Lovas Đijanta két, egymáshoz szorosan kapcsolódó területen is aktívan tevékenykedik: az Óbecsei Népkönyvtár igazgatónőjeként a helyi közösség kulturális életét szervezi, a Katicabogár Zenei Központban pedig gyermekek és fiatalok zenei fejlődését segíti. A Vajdasági Magyar Szövetség – Dr. Pásztor Bálint elnevezésű, ötös sorszám alatt induló parlamenti választási listájának 12-es számú jelöltjeként arról kérdeztük, milyen tapasztalatokat vinne magával a parlamentbe, és hogyan lehetne több lehetőséget teremteni a kisebb településeken élő fiatalok számára.
Művészként, zenepedagógusként és a civil szféra aktív tagjaként Ön napi kapcsolatban áll a vajdasági magyar közösséggel. Melyek azok a legfontosabb kulturális és oktatási kérdések, amelyeket – értékelése szerint – fontos lenne a köztársasági parlamentben képviselni?
– Úgy gondolom, az egyik legfontosabb, hogy a fiatalok számára lehetőséget teremtsünk tehetségük kibontakoztatására a nagyvárosi központokon kívül is. Ezt a saját tapasztalataim alapján mondom, hiszen a Katicabogár Zenei Központban 7 és 22 év közötti gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozunk. Napjainkban nagyon sok fiatal szeretne zenével foglalkozni, azonban a formális oktatási rendszer nem mindig ismeri fel és támogatja ezeket az igényeket a megfelelő módon. A gyerekek elektromos- és basszusgitáron, dobon, billentyűs hangszereken szeretnének játszani, pop-rock énekléssel foglalkozni, illetve saját, kortárs zenét létrehozni. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan lehetne az ilyen típusú zenei képzést jobban beépíteni az oktatási rendszerbe, és hogyan lehetne támogatni több, a Katicabogárhoz hasonló központ létrehozását. Számomra nagyon fontos az anyanyelv és a kulturális identitás megőrzése a kortárs alkotásokon keresztül is. Amikor a fiatalok saját anyanyelvükön írnak és alkotnak zenét, egyszerre fejlesztik a tehetségüket és őrzik meg a nyelvüket egy olyan korszerű formában, amely közel áll hozzájuk.
A Katicabogár Zenei Központ vezetőjeként rengeteg fiatal tehetséggel foglalkozik. Véleménye szerint politikai és törvényhozási szinten milyen új eszközökkel, támogatásokkal lehetne még jobban segíteni a vajdasági magyar fiatalok kibontakozását és szülőföldön való boldogulását?
– Elsősorban úgy, hogy olyan tereket biztosítunk számukra, ahol alkothatnak. Központunkban rendelkezünk hangszerekkel és a szükséges technikai felszereléssel, vannak gyerekek és fiatalok, akik szeretnének zenélni, és olyan zenekaraink is vannak, amelyeknek tagjai már színpadi tapasztalattal is rendelkeznek. Ami hiányzik, az a megfelelő hely a próbák megtartására. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak az ifjúsági klubok létrehozását. Ezek nem csupán alkalmi találkozóhelyek lennének, hanem olyan terek, ahol a fiatalok próbálhatnak, alkothatnak, tapasztalatokat cserélhetnek, és megmutathatják, mit tudnak. Például nagyon sokat jelentene egy olyan hely, amely napközben próbateremként működne, hetente egy este pedig lehetőséget adna a fiatal zenekarok fellépésére. A Katicabogár munkája is azt mutatja, hogy egy ilyen modell működőképes. Növendékeink számos rendezvényen felléptek Vajdaság-szerte, és központunkból indultak olyan zenészek is, akik később a Les Filles, a Maršali, a Generation Z, illetve a Katarina Pivnički & Crossroads együttesek tagjai lettek. Közülük néhányan, mint Koncz Antónió és Lovas Fiona (művésznevén Lehetetlen Fantázia) a kortárs dalok írása és kiadása felé fordultak. Minden évben tíznapos zenei tábort is szervezünk, emellett a BEDEF-versenyt, amelyen saját szerzeményeket előadó zenekarok, illetve cover-dalokat játszó együttesek is részt vesznek. Úgy gondolom, hogy az ilyen kezdeményezéseket rendszerszinten is támogatni kellene, és lehetővé tenni, hogy minél több hasonló központ működhessen, hogy a fiatalok a kisebb településeken is fejleszthessék tudásukat, tehetségüket.
Az Óbecsei Népkönyvtár igazgatójaként nap mint nap látja, milyen szerepet tölt be egy könyvtár egy helyi közösség életében. Milyen tapasztalatokat szerzett ebből a munkából, amelyek parlamenti képviselőként is fontosak lehetnek Ön számára?
