: célba ér-e a szöveg az olvasónál? Létrejön-e általa a találkozás?
– Szenteleky életének utolsó éveiben lapokat szerkesztett, írókat hívott közös munkára, és azért fáradozott, hogy a vajdasági magyar alkotók meghallják egymás hangját. Ha ma közöttünk lenne, valószínűleg azt kérdezné: olvassák-e egymás műveit az írók? Van-e idejük és lehetőségük arra, hogy tisztelettel válaszoljanak egymásnak, bátorítsák egymást, vitatkozzanak? Tudnak-e a sokféle megszólalásból valódi irodalmi életet teremteni?
A kérdések után megállna egy ismerős utcán, körülnézne, és keresné mindazt, ami emlékezetében él. Bizonyára észrevenné, mennyit változott a táj… Meghallaná azt is, hogy a környezet nyelve megváltozott: régi szavak koptak ki, újak érkeztek, az emberek pedig nap mint nap több nyelv és több világ között járnak. Orvosként talán először az arcokat figyelné. Azt, hogy ki maradt, ki készül elmenni, és kinek a történetét őrzi még valaki – fogalmazott Kormányos Gyöngyi.
A Szenteleky-nap a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű rendezvénye, amely évről évre alkalmat teremt arra, hogy a vajdasági magyar irodalom képviselői és tisztelői közösen idézzék fel Szenteleky Kornél szellemi örökségét, és párbeszédet folytassanak annak mai jelentőségéről.