– Az Óbecsei Népkönyvtár vezetőjeként nap mint nap tapasztalom, hogy egy könyvtár jóval több annál a helynél, ahonnan olvasmányokat kölcsönözhetünk. Egy olyan közösségi tér, amely összehozza az embereket, lehetőséget ad a tanulásra, a találkozásra, a kulturális programokra és arra is, hogy különböző korosztályok kapcsolódjanak egymáshoz. A kulturális intézményeknek nem elszigetelten kell működniük, hanem a közösség életének aktív részévé kell válniuk. A parlamenti munkában is ezt a szemléletet tartanám fontosnak: a döntéseknek a helyi közösségek valós igényeiből kell kiindulniuk, és nem szabad megfeledkezni a kisebb településekről sem.
Hogyan tudja a politika és a parlamenti munka hatékonyan támogatni a szórványban vagy kisebb közösségekben élő magyarság kulturális önazonosságát?
– A kulturális identitást nem csupán a hagyományos kulturális programokon keresztül lehet megőrizni. Ugyanilyen fontos, hogy a fiataloknak lehetőséget adjunk arra, hogy a saját korukhoz és világukhoz közel álló, korszerű formákban alkossanak az anyanyelvükön. Ezért tartom fontosnak a kisebb közösségek kulturális és oktatási programjainak támogatását, ugyanakkor a kortárs művészeti és kulturális kezdeményezéseket is: a zenét, a zenekarokat, a fesztiválokat, a műhelyeket és minden olyan programot, amely közel áll a fiatalokhoz.
Különösen fontos, hogy a fiataloknak legyenek olyan helyeik, ahol találkozhatnak, együtt alkothatnak, és természetes módon használhatják anyanyelvüket. Amikor egy fiatal zenekar saját dalt ír és ad elő az anyanyelvén, az szintén a kulturális identitás megőrzésének egyik formája. A parlamenti munka és a politika ehhez megfelelő jogi keretekkel, támogatási programokkal és a kultúrára, illetve az oktatásra fordított forrásokkal tud hozzájárulni, különös figyelmet fordítva a kisebb települések és a nemzeti kisebbségi közösségek sajátos igényeire.
Képviselőjelöltként milyen konkrét helyi vagy regionális fejlesztési prioritásokat – legyen szó oktatási, infrastrukturális vagy kulturális projektekről – lát maga előtt, amelyek megvalósítása mindenképp fontos lenne Óbecse és környéke számára?
– Amikor Óbecse fejlődéséről beszélünk, úgy gondolom, hogy azt nem szabad kizárólag nagy infrastrukturális beruházásokban mérni. Ugyanilyen fontos az emberekbe, különösen a gyermekekbe és a fiatalokba való befektetés. Ezért számomra az egyik fontos prioritás az ifjúsági terek létrehozása lenne: ifjúsági klubok, próbatermek, valamint olyan kulturális és zenei terek, ahol a fiatalok szabadon alkothatnak és megmutathatják, mire képesek. A másik fontos terület a korszerű zenei oktatás. A Katicabogár tapasztalata azt mutatja, hogy a gyermekek és fiatalok érdeklődnek olyan hangszerek és zenei műfajok iránt is, amelyek a hagyományos zeneiskolai oktatásban kevésbé vannak jelen. Úgy gondolom, hogy meg kell találnunk annak a módját, hogyan lehetne ezt a fajta oktatást is rendszerszinten támogatni. Fontosak azok a kulturális események is, amelyek összekötik Óbecse és a környék fiataljait, valamint lehetőséget adnak számukra arra, hogy fellépjenek és bemutassák saját alkotásaikat. A fiataloknak ne azért kelljen elhagyniuk szülővárosukat, mert ott nem találják meg a fejlődés lehetőségét. Olyan közösségeket kell teremteniük, ahol helyben is van lehetőségük tanulni, alkotni, kibontakozni és jövőt építeni.
A koncerttermek és a zeneiskolai osztálytermek világa után Önt mi késztette arra, hogy a politika mezejére lépjen?
– Éppen az a tapasztalat, amelyet a zene, a pedagógia, valamint a gyermekekkel és fiatalokkal végzett munka során szereztem. Évek óta közvetlenül a terepen dolgozom, és nap mint nap látom, mennyi tehetséges fiatal van, ugyanakkor azt is, hogy milyen akadályokkal kell szembenézniük. Arra jutottam, hogy bizonyos dolgokat a mindennapi munkán keresztül is meg lehet változtatni, más változásokhoz azonban egy lépéssel tovább kell mennünk. A politikába való belépést nem úgy tekintem, mint az eddigi munkám elhagyását, hanem mint egy lehetőséget arra, hogy az évek során megszerzett tapasztalataimat szélesebb körben is felhasználjam, és részt vegyek azoknak a döntéseknek a meghozatalában, amelyek a kultúrát, az oktatást és a fiatalokat érintik.
Nyitókép: Lovas Đijanta: A döntéseknek a helyi közösségek valós igényeiből kell kiindulniuk, és nem szabad megfeledkezni a kisebb településekről sem (Fotó: Lovas Đijanta/Archívum)
